Postamúzeum

Vagy két hete hétvégén elnéztünk az itteni Postamúzeumba, ami a Suzhou patak torkolatánál van (itt a városon belül természetesen), a városi postahivatal épületének 2. emeletén.

Szerintem annyira nem nagy szám, de legalább ingyenes volt :)

A kínai posta történetéről röviden csak annyit, hogy már a Shang dinasztia ideje alatt (i.e. 1600-i.e.1046) birodalom szerte megalakultak az első postaállomások, melyek természetesen elsősorban az uralkodó kinyilatkoztatásait, törvényeket és egyéb hivatalos cuccokat terjesztettek. Aztán szépen jött a többi szolgáltatás is.
Miután a külföldi betolakodók megvetették a lábukat, ők is létrehozták a saját hálózatukat. Ezeket hívták „Guest Post”-oknak. Mivel ezek nem álltak császári feügyelet alatt, kiváló hátteret nyújtottak a drogcsempészetnek. (Ezeket aztán 1922-ben, a Kínai Népköztársaság megalakulása után szépen száműzték – az összes külföldivel együtt.)

A sztori többi része már annyira nem érdekes, kvázi ugyanaz, mint bármelyik másik országé.

Pár kép:
A Kínai Népköztársaság első bélyegei, Sun-Yat sen, a Népköztársaság Atyjának képével:


Piroska az épület tornyában található kültéri kamerával játszik. (Innen lehet vezérelni; tényleg tök jó!):



A 22. UPI Kongresszus (1999) emléklapja: Lengyelországtól Kamerunig, Csehorszégtúl Periug mindenki volt, de a magyar aláírést sajna nem taléltuk rajta.



A shanghai-i postai logisztikai központ: 58000 m2-en működik 2003 decembere óta, teljesen automata sorokkal:


Régi postai motor, a 250 köbcentis „Boldogság” (ez a márkája):


Nagy nehezen réleltünk pár magyar bélyegre is (utána találtunk még párat, de az őr kiszúrt magának, mert nem lehetett fényképezni, szóval...):


A tetőterasz:


Látkép fentről:


A belső udvar:

Vágyálom

A munkanap végeztével elég sokszor kell szembesülnöm egy (másik) kellemetlen jelenséggel. Ez akkor szokott bekövetkezni, mikor még a hazaút előtt kiengedem a fáradolajat. Mint ahogy ma is, az esetek túlnyomó többségében, a munkafázis alatt sikerül beazonosítani 1-2, a piszoár felső peremén sziesztázó szőrszálat. Igen, onnan. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: "De hogy kerül az oda?" Ugyebár nálunk a piszoár felső pereme kb. 140 cm magasan van. A legtöbb kolléga meg 170 cm alatt. És akkor bevillant a megfejtés: VÁGYÁLOM :) - csak szeretnétek, srácok :)

A női táska – férfiakon

A női táskákkal kapcsolatosan így külön most nem kezdenék bele, mert szerintem lexikon lenne belőle, márcsak a terjedelem és a kapcsolódó cikkek (kiegészítők) miatt is. Leszűkítve a témát viszont előbb utóbb eljutunk a női táskák férfiakon c. fejezethez.
Azt már előre leszögezem, hogy ezt a fajta „felállást” sosem értettem, szóval az erősen feminista beállítottságúak csak saját felelősségükre olvassanak tovább:) - igen, igen, tudom mi vagyok, már hallottam ezerszer, de mondjad csak, bóknak veszem :)

Szóval női táska, férfiakon. Két csoport létezik. Az egyik, még a kevésbé előrehaladott papucs (balf.) stádiumban lévő kolléga, mely mellesleg meglehetősen elterjedt itt SH-ban (erősen matriarchális beállítottságú társadalom lévén itt a „férfi” dolga a főzés, takarítás stb. még a nő basáskodik a pénz felett...lámák, férfi társadalom szégyenei, de ez van). Ez a típus, a háztartás vezetése mellett „boldogan” magára vállalja a barátnője X+ezredik, női szeméttel teletömött táskájának a cieplését is. Nyílt utcán. Napfényben. És még mosolyog is hozzá. (Ami elég kényszeredett ugyan, de mit lehet tenni ilyen fiú-lány aránypárnál a nők ilyen mértékű elkényeztetettsége, a férfiak ilyen mértékű férfiatlansága mellett – ugye mindig kettőn áll a vásár.)
Szóval itt nap, mint nap rengeteg fiatal srácot lehet látni arany flipperes, óriáskarikás gucci-tatyóval plusz barátnővel sétálgatni, ehhez már hozzászoktam. De amit ma láttam, az szerintem a már a másik, menthetetlen stádium: a srácnak saját női(?) táskája volt! Méghozzá elég méretes! Soha nem fogom megérteni, mi visz rá egy hetero srácot ilyesmire. Ez bejön a csajoknak? Nem hinném. Remélem nem. Utoljára élőben otthon láttam ehhez hasonlót (kéne nekem is egy kompakt fényképező vagy egy új telefon), ha jól emlékszem L. ex-pasija futkosott ilyennel. ELTE-s volt a drága, bölcsész szakos. Mentségére legyen szólva, az azért közelebb állt a tarisznyához, mint ez a mai.:)

Ezúton felkérek minden kedves női olvasót arra, hogy ha már egyszer megvette, jó nagyot vett, hogy minden beleférjen és tele is tömte, akkor cipelje is (vagy vegyen helyette unisex hátizsákot), továbbá ne aggassák tele pasiukat női kellékekkel, mert annak ellenére, hogy jópofát vág hozzá a szenvedő alany, hétszentség, hogy ez ott van a legutálatosabb dolgok TOP 10-jében. A férfiak meg igenis álljanak ki magukért! :) :) :)

Majd holnap szerintem csinálok képet elrettentésül, mi lesz akkor, ha nem állítjuk meg időben a folyamatot.

Book: Culture Shock! China by Angela Eagan

I’ve got the new book of Angie couple weeks ago. It’s about Chinese culture, habits, customs and so much more usually strange stuff, a newcomer faces when arriving and living in China. Now I’m almost done with it, so here out my opinion:
This book is great; I wish I could read it before I came! Not that it had changed my mind, but it would have made some many things easier and understandable! Anyway, it is still very useful, I found tons of new and important information, so anyone planning to come to China, even for a visit, should read it first. I promise, it will save lot of time, money and nerves.
By the way, this is not an ad, just a very good advice.

Have fun reading and take it seriously!

A pekingi olimpia és Tibet

Lassan már a csapból is Tibet folyik az idei olimpia kapcsán, az olimpiai láng körüli incidensekről szerintem már mindenki hallott. Az egész hececáréval kapcsolatosan az én véleményem lényegében csak annyi, hogy nem kéne semmilyen szinten, egyik oldalról sem belekeverni a politikát. Az olimpia sportesemény, melyre minden ország élsportolói éveken át edzenek, készülnek. Nem tudom, hogy veszik egyes szervezetek, politikusok a bátorságot ahhoz, hogy ezt az áldozatos munkát feláldoztassák a politika oltárán egy esetleges részvételt megtiltó rendelkezéssel, vagy akárcsak ilyen irányú véleménnyilvánítással is. Nem is beszélve arról, hogy az egész cikrusz eredménye semmilyen pozitív eredménnyel nem kecsegtet, mint ahogy nem vezetett eredményre a multban sem. Nem is beszélve a Kínában, a kínaiakból kiváltott reakciókról: felfokozott nacionalizmus, idegen-, illetve nyugatellenesség.

A legújabb megnyilvánulások közül csak néhány:

- egy németországi Coca-Cola kampányra válaszolva (szerzetesekkel reklámozzák terméküket, enyhe „Free Tibet” szinezettel) terjednek körlevelek, melyben a Coca-Cola termékeinek bojkottjára szólítják fel a hazafiakat

- a magyar származású (remélem ezt a helyiek nem tudják) francia köztársasági elnök kijelentésére reagálva, miszerint nem zárkózik el az olimpia bojkottjától (csak ő nem fogalmazott ennyire diplomatikusan) úgy reagálnak a helyiek, hogy nem vásárolnak a Carrefourban. Nem tudom, milyen mértékben csappan így meg az üzletlánc forgalma, de szerintem megérzik elég rendesen.

- a BBC/CNN által leközölt valótlan videók közzététele miatt (tibeti lázongásokról és megtorlásról, melyek egyrészt nem mostaniak, másrészt nem Tibetben lettek felvéve, de ugye ez nem számít nekik túl sokat a hírhajhászás tükrében) a kínaiak unblokk bojkottálni akarják az összes nyugati áruházláncban történő vásárlást.

- MSN-en, Skype-on, QQ-n már hemzsegnek az „I Love China” feliratok, egyfajta tiltakozásul a nyugat vádaskodása ellen.

Nem tudom, ez kinek jó.

