Fengjing

Mult hétvégén Fengjingben voltunk kirándulni. Guczóval hajnalban találkoztam, mert úgy volt, kimegyünk a Bundra sárkányeregetóket fényképezni. Persze esett az eső, s rajtunk kívül csak az éjszaka sárga angyalkái (a városi takeszok) voltak az utcán. Miután sétáltunk egy nagyot, s eláztunk egy kicsit, beültünk kávézni, majd miután Piroska felkelt, elmentünk boltba reggeliért (az volt a terv, hogy csinál lecsót, de mint kiderült csak tojás volt otthon).
Reggeli után nekivágtunk a kb. 2 órás útnak. A cél Fengjing volt, egy környéken lévő viziváros, pontosabban annak óvárosa.
Már az elején látszott, hogy lesznek érdekes dolgok; a parkolóban egyből egy ilyen járgányba botlottunk. Állat, mi? Nekem is kéne :)

A viziváros is érdekes volt, bár kb. ugyanúgy nézett ki, mint az előzőek: régi és meglehetősen lepukkant, egyszerű (mondhatni helyenként meglehetősen igénytelen) népekkel.

Ami viszont itt nagyon érdekes volt, hogy ebben az óvárosban található a környék legjobb épségben megmaradt kommunista kommunája, pontosabban annak egy része. Itt is van a bejérat:

Ez pedig már a központi épület egyik szobája:


A kommuna területén belül található egy kis múzeum, ahol Mao jelvényeket és egyéb relikviákat gyűjtöttek össze. Ennek egyik érdekessége az, hogy az idők során több millió fajta ilyen Mao jelvényt kreáltak, mivel ezt adták neki ajándékba (többek közt - gondolom) kb. mindenhol, ahol megfordult az öreg.

Az múzeum egyik szobájában egy kisebb gyűjtemény volt látható az élelmiszer és egyéb jegyekből, ami mese szinten ugye a szociális egyenlőséget hivatott védeni és fenntartani. (Gyakorlatilag mindenki ugyanazon a szinten nyomorgott...kivéve az egyenlőbbek.) Az emberek 1949-től egészen a 90-es évek elejéig élvezhették a javak kormány általi egyenlő elosztásának eme módszerét. (Guczó tesója és még páran anno még látták ezeket a jegyeket használatban.)

Gyakorlatilag szinte minden élelmiszert, ruhát és egyéb háztartási cikket csak jegyre lehetett kapni. Már ez sem semmi, de a jegyeken szereplő mértékegységek még jobban prezentálják Mao kommunizmusának gazdagságát; 25 gramm búza, 1 cm textília vagy 1 csepp!!! olaj. Éhen is haltak jópár millióan.

A kummunában természetesen található volt légó pince is elsősorban az USA-tól illetve Koreától való - jogos - félelem miatt:

Az udvaron pedig stílusosan egy MIG 15-ös kibelezett váza parkolt...
...egy szétrozsdált hatászati üteggel egyetemben.

Az óváros utcáin teljesen hétvégi hangulat uralkodott: mindenki kártyázott, tolta a mahjongot vagy egyszerűen csak sziesztázott, nézelődött, aludt.






...vagy fényképezett, mint Guczó :)

Találtunk egy szeszesital boltot is. Az sajna nem derült ki, hogy a 2-4 yunkós árak (50-100 ft), mekkora mennyiségre vonatkoztak, de nem vágódnék hanyatt, ha fél litert takarna a kínai írás:

Tisztábatétel helyi módra: apu fogja a gyereket, anyu belemossa a seggét a csatornába, nagyi fél méterrel arrébb tisztítja a gatyát. Ja, a legtutibb az volt, hogy a másik oldalon, kb. 3 méterre, ott fogták ki az ebédrevalót a vízből. De hát ugye, a halak sem mennek külön vécére :)


Láttunk lepkéket is:

És itt van még pár kép a csatorna mellől:




Tűzoltó "múzeum" (igazából kb. ennyi volt az egész, két baltát és egy oldal szöveget leszámítva):