Utolsó nap. Az út egész elviselhető volt, puhafekvős fülkében aludtunk, én mondjuk nem sokat, mert voltak gyanús alakok. Örültem, hogy hoztunk magunkkal hálólepedőt, mert volt olyan mocsok, mint a MÁV-on. Reggelre értünk Urumuqiba, ahol volt még jópár óránk az esti gépindulásig. Először elmentünk a reptérre, letenni a csomagokat. Itt összefutottunk Szabival, mert neki reggel indult a gépe – nem tudom, miért nem velünk jött akkor, de mindegy.
Első állomás a piac volt, mert Piroskának még nem sikerült ajándékokat vennie. (Hát igen, én nagyon hatékony voltam :)). Szerencsére ezt “röpke” másfél óra alatt letudtuk, meg is kajáltunk. A piacon összefutottunk három magyar sráccal, akik vmi tudományos iskolai versenyen voltak itt. Dumáltunk egy kicsit, majd folytattuk utunkat. Megnéztük a mecsetet, ami nemrég épülhetett, mert lift is volt benne. De szét lehetett látni fentről elég rendesen. Nem semmi volt: tényleg nincs itt semmi látnivaló, egy lepukkant kóceráj az egész sziti. Az egyetlen emlékmű, amit leltük, a kommunizmus építőinek, a munkásosztálynak lett állítattva. Ennyi. Ha itt forgatták volna az “I’m Legend”-et, még díszlet sem kellett volna.
A közelben beültünk egy hotel aulájába kávézni, meg wc-zni – végre angol wc! (A guttolós-pottyantós a halálom), majd elmentünk a város egyetlen múzeumába, az Etnikumok múzeumába. Itt szívtunk egy kicsit, mert zárva volt; csak délután 3kor nyitottak ki. De megvártuk végül, mert úgy voltunk, hogy akkor legalább ezt a várost teljesen kivégezzük látnivalók szempontjából.
A múzeum nagyon érdekes volt, kár, hogy nem volt rá több időnk. De azért a felét így is sikerült megnézni.
Aztán irány a reptér, ahol szerencsére megvoltak a csomagok is, a repülő is időben indult, az út is sima volt – leszámítva a landolást, mert az elég pattogósra és odacsapósra sikeredett. De még ez volt a legenyhébb helyzet a 9 nap során (mikor kétsávos úton mentünk és szemben két teherautó előzött egyszerre, egymás mellett egy harmadikat, akkor jobban fétem :).)
Szóval ennyi volt, szuper volt, ide is vissza kéne majd menni még egyszer, lehetőleg hosszabb időre.
Köszönöm, hogy végigolvastátok, nem tudom, mikor írtam utoljára ennyit, szerintem lett vagy 10 oldal a Wordben :)
Jóreggelt a vonaton:
Helyi zenekar Urumqiban:
Az emlékmű:
Ez a kapu a 3x3 sávos főútról nyílik...
...és egy kovácsműhelyt rejt:
2 megjegyzés:
hehe, hogy is volt az eredeti "szétlátós" szöveg? és kié? Pepáé?
Jaja, Pepa dumaja, ha jol emlekszem, az erkelyerol lehetett anno jol szetlatni, meg nem epitkeztek oda. Vagy vmi hasonlo.
Megjegyzés küldése