Ezt az egészet most csak azért írtam le, mert ma reggel beszélgettem az egyik kollégámmal, aki felhívta a figyelmemet, hogy május 1-jén még véletlenül se menjek nagybevásárlásra egyik nyugai szupermarketbe sem, mert simán megverhetnek érte az utcán. Mondtam neki, hogy ne vicceljen már, de újra figyelmeztetett, hogy vegyem csak nagyon komolyan. Kérdeztem tőle, hogy mi az oka, de nem tudta megmondani. Ennyit arról, hogy itt is mennyire elvakult az átlagember. Erről jut eszembe az otthon egyik stand-up comedy-ben hallott vicc az otthoni gazdálkodókról:

Őstermelőék feltraktoroznak Pestre az Országház elé. Ki is megy a riporter srác interjút készíteni velük:

Riporter: - Miért jöttek?

Őstermelő: - Tárgyalni!

Riporter: - És tárgyalnak?

Őstermelő: - Nem!

És mindezt miért? Kétlem, hogy a nyugat ennyire aggódna Tibet autonomitásáért – mert ugye hol voltak akkor az előző években?

No mindegy...

Utilapu

Most reggel láttam, hogy Olaszi Tomi folytatta a blogját - már egy ideje, mióta hazatért Indiából, nem írt rá. Ahogy látom, most épp Franciaországban tevékenykedik. Aki szereti az Irodai Patkányokat, annak az ő blogja is tetszeni fog. Szóval hajrá, én mentem röhögni :))

Kicsi a viág

Nem tudom, ilyen címmel volt-e már bejegyzés, de nem lepődnék meg, ha igen:) Ez a mostani találkozó-kavalkád viszont tényleg nagyon összejött.

Történt ugyanis, hogy Dani és egy másik haverja, Péter itt jártak Shanghai-ban. Dani megint üzleti úton volt Pekingbe, s magával hozta haverját is kicsit szétnézni Kínában. Hozzánk is átugrottak pár napra. Hétfőn este érkeztek, s mivel elég húzós napja volt mindenkinek, így már nem mentünk sehova: inkább pókereztünk pár órát. (Peti le is sápolt mindenkit rendesen:) .) Másnap nekem Shenzhenbe kellett mennem, Piroska dolgozott, ők meg várost néztek ezerrel. Szerdán este érkeztem haza, ekkor már a többiek az Always-ben ültek a helyi magyarok társaságával. Szóval én a reptérről egyenesen odamentem. Már ott voltak Daniék, Piroskáék (lányegylet a konzulátusról), Pepító es Hocó is, aki szintén hozott egy épp itt lévő ismerőst, Olajos Pétert, aki EP képviselő Brüsszelben. Hogy Hocó honnan ismeri, nem tudom, de ez nála nem meglepő: szerintem Hocó már több országban élt, mint ahány éves, szerintem Global ID-je is van :)

Mire odaértem, Piroska már azt is kiderítette, hogy a Péter felesége kolléganője GM Mariannak az EB-nél, szóval ők is ismerik egymást. A legmókásabb viszont az volt, hogy Dani haverja Péter pedig osztálytársa volt O. Péternek! Most képzeld el, két volt osztálytárs, akik más országban élnek, különböző, de általunk közös ismerősök révén nemtudom hány év után pont egy harmadik ország 20 milliós városának egyik pubjában futnak össze! Na ennek mennyi a valószínűsége? Szerintem nem sok :) Szóval jó kis iste volt, jól eldumáltunk és Péter révén újra visszatért kicsit a bizalmam a politikusok iránt is - végre találkoztam eggyel, aki normális.

Sheshan - Szoborpark

Múlt hétvégén Sheshanban jártunk, ami kvázi Shanghai egyik külterülete (már oda is kimegy a metró, mióta átadták a most befejezett 4 vonalat – Sheshan egyébként a 9-es vonal kb. 8. megállója). Szóval kb. olyan, mint Budapestnek Törökbálint – metró nélkül:).

Sheshan-ban már jártunk korábban, csak akkor zárva volt a szoborpark (is). Most viszont sikerült elindulni nagyjából időben. Mivel Guczó nem volt itt, ezért metróztunk. Mit mondjak, k..messze volt így földalattival – majdnem két órába tellett odaérni. (Tőlünk a hely légvonalban is van vagy 60 km.)

Miután leszálltunk, taxizni kellett még egy kicsit. Természetesen arrafele csak feketéző taxisok vannak. Jól le is húztak az odaúton, hogy száradjon le a kezük. (Ugye nem tudtuk pontosan, hogy hol van a hely, csak annyira emlekeztünk, hogy a megállótól azért elég messze – nem gyalogtáv - , úgyhogy miután sikerült lealkudni egyharmadára az árat, gondoltuk, már jók vagyunk, habár 50 RMB azért még így sem kevés taxira. Persze, mint kiderült a táv kb. 5-6 km volt, szóval hivatalos tarifán kijött volna egy huszasból, de ez van. (Visszafele motoros riksáztunk 30-ért, ami már elfogadható volt – nem nagyon akartunk alkudozni, mert csak ez az egy jármű volt a környéken....)

De a lényeg: a szoborpark: a neten fellelhető adatok szerint a park 8200 négyzetméteren terül el és számos modernkori szoboralkotás található itt. (Szerintük rengeteg, szerintem meg jópár...) A park tényleg elég nagy és szép is, de a terület kb. kétharmadát egy tó teszi ki – gondolom mesterséges. Sétáltunk egy nagyot, körben a tó körül, s közben megnéztük, amit lehetett. Az idő egész jó volt, bár rendkívül párás, így aztán a képek sem sikerültek valami jól, de a lényeg szerintem látszik :) Ja, a belépő azért elég borsos, átszámítva 2000 Ft fejenként – de gondolom ebbőll tartják el azt a közel 100 alkalmazottat, akik a parkban tétlenkednek egész nap...

És akkor a képek:

A bejárat

Tükör-szobor a bejáratnál (szerintem ez a legkirályabb) - mi is rajta vagyunk:)

Napóra-szobor (ha jól emlékszem bolgár remekmű)

Dumcsis

Műtengerpart műemberekkel:

Piroska is beállt örülni:

No comment...:

Fa-ház:

Az új kedvenc képem:

Csendélet (ez nem szobor:)):

Halacskás:

Mellvért?:

Spanolok:

Worm-ride:

Négylábú:

Hudec séta

Múlt vasárnap városnéző túrán voltunk.

Biztos írtam már, hogy élt itt egy magyar építész az 1920-as évektől fogva, aki az akkori Shanghai arculatát jelentősen meghatározta az általa tervezett több, mint 60 épülettel. Korához képest az egyik legmodernebb építész volt, s elsősorban Art Deco stílusban alkotott. Szóval ő volt Hudec László, akinek a kalandos életéről bővebben a most itt futó Hudec évadra létrehozott honlapon részletesen olvashattok itt:

www.hudec.sh

Anyway, reggel fél 10 fele gyülekeztünk az egykori Kínai Baptista Kiadó épületénél, ami, csakúgy mint sok másik Hudec épület, használaton kívül áll, elég lestrapált állapotban. (Ugye eleve pár évtizedes kínai jellegű használat elég sokat tud rontani az épületek állagán, nemhogy még utána jópár éves totál sorsárahagyatottság...)

Az épület kívülről...

...és belülről

A belső udvar:

A túrát Anne Warr, egy híres-neves ausztrál építész vezette:

Miután bejártuk az épületet, felmentünk a tetőre is. (Itt volt egyébként anno az építész főhadiszállása is egy ideig.)

A Birt Konzulátus egykori székhelye is itt található, természetesen ezt is egy híres építész tervezte és természetesen ez is üresen áll. Hát igen...

A következő megálló a Moore Memorial templom volt, amit állítólag egy dúsgazdag fazon építetett lánya emlékére. A tempom legfőbb érdekessége a téglák elhelyezkedése: nem tudom, milyen stílus, ezt is Hudec tervezte így (tesója állítólag téglarakó mester-szakember volt) és valóban fantasztikusan néz ki.

Guczó is fényképezett ezerrel:

Piroska „rács mögött”:

Az ebédet egy szintén Hudec-házban található étteremben költöttük el. (Erre az épületre is jellemző volt az, hogy annak ellenére, hogy használják és étterem, valamint szórakozóhely is üzemel benne, kívülről szerintem utoljára a tulaj rakhatta rendbe úgy 50 évvel ezelőtt – mielőtt Mao és társai jótékony érdeklődése hatására felakasztotta magát a feleségével együtt.)

Az étterem neve egyébként Maneo, nagyon puccos, egész jól főznek, viszont a kiszolgálás valami borzalmas, pontosabban pofátlan volt. Nem nagyon ajánlom épp ezért senkinek. (Mellesleg ilyen adagok mellett simán éhen lehet halni.)

A délutáni túrán én már nem vettem részt, arról majd Piroska szolgáltat képeket és beszámolót.