Múltkor említettem, hogy mindig van új a nap alatt. Hogy ne csak furcsa példákat hozzak, itt van most egy pozitívum is.
A mai esős reggel is ilyen nap volt. Meglehetősen borús időre ébredtünk (meglehetősen álmosan – de ezt majd egy másik bejegyzésben). Nem jött túl jól, mert Piroskának egy újabb reporter-hadjáratot kell delegálnia, s hát az ilyen idő nem mondható túl ideálisnak a fényképezéshez…sem. Nekem is meglehetősen megtépázta a munkábameneteli hajlandóságomat, de mivel annyira **** kevés szabim van, nem volt választásom.
El is indultam, esernyő nélkül – gondoltam nem esik annyira. (Meg ugye még mindig nem vagyok 190 cm, nőhetnék még egy ötöst – az orromat azért eltakartam, hehehe :) ).
Szóval nem is esett annyira, csak a megállóban kezdett rá kicsit jobban – persze ilyenkor késik a busz 15 percet –, de meghúztam magam egy fa alatt. Erre láss csodát, egy ott álldogáló és szintén buszra váró kis emberke odalép hozzám és felém tartja az ernyőjét. (Jó nagy ernyője volt, elfértünk alatta ketten is.)
Ilyet én még nem éltem! És nem csak itt, hanem máshol sem nagyon. (Itt meg aztán nem is számítottam még csak hasonlóra se.) Komolyan mondom, meg voltam illetődve. Ilyenkor hiszem azt, hogy annak ellenére, hogy milyen mocsok egy világban élünk (ahol a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség jelszavakat már rég leváltotta az Önzés, Irígység, Árulás - Egotism, Jealousy, Betrayal), még mindíg van egy halvány reménysugár az emberiség számára, amibe kapaszkodva talán egyszer valóban érdemes lesz a Homo Sapiens névre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése