Annual Dinner

No, végre rászántam magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést is; jó rég volt már, mit ne mondjak.

Természetesen idén is volt évzáró a cégnél, ha jól emlékszem, január 17-én. Már előre féltem a tavalyi élményekre alapozva: egész napos „előadás-sorozat” kínaiul. Be is készültem egy Nyírő könyvvel, ami sajnos elég rossz választás volt (hiába, egy történetet nem lehet százszor átírni), de szerencsére az idei deployment meeting (ami ilyen évértékelős-beszámolós, dícsérgetős móka) sokkal élvezetesebbnek bizonyult, mint a tavalyi (pontosabban sokkal kevésbé volt dögunalom).



Szóval túléltük a 8 órát, meg a meglehetősen szerény ebédet (pontosabban csak nekem, meg még pár színvonalas konyhához szokott külföldi kollégának volt az csak ez a feltálalt kínai takony), s indultunk vacsorázni egy közeli hotelbe. A csúcsforgalomnak köszönhetően kb. másfél óra alatt oda is értünk (20 km max.). Nem tudom egyébként, hogy legalább ilyen alkalmakkor miért olyan nehéz a rendezvény végét úgy belőni, hogy legalább a legnagyobb dugót elkerüljük, de nem baj. (A pláne az volt, hogy bár volt elég hely a buszon, az egyik szájmenéses kollégám lehuppant mellém angol társalgást gyakorolni, úgyhogy most már tudom az ő élettörténetét is.)

Miután megérkeztünk a szállodába, s leült mindenki szépen a helyére, kezdetét vette a nagy eszem-iszom.



A kíni lakoma (megint éhesen mentem haza) helyenként meg volt spékelve egy kis játékkal, díjosztóval, tombolával, karaoke-val és hasonló nyalánkságokkal. Én idén sem nyertem semmit, viszont indiai kollégám, Viral, elvitte a fődíjat, egy laptopot, amit egyébként meg is érdemelt, mert elég sokat melózott elég szar pénzért az évben.



Azt még külön megjegyezném, hogy idén osztottak külön jutalmat azon dolgozóknak, akik már legalább 3 éve a cégnél vannak. Természetesen én (is) kimaradtam, a jutalmazottak között csak a helyi lakosság volt. Mondjuk igazság szerint ezt a kis pluszpénzt még otthon kellett volna megkapnom, de mindegy, ugyebár a túlzott megbecsülés hozott ide is, a messzi Kínába – vehetném ezt az ösztökélést is jutalomnak, muhaha.

Az est folyamáról még két dolgot emelnék ki: valaki kitalálta, hogy legyen divatbemutató (én jelmezverseny ala sárgának hívtam volna). Nem tudom, mi volt pontosan az értelme, hacsaknem az, hogy ezzel is menjen az idő, mert amúgy elég máfán volt, de sebaj.



A másik pedig a számomra még mindig enyhén szólva mulatságos „koccintsunk és igyuk ki poharunkat fenékig” című kampéjezés mindenkivel, melynek során kb. fél-egy dl sört kell leverni a „kihívó” féllel együtt. Páran most is berúgtak a 4. körül, de azért már jobban bírták, mint tavaly. (Most senki nem hányt a színpadra.)



A vacsi után elmentünk még egy össznépit karaokee-zni. Itt is voltak arcok :)



Na, mentem bértárgyalni. Kíváncsi vagyok, hogy jövök vissza...

Hazaút

No, megyünk haza. Látogatóba csak, még nem move-olunk egyenlőre :)
Nem is írok többet, mert nemsokára indul a gép, szóval... viszlát február végén (azért ha lesz időm, közben majd feltöltöm az otthoni dolgokat is).

Sziasztok!

