In-tro

Figyelem!

Az alabbi blog tartalma egyes elemekben, nep- illetve munkacsoportokban nemtetszest valthat ki, esetlegesen sokkoloan hathat.
Akinek nem inge, ne vegye magara,
Akinek nem tetszik, huzzon a p.....

ennyi.







2008. április 4., péntek

Hudec séta

Múlt vasárnap városnéző túrán voltunk.

Biztos írtam már, hogy élt itt egy magyar építész az 1920-as évektől fogva, aki az akkori Shanghai arculatát jelentősen meghatározta az általa tervezett több, mint 60 épülettel. Korához képest az egyik legmodernebb építész volt, s elsősorban Art Deco stílusban alkotott. Szóval ő volt Hudec László, akinek a kalandos életéről bővebben a most itt futó Hudec évadra létrehozott honlapon részletesen olvashattok itt:

www.hudec.sh

Anyway, reggel fél 10 fele gyülekeztünk az egykori Kínai Baptista Kiadó épületénél, ami, csakúgy mint sok másik Hudec épület, használaton kívül áll, elég lestrapált állapotban. (Ugye eleve pár évtizedes kínai jellegű használat elég sokat tud rontani az épületek állagán, nemhogy még utána jópár éves totál sorsárahagyatottság...)

Az épület kívülről...

...és belülről

A belső udvar:

A túrát Anne Warr, egy híres-neves ausztrál építész vezette:

Miután bejártuk az épületet, felmentünk a tetőre is. (Itt volt egyébként anno az építész főhadiszállása is egy ideig.)

A Birt Konzulátus egykori székhelye is itt található, természetesen ezt is egy híres építész tervezte és természetesen ez is üresen áll. Hát igen...

A következő megálló a Moore Memorial templom volt, amit állítólag egy dúsgazdag fazon építetett lánya emlékére. A tempom legfőbb érdekessége a téglák elhelyezkedése: nem tudom, milyen stílus, ezt is Hudec tervezte így (tesója állítólag téglarakó mester-szakember volt) és valóban fantasztikusan néz ki.


Guczó is fényképezett ezerrel:

Piroska rács mögött”:

Az ebédet egy szintén Hudec-házban található étteremben költöttük el. (Erre az épületre is jellemző volt az, hogy annak ellenére, hogy használják és étterem, valamint szórakozóhely is üzemel benne, kívülről szerintem utoljára a tulaj rakhatta rendbe úgy 50 évvel ezelőtt – mielőtt Mao és társai jótékony érdeklődése hatására felakasztotta magát a feleségével együtt.)

Az étterem neve egyébként Maneo, nagyon puccos, egész jól főznek, viszont a kiszolgálás valami borzalmas, pontosabban pofátlan volt. Nem nagyon ajánlom épp ezért senkinek. (Mellesleg ilyen adagok mellett simán éhen lehet halni.)

A délutáni túrán én már nem vettem részt, arról majd Piroska szolgáltat képeket és beszámolót.

Nincsenek megjegyzések: