2009. május 1., péntek
2008. Nov. 11 - Dongshan - képekben
Novemberben elmentünk Dongshan-ra, ami egy hegyecske Suzhou mellett (ez Shanghai-tól van észak-keletre úgy 120 km-re). Megnéztünk pár falut, egy templomot és a mandarin-ligetet. Jó kis túra volt.
2008 Okt 31. - Helloween Bettiéknél
Noigen, ez már jórég volt. Betti+Peti helloween bulit szerveztek péntek estére, merthogy akkor volt 31-e. Kicsit lassan indult be a buli, mert Bettiék akkor még kint laktak a város másik végén - legalább 2 óra volt odaérnem munkából; kiba nagy ez a Shanghai - (azóta sajnos már haza is költöztek Mo-ra, mert Peti autóipari cégnél dolgozott, és tudvalevőleg ez az iparág szívott a legnagyobbat a gazdasági válsággal).
Piroska pedig boszorkának állt:
és a sikoly jelmez sem hiányozhaott (Betti van benne):
És a díszes társaság: bal előlről hátrafele körbe:
Szóval Bettiékhez voltunk hivatalosak vacsira meg beöltözős partira. A lányok nagyon elemükben voltak, beöltöztek, készülődtek meg minden... mi páran fiúk pedig, megtérve a munka után, felespohárral próbáltunk egy kis lelket önteni magunkba :)
A vacsora csúcsszuper volt, legalább 10 féle kaja volt, szóval volt nagy evés-ivás.
Kriszti angyalbőrbe bújt :)
Piroska pedig boszorkának állt:
és a sikoly jelmez sem hiányozhaott (Betti van benne):
És a díszes társaság: bal előlről hátrafele körbe:
Viki-Karina-Laci-Attila-Bea(nem látszik csak a piros ruhája)-én-Mariann-Piroska-Kriszti-Jeremy-Tamás-Péter
Ez most úgy néz ki, mintha táncolnának, de valójában Betti tart a lányoknak egy kis urgi-bugri tanfolyamot (ilyen fitnessz-izé, majd valamelyik csaj megírja rendesen a nevét:)):
Ez most úgy néz ki, mintha táncolnának, de valójában Betti tart a lányoknak egy kis urgi-bugri tanfolyamot (ilyen fitnessz-izé, majd valamelyik csaj megírja rendesen a nevét:)):
2009. április 15., szerda
Kressz
Errol azt hiszem Piroska meg fog reszletesebben irni, marmint az itteni kressz szabalyokat illetoen - foleg mivel megcsinalta a kulonbozetit, szoval mar van kinai jogsija (otthon nem vehetik el, nem kaphat ra buntetopontot, a csekket meg kuldhetik az itteni cimre, ha le tudjak masolni a kinai karaktereket :):):))... szoval errol mind kesobb, de van valami amit mar nagyon reg fel akartam tenni:
(multkor egyebkent epp igy utottek el egy kerekparost, de mar csak a vegere ertem oda...arrol nincs video sajna;))
(multkor egyebkent epp igy utottek el egy kerekparost, de mar csak a vegere ertem oda...arrol nincs video sajna;))
Szoval igy kell megoldani, ha a balra levo keresztutcaba akarsz bemenni es a 2x4 savoson nem lehet balra fordulni. :)
2009. április 14., kedd
Backlog
No szeva!
Kozel fel ev hallgatas utan - eskuszom, olyan, mintha csak 1 honap lett volna - a heten osszeszedem magam, leteszem a sarlot es a kalapacsot, nyugdijazom a Sztahanov erdemrendem es behozom a lemaradast a blogon. Remelem az osszeset; bar nem lesz konnyu, de azert megprobalom/megprobaljuk.
Elozetes tartalom:
- 2008:) :
Dongshan kirandulas
Stefan Shanghai-ban
Karacsony es szilveszter Magyarorszag
-2009:
Nemzetkozi Iro Fesztival Shanghai
ES Outing (ceges nyarsalas)
Melo (kifogas, miert nem irtam a blogra)
Peter es Betty
Gulyasfozes
Guczo 15
Xidi kirandulas
Piroska jogsi
...es meg biztos lesz par masik is, majd Piroskaval atnezzuk, mi maradt ki.
2009. február 22., vasárnap
A bőrönd
Történt: 2009.01.05 + 10 nap
Ahogy már említettük, nem volt egyszerű a visszajutásunk Sanghajba. A gépünk reggel indult Ferihegyről, aznap éppen nem volt sztájk, úgyhogy reméltük, hogy sima lesz az elindulást. Annak is kellett lennie, mivel Zürichi átszállással jöttünk, és aznapra már nem volt több járat onnan Sanghajba, és nem volt túl sok időnk. Bementünk az indulási csarnokba, befóliáztattuk a poggyászt, és beálltunk sorba a check-koláshoz. Közben ugyan gyanús volt, hogy a csarnok tele van felfegyverzett rendőrökkel, de mivel Kínában már hozzászoktunk az indokoltnál több egyenruhás látványához, nem is igazán törődtünk velük. Aztán az egyik ajtónál álló öltönyös fickótól hallottunk még pár mondatfoszlányt, hogy "ok, akkor elvakuláni fogjuk", "rendben", "persze, mindkettőt". Aztán 10 perc múlva, épp mielőtt sorrakerültünk volna, megszólalt a hangosbemondó, hogy mindenki azonnal hagyja el az épületet, mert bombarióadó va. Ez volt kb nyolc körül. Gyakorlatilag annyi történt, hogy mindenki átment az úttest túlsó oldalára, és vártuk, hogy mikor lehet visszamenni. Jött jópár kommandós autó, rendőrök, biztonsági őrök mind ott korzóztak fel alá. Közben meg folyamatosan érkeztek a repülőgépek is. Baromi hideg is volt, és kb 1 órát kellett várni kint a csarnok előtt. Ekkor már kifejezetten kevés időnk volt, és tartottunk tőle, hogy késve fogunk indulni, viszont akkor meg veszélybe került az átszállásunk. De mivel kintről nem jöhettek be újabb utasok (mert leállították a forgalmat is a környezetében), igy szerencsére nem volt hosszabb a sor a Check-in-nél, mint előtte.
(Ja! Azt azért nem teljesen értettük, hogy pl. azokat, akik már bent voltak a kapuknál, nem evakuálták. Ha tényleg történne valami, akkor az is elég sok ember lenne hozzá. De mondjuk az épület előtt 30 méterrel állni sem hiszem, hogy biztonságosabb... )
Úgyhogy mi is szépen sorrakerültünk, kicsit túlsúlyos volt ugyan a bőröndünk, de szerencsére ezzel akkor nem törődtek. Mivel mindenkinek el kellett hagyni az épületet, a pultos lány is kb 3 perccel előtte ült vissza a helyére. Meg os voltunk a csekkolással, megyünk az útlevelünkkel és a beszállókártyánkkal a határátlépő pulthoz, amikor kiderült, hogy nem a saját jegyünk van nálunk, és nem is Sanghajba, hanem Los Angelesbe szól! Irány vissza a check-in pult, a csaj teljesen készen volt, hogy mekkorát bakizott, nem is hőbörögtünk, csak figyelmeztettük vagy 4x, hogy ok, semmi baj, de gondoskodjanak róla, hogy akkor a bőröndökön lévő cédulákat is kicserélik, mert nem nagyon örülnénk, ha nélkülünk menne LA-be. Persze megígérték, hogy így lesz.
Aztán elindultunk, felszálltunk, simán elértük a csatlakozást is, és megérkeztünk Sanghajba. Aztán hamarosan az is kiderült, hogy -1 poggyásszal... Hiába vártunk a szalagnál, csak az én bőröndöm érkezett meg. És elkezdődött a szokásos procedúra, bejelentés, leírás, mik vannak benne stb. Mivel hamis piacon vettük a bőröndöt, nem is voltunk benne biztos, hogy milyen a márkája (kit érdekel, ha olcso :), ami azért okozott egy kis problémát a leírásnál. Ezenkívül abban a bőröndben volt a félre elegendő kolbász és szalonna készletünk is, amit először be sem akartam vallani, mi van, ha még nagyobb baj lesz belőle. Hazamentünk, vártuk az értesítést. Nem tudom, máshol ez hogy megy, de itt Kínában naponta többször felhívtak minket, megkérdezték újra azokat az adatokat, amelyeket már amúgyis leírtunk, vagy már elmondtunk. Szóltunk nekik a Los Angelesi lehetőségről is, és láss csodát! 8 nap múlva szóltak, hogy van egy bőrönd, San Franciscoban, ami elképzelhető, hogy a mienk. Beolvasták a nevet a címkén: D-O-B-R-A-N-Y-I. Stimmel! Ez volt az egyik jegyen, ami tévedésből adtak! Úgyhogy 10 nappal az érkezésünk után végre begurult hozzánk Gergő bőröndje is. Igaz, nem a legjobb állapotban :
Szerencsére nem tűnt el belőle semmi, csak a kolbász és szalonna készületünk, aminek a helyén a Los Angeles Airport CIA hagyott egy kedves levelet, hogy nem vihetünk be Amerikába semmi ilyen jellegű élelmiszert. Ja, köszi, hogy szólnak :) De ki akart oda menni?!
Ahogy már említettük, nem volt egyszerű a visszajutásunk Sanghajba. A gépünk reggel indult Ferihegyről, aznap éppen nem volt sztájk, úgyhogy reméltük, hogy sima lesz az elindulást. Annak is kellett lennie, mivel Zürichi átszállással jöttünk, és aznapra már nem volt több járat onnan Sanghajba, és nem volt túl sok időnk. Bementünk az indulási csarnokba, befóliáztattuk a poggyászt, és beálltunk sorba a check-koláshoz. Közben ugyan gyanús volt, hogy a csarnok tele van felfegyverzett rendőrökkel, de mivel Kínában már hozzászoktunk az indokoltnál több egyenruhás látványához, nem is igazán törődtünk velük. Aztán az egyik ajtónál álló öltönyös fickótól hallottunk még pár mondatfoszlányt, hogy "ok, akkor elvakuláni fogjuk", "rendben", "persze, mindkettőt". Aztán 10 perc múlva, épp mielőtt sorrakerültünk volna, megszólalt a hangosbemondó, hogy mindenki azonnal hagyja el az épületet, mert bombarióadó va. Ez volt kb nyolc körül. Gyakorlatilag annyi történt, hogy mindenki átment az úttest túlsó oldalára, és vártuk, hogy mikor lehet visszamenni. Jött jópár kommandós autó, rendőrök, biztonsági őrök mind ott korzóztak fel alá. Közben meg folyamatosan érkeztek a repülőgépek is. Baromi hideg is volt, és kb 1 órát kellett várni kint a csarnok előtt. Ekkor már kifejezetten kevés időnk volt, és tartottunk tőle, hogy késve fogunk indulni, viszont akkor meg veszélybe került az átszállásunk. De mivel kintről nem jöhettek be újabb utasok (mert leállították a forgalmat is a környezetében), igy szerencsére nem volt hosszabb a sor a Check-in-nél, mint előtte.
(Ja! Azt azért nem teljesen értettük, hogy pl. azokat, akik már bent voltak a kapuknál, nem evakuálták. Ha tényleg történne valami, akkor az is elég sok ember lenne hozzá. De mondjuk az épület előtt 30 méterrel állni sem hiszem, hogy biztonságosabb... )
Úgyhogy mi is szépen sorrakerültünk, kicsit túlsúlyos volt ugyan a bőröndünk, de szerencsére ezzel akkor nem törődtek. Mivel mindenkinek el kellett hagyni az épületet, a pultos lány is kb 3 perccel előtte ült vissza a helyére. Meg os voltunk a csekkolással, megyünk az útlevelünkkel és a beszállókártyánkkal a határátlépő pulthoz, amikor kiderült, hogy nem a saját jegyünk van nálunk, és nem is Sanghajba, hanem Los Angelesbe szól! Irány vissza a check-in pult, a csaj teljesen készen volt, hogy mekkorát bakizott, nem is hőbörögtünk, csak figyelmeztettük vagy 4x, hogy ok, semmi baj, de gondoskodjanak róla, hogy akkor a bőröndökön lévő cédulákat is kicserélik, mert nem nagyon örülnénk, ha nélkülünk menne LA-be. Persze megígérték, hogy így lesz.
Aztán elindultunk, felszálltunk, simán elértük a csatlakozást is, és megérkeztünk Sanghajba. Aztán hamarosan az is kiderült, hogy -1 poggyásszal... Hiába vártunk a szalagnál, csak az én bőröndöm érkezett meg. És elkezdődött a szokásos procedúra, bejelentés, leírás, mik vannak benne stb. Mivel hamis piacon vettük a bőröndöt, nem is voltunk benne biztos, hogy milyen a márkája (kit érdekel, ha olcso :), ami azért okozott egy kis problémát a leírásnál. Ezenkívül abban a bőröndben volt a félre elegendő kolbász és szalonna készletünk is, amit először be sem akartam vallani, mi van, ha még nagyobb baj lesz belőle. Hazamentünk, vártuk az értesítést. Nem tudom, máshol ez hogy megy, de itt Kínában naponta többször felhívtak minket, megkérdezték újra azokat az adatokat, amelyeket már amúgyis leírtunk, vagy már elmondtunk. Szóltunk nekik a Los Angelesi lehetőségről is, és láss csodát! 8 nap múlva szóltak, hogy van egy bőrönd, San Franciscoban, ami elképzelhető, hogy a mienk. Beolvasták a nevet a címkén: D-O-B-R-A-N-Y-I. Stimmel! Ez volt az egyik jegyen, ami tévedésből adtak! Úgyhogy 10 nappal az érkezésünk után végre begurult hozzánk Gergő bőröndje is. Igaz, nem a legjobb állapotban :
Szerencsére nem tűnt el belőle semmi, csak a kolbász és szalonna készületünk, aminek a helyén a Los Angeles Airport CIA hagyott egy kedves levelet, hogy nem vihetünk be Amerikába semmi ilyen jellegű élelmiszert. Ja, köszi, hogy szólnak :) De ki akart oda menni?!
Kedves Barátaink!
Kicsit megkésve ugyan, de szeretnénk mindenkinek Boldog Új Évet kívánni 2009-re, a Bivaly évére. Akkor most úgy röviden, hogy mi is történt a legutóbbi bejegyzésünk (2008. november khm-khm...) óta. Novemberben Gergőnek volt egy osztálytalálkozóval egybekötött villámlátogatása Magyarországon (6 nap, ebből kb 2,5 utazás). Visszafelé vele jött egy jófej kollégája otthonról egy kéthetes tréningre, vele újra várost néztünk párszor, ami már nagyon hiányzott is, mert már rég volt, hogy valakinek megmutattuk a várost. Volt három nyelven beszélő Mikulás buli is, aztán sikerült hazalátogatnunk karácsonyra két hétre! Nagyon jó volt újra otthon, a családhoz, barátokhoz közel ünnepelni. Majd kisebb kalandokkal visszatértünk Sanghajba, és azóta is csak szaladnak a napok, és mire észbekaptunk, hogy mostmár tényleg itt az ideje bejelentkezni, addigra február vége lett. De akkor most pótoljuk. Mégegyszer BÚÉK mindenkinek!
P&G
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)