Goodbye Vacu & Szabolcs

Nem szeretek búcsúbulikra járni – mondjuk attól függ, kiére :); bár akiére nem szívesen mennék, annak általában nem is szokott lenni, no mindegy.
Múlt héten sajna itthagyott minket Vacu és Szabolcs, ugyanis Szabi cége leköltözött Guangzhou-ba (aka Kanton), Szabiék meg követték. Nem tudom, kivel fogok ezentúl Black Pig-et inni a Dan’s-ben, mert szerintem rajtunk kívül mindneki utálja, finnek meg ritkán járnak errefelé, de majd kitalálok valamit/valakit :)
A lényeg, hogy visszakanyarodjak a témához, hogy volt Szabiéknál búcsúbuli, ami szerintem nagyon jóra sikeredett. Elég sokan voltunk, szerintem minimum 20 ember; régiek, nem olyan régiek és újak is. Természetesen hatalmas kajálás volt, részint mivel főztek gulyáslevest, részint meg Henrik járt valamerre valami magyar szakács csajszinál, aki, bár a pörköltöt elsózta, nagyon jól főz. A tiramisu pl. eszméletlen jó volt!
Az est fénypontja (amellett, hogy Pepító kitalálta, hogy lövöldözzük egymást mogyoróval) a házi tüzijáték volt, amit az utcáról lőttünk fel és nagyon szuper volt! Ezek után viszont nem tudom, mi kerül otthon az augusztusz 20-i tüzijátékban 300 millába, szerintem 1-ből is ki lehetne hozni simán (de hát kell a pénz nyaralásra, gondolom, aztán meg sok haver tarthatja a markát).
Szóval finomat ettünk, jót boroztunk, nagyokat dumáltunk es még nagyobbakat nevettünk a Csapd le csacsi-n, merthogy az ment közben a TV-ben 
Remélem azért még hallani fogunk rólatok, Vacu és Szabi, addig is GLHF!

És akkor pár kép a buliról (Piroska új gépével – van rajta tüzijáték funkció is:)):

Szilveszter 2.

Miután kipihentük az előző nap fáradalmait, elmentünk várost nézni. Először megnéztük a szálló szomszédságában lévő templomot, ha már egyszer útba esett.



A következő megálló a már tavaly is meglátogatott pagoda volt (Mariann még nem látta, no meg kellettek a jó képek is). Most az idő is tisztább volt valamivel, így kicsit távolabb elláttunk a legfelső szintről.



Mivel szép volt az idő, a hajósok meg pofátlanok (gondoltuk áteveztetjük magunkat a tó túloldalára, de olyan árakat mondtak a kis evezőbajnokok, hogy én nem keresek olyan jól, úgyhogy hogy inkább gyalogoltunk), átsétáltunk a tó túlpartjára is. Természetesen Piroskáék itt sem úszták meg a kínaiakkal való fényképezkedést. Nem értem, miért jó a helyieknek, hogy lefotóztatják magukat számukra tök ismeretlen külföldiekkel, de ha ezt szeretnék, ám legyen...
A túloldalon megkerestük a kedvenc táblámat, a kínai "fűre lépni tilos" angol verzióját (multkor láttam, csak nagyon rohantunk, szóval nem volt idő fényképezkedni):
Útközben még belebotlottunk egy alvó kínaiba, ezt is megörökítettem (majd jó lesz valamire):
A célállomás a multkor csapatépítő tréningen látott előadás volt, kint a város peremén, de hiába próbálkoztunk órákon keresztül, nem sikerült üres taxit fogni. Ráadásul a buszközlekedés arrafelé szintén kínai logika szerint operál: az első előadás fél 5-kor kezdődik, az utolsó busz fél 4-kor indul oda. Visszafele meg mindenki oldja meg magának...szóval mikor végre sikerült egy taxit fogni, úgy döntöttünk, hogy inkább szálló és alvás, mert nagyon elfáradtunk, este meg ugye bírni kellett a strapát. (Nomeg a taxisnak olyan engedélye volt, amivel nem mehetett ki a városból, így aztán meg pláne nem volt választásunk.) Na mindegy, majd legközelebb...
Kis pihi után elmentünk vacsizni az egyik helyi indiai étterembe. Egész jó volt, bár szerintem még mindig a pudongi Indian Kitchen tandori csirkéje viszi a pálmát.

Vacsi után pedig ismét Kana 98, Sziveszteri Party az összeverődött magyarokkal :)
Itt már jelen voltak Henrikék is (Henrik is SH-ban él, csak most volt 2 vendége is Mo-ról, akiket nemtudom hol kísérgetett napközben), plusz csatlakozott Viktor (boros srác) tesója és annak barátnője is. Érdekes fazonok voltak, nem mondom. :)
A buli nagyon jó volt, most is volt pár magyar szám és limbó-hintó is. A videót ide nem töltöm fel, mert vagy 200 mega és most lusta vagyok átkonvertálni, a teljes céges hálót meg nem akarom leblokkolni 2 hétre (egyébként is mindjárt húzok haza).
Szóval nagyon jó buli volt, jót ettünk (elhoztuk a srácoknak a maradék bejglit, na meg Piroska sütött mellé még egy raklap pogácsát), jót ittunk, hatalmasat dumáltunk, énekeltünk, táncoltunk, koccintottuk, kívántunk és ugyanezt előről éjfél után. Jó kis buli volt!
Itt van pár kép, bézik leírással:
Piroska, Viktor tesójának barátnője, Viktor tesója, Viktor, magyar páros, Henrik és Mariann...
Zoli épp a legszédületesebb (szó szerint) öltözékű csajt próbálja be...
Hátulnézet (Mariannak meg elől)...
Magyarországi magyar pár (szorri, névre nem emléxem),Zoli és Henrik
Limbó hintó...
BUÉK 2008!
Éjfél után (jóval)...

Nos, hát ennyi volt, kedves hölgyeim és uraim, a 2007-es esztendő, nemsokára (remélhetőleg) jelentkezek pár újévi képpel is.

Szilveszter 1.

De rég volt már... :)
Szóval szilveszterezni lementünk Hangzhou-ba, egyrészt mivel poén, másrészt még egy csomó helyet nem láttunk, no meg amit láttunk, azokról csak a régi géppel vannak "fotók", harmadrészt pedig nem akartuk, hogy Veszer Zoli egyedül, mármint magyarok társasága nélkül ünnepelje az újévet :)
A terv úgy volt, hogy vasárnap délután hamarabb lelépek a cégtől, találkozunk Guczóékkal, Henrikékkel és Mariannékkal, s lekocsikázunk Hangzhouba. Sajna azonban Guczó barátnője beteg lett - vakbélgyulladás - így ők maradtak SH-ban (kórház-Dan's felállás).
Így hát vonattal mentünk. Jó ez a CRH (China Railway Highspeed - aminek szerintem High Speed Railway-nek kéne lennie, de ugye ilyeneken nem akadunk fent:D). Szóval lent voltunk bő egy óra alatt, a szállást is megtaláltuk, igaz tettünk pár karikát, hála IQ bajnok taxisofőrünknek, de ugye ezen megintcsak nem kell fennakadni...
Becsekkoltunk a West Lake Youth Hostelba (egyébként nem ajánljuk szállásnak, mert egyrészt drága, másrészt kicsit, harmadrészt enyhén retardált a helyi banda, végül pedig mert átb...tak, ja és csatornaszag volt a szobákban meg hideg...), lepakoltunk és húztunk át Zolihoz. Tartottunk is egy kis előszilveszteri bulit egy másik magyar srác kíséretében, aki belső Kínából érkezett (ott palackoztatnak magyar borokat).
Pár üveg Glenfiddich kíséretében eldumálgattunk hajnalig (no meg volt egy kis magyar zene és karaokee is; meglepő módon a helyi lakosok egész jól fogadták).
Aztán visszamentünk a szállásra aludni...folyt.köv.

Kiskarácsony

Na, végre rászántam magam, hogy leüljek blogolni - na nem, mintha nem lenne miről írni, csak mostanában annyit kellett a gép előtt görnyedni, hogy kicsit elegem lett belőle.
Legelőször a karácsonyi képeket pótlom - itt is: történt ugyanis, hogy a 24-én készült képeket sikerült telöltés nélkül törölnöm a fényképezőröl, így aztán amit lehetett, utólag pótoltuk. Egyedül a Piroska szuper mákosbejlgijéről készülteket nem tudtuk már reprodukálni, úgyhogy megint kell, hogy süssön:)

Ja, egyébként életünkben először műfát választottunk. Pontosabban csak azt lehetett kapni, de nem is baj, mert egyébként is a plasztikra voksoltunk: miattunk aztán ne írtsák a már így sem nagyon létező erdőt. (Na meg jövőre nem kell fát venni megint:).)

Guczó képei

Előszöris boldog új évet Mindenkinek, aki idetéved! :)

Már egy ideje nem jelentkeztünk, de nagyon sok volt a meló meg az egyéb dolgok és nem jutott idő a bolgolásra.
A szilveszter jól telt, de erről majd a következő beszámolóban. Most szeretnék feltenni ide pár képet Guczó barátomtól. Még tavaly készültek, de neki is csak most, az őrületes hajrá után volt ideje "előhívnia". Akkor következzen pár kép tavalyról, ami kimaradt, remélhetően kronológiai sorrendben:

Petőfi-szobor avatás:




Dokufilmes vacsi:


Marybelle szülinapi buli:


Májas sonkatekercs -made by Hungarian:


Gulyás leves - made by Hungarian:


MKÉ: shanghai-i találka a magyar írók krémjével:


Mokkos kínálat:


Pepító szülinap a Grape-ben:


Köszi a képeket, Guczó!