Nyugat-Kína: 9. nap

Utolsó nap. Az út egész elviselhető volt, puhafekvős fülkében aludtunk, én mondjuk nem sokat, mert voltak gyanús alakok. Örültem, hogy hoztunk magunkkal hálólepedőt, mert volt olyan mocsok, mint a MÁV-on. Reggelre értünk Urumuqiba, ahol volt még jópár óránk az esti gépindulásig. Először elmentünk a reptérre, letenni a csomagokat. Itt összefutottunk Szabival, mert neki reggel indult a gépe – nem tudom, miért nem velünk jött akkor, de mindegy.
Első állomás a piac volt, mert Piroskának még nem sikerült ajándékokat vennie. (Hát igen, én nagyon hatékony voltam :)). Szerencsére ezt “röpke” másfél óra alatt letudtuk, meg is kajáltunk. A piacon összefutottunk három magyar sráccal, akik vmi tudományos iskolai versenyen voltak itt. Dumáltunk egy kicsit, majd folytattuk utunkat. Megnéztük a mecsetet, ami nemrég épülhetett, mert lift is volt benne. De szét lehetett látni fentről elég rendesen. Nem semmi volt: tényleg nincs itt semmi látnivaló, egy lepukkant kóceráj az egész sziti. Az egyetlen emlékmű, amit leltük, a kommunizmus építőinek, a munkásosztálynak lett állítattva. Ennyi. Ha itt forgatták volna az “I’m Legend”-et, még díszlet sem kellett volna.

A közelben beültünk egy hotel aulájába kávézni, meg wc-zni – végre angol wc! (A guttolós-pottyantós a halálom), majd elmentünk a város egyetlen múzeumába, az Etnikumok múzeumába. Itt szívtunk egy kicsit, mert zárva volt; csak délután 3kor nyitottak ki. De megvártuk végül, mert úgy voltunk, hogy akkor legalább ezt a várost teljesen kivégezzük látnivalók szempontjából.
A múzeum nagyon érdekes volt, kár, hogy nem volt rá több időnk. De azért a felét így is sikerült megnézni.
Aztán irány a reptér, ahol szerencsére megvoltak a csomagok is, a repülő is időben indult, az út is sima volt – leszámítva a landolást, mert az elég pattogósra és odacsapósra sikeredett. De még ez volt a legenyhébb helyzet a 9 nap során (mikor kétsávos úton mentünk és szemben két teherautó előzött egyszerre, egymás mellett egy harmadikat, akkor jobban fétem :).)

Szóval ennyi volt, szuper volt, ide is vissza kéne majd menni még egyszer, lehetőleg hosszabb időre.

Köszönöm, hogy végigolvastátok, nem tudom, mikor írtam utoljára ennyit, szerintem lett vagy 10 oldal a Wordben :)

Jóreggelt a vonaton:

Helyi zenekar Urumqiban:

Az emlékmű:
Ez a kapu a 3x3 sávos főútról nyílik...
...és egy kovácsműhelyt rejt: