Bevallom őszintén, hogy a kézilabdáról, mint sportról, akárcsak a magyar kézilabda pályafutásáról és jelenlegi helyzetéről kb. annyit tudtam a hétvége előtt, mint a vizilabdáról az olimpiai döntő előtt: van két csapat, x ember (passz, hogy mennyi) plusz egy kapus és egy labda, amit be kell vágni az ellenfél kapujába. Még az is rémlett, hogy itt hármat lehet lépni labdapattogtatás nélkül (még ugye a kosárban kettőt), de arra már csak a meccsen jöttem rá, hogy itt nem kell indulásnál leütni a labdát. Na mindegy, jó pap is holtig tanul, nemhogy én :D:D:D
Összesen 12-en mentünk le szombaton. Kár, hogy nem voltunk többen - elég sokan visszamondták - , mert rajtunk kívül még egy magyar szurkoló jött el szombaton (ő is Stuttgart-ból), szóval nagyot dobtunk a szurkolói létszámon :)
Az érdeklődés természetesen olyan volt, mint egy Kínában rendezett világeseményen, olyan sportágból, amire a Kínaiak magasról szarnak :) Egy lélek nem volt rajtunk, a csapatokon és a riportereken kívül (na jó, lézengett pár biztonsági őr, de kb. 99%-ig üres volt a csarnok), egészen addig, míg a norvégok szurkolótábora meg nem érkezett (kb. 100-150 fő, kürtökkel, dobokkal felszerelve, ahogy illik).
Az első meccs Tunézia ellen volt és meglehetősen akadozva indult. Az első félidőben tényleg izgultunk, nehogy kikapjanak a lányok. Aztán szerencsére kicsit összekapták magukat, s a végén már 5 pont különbség alá sosem adva, 33-25-re nyertek.
Meccs közben már ment az okosítás a többiek részéről és megtudtam, hogy az ex-szupercsapatból már elég sokan nem játszanak, sok új játékos, tehetség van, akiknek viszont még tapasztalniuk kell, de keményen készülnek a következő olimpiára, ahol már bizonyítani akar (és remélem fog is) az új generáció.
A vasárnapi meccs Chile ellen volt - na ezen nem izgultunk egy percig sem, mert szegény chile-i csapat elég gyenguszka. (Mindamellett minden tiszteletem az övék, nem törte le őket a Románoktól, majd tőlünk elszenvedett alázás sem. Szurkolok nekik, hogy büszkeségüket és becsületüket megőrizve küzdjék végig a hátramaradt meccseket is.)
Szóval ahogy az várható volt, simány nyert a magyar csapat, 48-14-re, de azt azért hozzá kell tennem, hogy rengeteg ziccert kihagyva. (Lehetett volna ez 70-14 is...) Nem baj, az volt a lényeg, hogy megvan, s remélhetőleg a jövőben higgadtsággal és odafigyeléssel játszanak majd még egy ilyen könnyű meccsen is - ugye az a profi csapatok ismérve, de persze itt most eszemben sincs okoskodni :D:D:D
Vasárnapra egyébként befutott 3 srác Mo-ról is. Végre valakik!
Szóval nagyon jó hétvége volt (képek majd lesznek később, ha a fotószakkör 'előhívja' őket).
Ha ma sikerül kocsit szerezni (meg eltenni a du-i tárgyalást), akkor lemegyünk a Románia elleni mérkőzésre is, ha nem, akkor egy nagy kalappal!
További részletek itt:
Otthon meg a digiTV adja a meccseket (azért ez mégsem negyedosztályú magyar foci, hogy a nemzetin sugározzák...), amit ha jól tudom, neten keresztül is lehet követni!
Szurkoljunk együtt a magyar csapatnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése