Putuoshan 2

Második nap elmentünk Putuoshan szigetére, megmászni a szent hegyet. Korán indultunk, s már úgy 10 körül bent is voltunk, miután leperkáltuk a sziget-belépőt, ami itt fejenként 5000 forint körül volt (és ez csak, hogy bemehessünk a szigetre). Sajna az idő nem volt a legjobb, mert gyakran beborult és néha szemerkélt az eső is, de nem baj, megnézünk mindent, amit tudtunk. Meg ami érdekelt. A sziget egyik nevezetessége ugyanis az, hogy több száz buddhista templom található rajta. Nos ezek a templomok mind egyformák stílusra, s mivel már láttam vagy 30-40-et belőlük, a legnagyobb xxx Buddha szobrokkal egyetemben, már valahogy nem tud annyira lekötni a dolog. Maga a sziget egyébként kicsit csalódás volt, mert ugye egyrészt egy ősi szent helytől azt várná az ember, hogy legyen egyfajta régies, évezredekkel átitatott, szent hangulata, ami itt totál hiányzott, másrészt szerintem kicsit ciki a látogatók szeme láttára építeni az óvárost. Arról nem is beszélve, hogy totál lehúzás az egész. Gyakorlatilag egy turistafejő pénzgyár, ami ráadásul hamisítvány. De nem baj, ezt is láttuk, s Piroska is eljutott a tengerpartra végre, mégha a víz errefelé barna is.
Piroska beköszönt :)
Bejárat a szigetre
Nem lehet elég korán kezdeni
Az 5345-dik buddhaszobor

Kiscsászárok

A Part

Természetesen találtunk itt is vicces angol átírást
Volt jópár zarándok is. Felfele volt párezer lépcső (mi ugye libegővel mentünk), de ők gyalog és minden lépcsőfoknál megálltak imádkozni. SZVSZ így minimum egy nap, még felérsz.
Épül az új ősi város...
...és készülnek az ősi templom ősi szobrai.
A jellegzetes tetődísz
És a nélkülözhetetlen panorámakép:)
Délután átnéztünk a szomszédos nagy szigetre, Zhoushan-ra is, mert az útikönyv nagyon fényezte a parton található étteremsort. Kicsit korán érkeztünk, ezért jártunk egy nagyot a parti szakaszon. Kb. ilyen volt mindenhol:

Ez a része a városnak egyébként totál lepukkant volt, az emberekre meg ránézésre ki lehetne osztani átlag 5 év fegyházat. Természetesen lépten-nyomon le akartak venni pénzzel. Éreztem már magam nagyobb biztonságban is. (Kb. olyan feelingje volt, mint anno Tangernek.)

Ez pedig már az étteremsor. Gyakorlatilag vagy 150 hatalmas sátor kilóméter hosszan. Piroska nagyon élvezte, mert ott helyben készítették a dolgokat. Akartunk enni is egyet, mert tényleg nagyon guszta volt, de nem sikerült épeszű árat kialkudni. (Csak nem fogok már tízezret fizetni a hal kilójáért. Pláne amit ebből a szennyvízből fogtak ki.)