A hazaút átszervezése miatt – eredetileg ma reggel indultunk volna – maradt még egy egész napunk Jiayuguanban. Már csak Laciék és mi voltunk, mert a többiek elindultak még hajnalba. A programban hamar megegyeztünk: mennyünk el gleccsert nézni!
Nos, az út, azaz a tor-túra 4 órás volt, de gyönyörű tájakon zötykölődtünk át a széthajtott, Great Wall „terepjárón”. (Állítom, egy kibelezett Uaz kényelmesebb lett volna, ráadásul gyorsabb is... A sofőr nem tudott vezetni, a terep nagyon komoly volt, majdnem ott maradtunk vagy 3x, az autóban nulla lengéscsillapítás stb. De végül sikerült. :) )
Szóval felmentünk a hegyekbe, melyek csodálatosak voltak. Itt is voltak helyek, ahol vasban dús volt a talaj, volt patak, volt agyag és homok is, szóval vörös, fekete, zöld és sárga színben úszott minden, mindez csodálatos kék ég alatt, bárányfelhőkkel.
Fotogén egy táj volt, nem mondom.
A legmagasabb hágó a három közül, amin átmentünk, úgy 5000 méteren lehetett, a célállomás (a gleccser maga) úgy 4300-on. Teljesen nem tudtunk autóval felmenni, azt leraktuk 3800-on a parkolóba. Onnan a helyiek szerint egy másfél km-es út volt a gleccser. Szerintünk jóval több. Sajna teljesen nem is tudtunk felmenni, csak 4200-ig jutottunk fel (nagyon kemény ilyen magasan mászni, az ember nehezen kap levegőt, fél perc mászás után meg 10 perc pihenő, mert majd kiugrik a szíve) sajna, mert lassan haladtunk egyrészt és már menni kellett vissza, hogy elérjük a vonatot, másrészt meg nagyon beborult és lógott a vihar lába, úgyhogy jobbnak láttuk viszafordulni. Gleccsert azért láttunk, csak nem tudtunk rámászni... Majd legközelebb.
Miután visszaértünk a városba, még haraptunk egyet, majd irány a vasútállomás és a 12 órás vonatút Urumuqiig. (A vasútállomás nagyon komoly volt még itt is, gépfegyveres őrök meg mindnen. Mondjuk kell is, amilyen arcok mászkáltak ott. Komolyan mondom, a csőcselékszint vetekedett az otthoni legkeményebb ősbunkó C-szinttel. Mesélte is Laci, hogy amikor balhé van, komolyan közéjük kell lőni, különben nem lehet rendet tartani. És lőnek is. Mert más nem segít. Nagy az Isten állatkertje.)
És itt egy rakás kép a gleccsernéző túráról. Nem tudtam jobban kiválogatni, annyira fantasztikus volt a táj:
Az úton visszafelé láttunk egy felborult teherautót is. Tényleg kemény volt a terep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése