Fülöp-szigetek képek 1.

Nah, akkor jöjjön pár kép.

Bíícs...




Naplementés
Kécó

Úton Kawasan falls felé
egy kis pálmadzsungel
itt is el lehet(ne) lakni...

Kawasan vízesés
átmentünk mi is a szikla alatt - kúl volt
vízesésmasszázs...kemény. tényleg.
égi jel - maradni kell :)
helyi néptáncbemutató


igen, kicsit buzis...csajokon jobban állt volna ez a szerkó

Cebu city - Sky Tower - Edge coaster...hát, besza-behu volt, nem tagadom, féltem egy kicsit, mikor bedöntöttek teljesen.

Reptérre... :(

Fülöp-szigetek

Kínai újév alatt mindenki utazik. A legtöbb külföldi külföldre, mármint el Kínából. Egyrészt mert ez egy egész hetes szünet, amit megtoldva pár nappal már elég hosszú, hogy érdemes legyen messzebbre menni, másrészt hideg van és nincs kellemesebb dolog a 30+ fokos melegnél egy ilyen vacak télen. (Harmadrészt pedig totál elviselhetetlen az ész nélküli konstans petárdázás heteken keresztül itt Shanghai-ban, meg gondolom máshol is...mellesleg még mindig tolják elvétve, mint pl most is az ablakom alatt. Legszivesebben a seggükbe dugnám fel nekik, aztán lehet gyújtogatni...)
Szóval én is léptem, annak ellenére, hogy ilyenkor iszonyat drágák a jegyek, főleg, hogy a többiek tökölése miatt az utolsó héten foglaltam csak. A poén az volt, hogy végül senki nem jött velem, szóval egyedül mentem (aztán persze ott már nem voltam egyedül – értelmes ember mindig feltalálja magát :D:D:D). Ja, igen, természetesen Fülöp-szigetek, de most Puerto Galera helyett Cebu City és Moalboal volt az úticél.

Cebu City: valamivel jobban néz ki, mint Manila (kivéve talán Mandaue-t, mert az is nagyon nyomorék hely), de azért itt is voltak arcok. Természetesen a többség (főleg a férfiak többsége, mert azok max ladyboy-ként mehetnek el kurvának) itt sem dolgozik, rengeteg a drogos, alkoholista munkanélküli, aki lopásból és a külföldön „dolgozó” lánya vagy egyéb rokona által hazaküldött pénzből tengeti haszontalan életét. Azért Cebu Citynek jóval több normális részét láttam; itt is vannak iroda- illetve bevásárlóközpontok, gazdag emberek mercivel, néhol porshce- vel stb. De Sanghájt 2000 év alatt nem fogják utolérni, főleg ilyen gyalázatos, korrupt vezetéssel (kb. ilyen lesz majd nálunk is, mikor a cigók kerülnek majd be a Parlamentben is többségbe – a legrosszabb hír az, hogy: nem, nem fognak éhenhalni....).
Moalboal: jó két órás volt az út jeepney-vel le délre. Az utak sokkal jobb állapotban vannak, mint Mindoro szigetén (majdnem végig volt aszfalt). Mikor végre megérkeztünk ,megkajáltunk egy helyi étteremben (imádom az itteni kaját – finom és laktató), majd kerestünk szállást. Hát, mit mondjak, nem a legolcsóbb hely. Nem tudom miért, de az árak errefelé (White Beach) nagyon el voltak szállva; 2-3-szor annyiba került majdnem minden, mint Sabangban. Még jó, hogy csak 4-szer annyit kellett utazni hozzá:D
Szóval a hely szép volt, csak drága. Állítólag innen délre úgy 30 km-re van egy másik szép partszakasz is, majd talán legközelebb...A hét hamar elment, búvárkodással (ide ne gyertek búvárkodni, valami buzi unalmas és drága, hogy csak korallok vannak semmi más - ja meg dagadt német túristák, akik törnek-zúznak a zátonyokon), parti sétákkal, fürdéssel, kajálással és...még sokminden mással.
Elmentünk a Kawasan vízeséshez is, ahol megintcsak leraboltak, de mindegy, mert nagyon szép hely, ráadásul tutajjal beviznek a vízesés alá, egy szikla alatt, ahol csak lehasalva tudsz átmenni, szóval királyság volt! Hamar el is telt ez a 10 nap, sajna...mehettem vissza a sárgákhoz.
Volt pár vicces dolog is út közben:
Cebu City – Ayala Center bevásárlóközpont: könyvesbolt:


Fully Booked. Szerintem nagyon jó!
Moalboal előtti település neve: Ronda. Az is volt.
És a kedvencem: a helyi állateledel márka:





Elképzelem a hazai bevezetés után, parasztbácsi kimegy reggel a disznókhoz és beszórja:
„Na, zabálj, bammeg!” :D:D:D
Kár, hogy nem láttam sehol ilyen pólót, vettem volna egyet :D
Képek jönnek holnap vagy holnapután, csak össze kell raknom a panokat és felszenvedni valahogy - nem tudom, mit találtak ki megint ezek a buzi internetrendőrök, de iszonyat szívás bármihez is hozzáférni...

Kerület, terület vagy térfogat – most mi vaaaaan?

Jó fél éven keresztül vendégeskedett nálunk két gyakorlaton lévő csaj, természetesen Hollandiából. Erre van pénz. Na mindegy, nem is ez a lényeg (igazából nem nagyon lehetett elutasítani a dolgot, mert nagyon felülről jött a szívességkérés), hanem hogy a fél év végén a két leányzó volt olyan kedves és megosztotta munkájuk gyümölcsét a menedzsmenttel. Most nagyon nem akarok belemenni a közel két órás előadás maraton értékelésébe (szar volt na, úgy ahogy van – mondjuk fél napos röhögcsélések után nem is tudom, mit vártak, én semmit...), de a következő jelenetet nem tudom nem megosztani veletek :D:D:D
A lényeg annyi, hogy adott volt egy új piac, ahova egy adott terméket álmodtak meg beszállítani. Ez az adott termék egy kétoldalas, középen nyitott ragasztó lap – magassága elhanyagolható – az adott méretekkel (gyengébbek kedvéért méretek milliméterben – bocsi, csak mostanában elszoktam az értelmes emberektől, szóval biztos ami biztos, lehet vmi ELTE politológia szakos is olvassa):



Nos, a csaj ki akarta számolni (projekt menedzser segítségével), hogy a fenti termékhez mennyi ragasztószalag szükséges. Íme a megfejtés:
50 mm x 20 mm x 2 mm = 2 m3
Két, azaz kettő darab embernek tűnt fel az apró bibi, az indiai kollégának és nekem. Ő röhögött, én megpróbáltam erőt venni magamon és rávilágítani a problémára. De aztán feladtam, mert senki, mondom: senki nem értette, mi a bajom a fent említett területszámítással.
A másik π-csa gépberuházást/megtérülést akart számolni, de ezzel inkább most nem untatok senkit... Gondolom azóta mindkettőt benyomták valami zsíros állásba...

Költségtakarékosság SFT módra

Multkor már szerintem említettem, milyen hatalmas ötlettel próbálták meg csökkenteni a „még hatalmasabb” nyomtatási költséget a cégnél – 8-ból 6 nyomtatót kivettek az irodákból, mert így majd kevesebbet kell majd nyomtatni. Ésszerű, nem? Szerintem nem. De Kínában, holland vezetés allatt igen.

Nos, a következő elmebontó ötlet sem váratott sokat magára. Magasról szarva a 80/20-as (egyébként ésszerű) szabályokra, melyet persze minden második mondatba belefűz az összes here, valami csoda folytán eljutottak a késztermék csomagolásába elhelyezett szilikon tartalmú párásodás elleni csomagocskákhoz (ezek hivatottak megkötni a levegő páratartalmát, védve így a terméket a nedvességtől).

Az egetrengető csoda az új termelésvezetőtől jött (nem mondom, hogy sangháji picsa, de az): ha a nagy dobozba 5 darabot teszünk, akkor a kicsibe elég 3 is. Nos, ez eddig még nagyjából talán rendben is lenne (mondjuk tuti nem a dobozok felülete és páraáteresztő képessége alapján vettek el kettőt az 5-ből, mert multkor még a felszínszámítás is gondot okozott a vezetőség legtöbbjének – erről kicsit később), de mikor elkezték verni fenenagy büszkeségükben a mellüket , nem álltam meg megkérdezni, hogy akkor ezzel most mennyit is spórólunk? Mindezt márcsak azért, mert idénre ki van adva, hogy meg kell csinálni x db költségcsökkentő projektet darabonként 100.000 USD értékben. (Nincs is miből megspórolni annyit, de mindegy, az most nem érdekes.) Szóval bunkó módon azt hiszem sikerült kicsit letörni a lelkesedésüket az alábbi párbeszéddel:

- Hány kis dobozt küldünk ki havonta?

- Kb. 100-at.

- Mennyibe kerül a szilikonzacsi darabja?

- 0.2 RMB (5 forint)

- Akkor az összesen 100 x 2 x 0.2 = 40 RMB (1000 forint) megtakarítás havonta, ugye? Nagyszerű! :D:D:D Gratulálok!

- ...

Kíváncsi leszek, mi lesz a következő. Kiírják majd, hogy minden teafiltert minimum kétszer kell használni és hetente fejenként csak egy papírpohár engedélyezett? A tollakat már otthonról hozom, mert megelégedtem, hogy két kérvényt kell kitölteni,és az IGAZGATÓVAL ALÁIRATNI, csakhogy új tollat kapjak, de ezt is csak akkor, ha AZ ELHASZNÁLT TOLLAT VAGY TOLLBETÉTET ELŐTTE LEADOM!!!

URAM ISTEN, MI JÖHET MÉG? – Roló lehúz...