Elaludtam. Jani tehet rola. Ferfiember nem utasit vissza Jagert,plane ha mindenki mas gyik,raadasul egy europai szempontbol is meglehetosen kivanatos leanyzo is bevallalja. Mindegy, Janos hibaja...viszont mivel semmi egyeb kezzel foghato magyarazat nics arra sem,hogy mi kesztetett egyaltalan magamhoz terni masfel oraval kesobb.
...
Bepakolni meg elozo ejjel sikerult, miutan hazatertem a kozos vacsora es mulatsag utan. Tortent ugyanis, hogy Gabor unokatesoja pont erre jart es szeretett volna talalkozni az itteni magyarokkal. Tibort meg nem ismertuk, de ekrezese utan 10 perccel mar mindenki ot hallgatta – USA-ban dolgozik, arra mar nem emlekszem, hogy pontosan mit, de hires emberek szemelyi titkarainak segit be Los Angeles teruleten, ha minden igaz. Jo fizetes, rengeteg szabadido, utazgat is jopar honapot minden evben. Mivel most epp Azsiat terkepezte fel, beugrott hozzank is par napra. Rengeteg sztorija volt, Braziliarol is, mivel neki az a kedvenc orszaga. Pont kapora jott :) Szoval hajnalig dumaltunk, kb. 3-ra estem haza, s mivel meg ures volt a borond, hat teleraktam, majd hozzakotottem az oltonytaskat, nehogy majd a reggeli nagy sietsegben megfeletkezzek rola. (Igazan nem akartam ott venni,meg ezis csak egyszer volt rajtam - mint egyszeri hulyepicsa bali ruhaja.) A vegen meg bedobtam Guczo kompaktabb gepet is az SLR-em helyett; ne az enyemet lopjak mar el, ha kirabolnak…
...
Keles. Ahogy azt mar irtam, sikerult elaludni, de ugy, hogy Frici meg felhivott 5-kor, hogy fent vagyok-e. Fent is voltam, kb egeszen addig, meg le nem tettem a telefont. A kovetkezo kep az, hogy kint mar vilagos van. Kicsit beszartam, mert az remlett, hogy mostansag 6 korul kel a nap, ranezek a telora: 6:45. Na mondom, ezt elbasztam, de mivel meg volt matematikai eselye, hogy elerjem a gepet, hat proba cseresznye. 5 perc alatt elkeszultem, s makomra allt is kint taxi. Bepattanam, noi sofor. Ez jo. Shanghaiban a noi soforok jok. Sokkal jobban vezetnek, nem dudalnak allandoan es tudnak rendesen sebesseget valtani. Mondom is neki, repter lesz es nagyon gyorsan, ha kier 7:20-ra, kap egy extra 20-ast. Kiert. 7:20-kor mar a check-in pultnal alltam, meg volt 10 percem becsekkolni.
Itt jott a kovetkezo akadaly: odaadom a foglalasi papirt, utlevelet. Faszi keresgel, ertetlenul nez, majd visszaadja, hogy naluk nincs ilyen foglalas a rendszerben. Mondom az lehetetlen (kozben mar lelki szemeim elott lattam, hogy tepem szet darabokra a recepcios csajt – a repjegy rendelese ugyanis kulon tortura volt; kb. otodik nekifutasra lett meg ugy, ahogy akartam – termeszetesen ugy, hogy elotte datumot, jaratszamot es minden mast leirtam a csajnak, s at is beszeltuk ketszer). Szoval faszi mondja, nezessem meg a Hainan (repulotarsagas) pultjanal. 7 perc maradt. Atrohanok a Hainanhoz, mondom a csajnak, mi a palya. Megnezi, s mondja, hogy ott minden rendben. Visszarohanok, mondom a faszinak, hogy szerintuk minden okes. Ekkor mar odajott masik ketto tag is, valamit butykoltek a gepen, kijon a jegyem. Vigyorogva odaadja, hogy most mar minden oke, sir, mit csinaltak vele? Mondom semmit. Anyad. Csa.
…
A repulon mar fent volt mindenki, le is huppantam gyorsan a szekemre, ahonnan par perc utan majd lefordultam. Szomszedom kegyetlen labszaga ugyanis meg az en etilalkohol parfumomet is elnyomta, de nem baj, a lenyeg, hogy elertem. Szerintem Guiness rekordot allitottam fel, mert az eszmelestol szamitva 2 oran belul eljutottam az egy oranyira levo repterrol indulo gep besejeig.
A mogottem ulo gyerek ugyan vegig uvoltotte az utat, de ennyi buntetes belefer a tegnap esteert. (Amugy meg ha egyszer repulogep tarsasagom lesz, az osszes gepen lesz kulon hangszigetelt reszleg a kolykoknek es szuleiknek – szivassak egymast a tobbi utas zavarasa nelkul.)
…
Pekingben meg volt egy napom, mert le kellett treningelnem ott par kollegat az arajanlat keszito ‘rendszerrol’ (igazabol par excel file osszelinkelve, de a Stokvisnal ez mar valosagos rendszernek szamit), majd meglatogattam a Budapest ettermet egy vacsi erejeig. Mit mondjak, minden varakozasomat felulmulta a hely. Ugyan nem volt egyszeru elsore megtalalni a fel/bejaratot, de a hangulat es az isteni etel hamar karpotolt.
Vacsi utan kihuztam a repterre. Hajnal fel kettokor indult a gep, igy meg egy jo orat eluldogelhettem a checkin elott, ahol aztan jott a kovetkezo szivas. Feladom a poggyaszt, indulok befele, erre rohan utanam a kiscsaj, hogy ‘sir,sir, jojjon vissza, baj van a csomaggal’. Mondom az lehetetlen, de valtig allitottak, hogy ongyujto van benne (itt a nagy poggyaszba se lehet, nem tudom miert, de ez van, kinai szabalyozas – az meg kinai logika, hogy belfoldi jaratokon nem nezi a kutya se). Na,folia leszed, csomag kibont, kereses, semmi. Mar 3-an turtuk vagy 5 perce, en hangosan anyazva, ok mergelodve (hulye kulfoldi turista), mire meglett. Az elozo esti nacim zsebebe volt (mar azt sem ertettem, az mit keres ott, de mindegy – majd legkozelebb nem reszegen pakolok).
...
Hazafele nagyon jo volt az ut, mert sikerult 7 orat aludnom, igy mar Moszkvat elhagyva ebredtem. A repteren Puma vett fel, dumaltunk par orat egy lerobbant presszoban (fantasztikus, hogy mennyi reszeg taplo maszkal hetkoznap reggel 6-kor), majd felvettem Pepa lakaskulcsat PNorbitol es lecuccoltam. Este Potkulcs, ahol a legnagyobb meglepetes Gagarin roved haja volt (nem hittem volna, hogy ez valahais megtortenhet:)). Meg a vegen atneztunk M2-be, de szar volt, ugyhogy alvas.
Masnap elmentem Westendbe szetnezni meg kajalni, A Leroyba sikerult is megebedelnem 6 ropiert (ebbol 2 ezer volt a limonade, a pofam leszakad! Na, majd kuldjuk ceges szamlara.)
Delutan egesz Koran kiertem a repterre, s ez volt a szerencsem, mert total kaosz fogadott a 2B-n: a jaratok 2-3 ora kesessel kozlekedtek. Mivel nekem csak masfel oram volt atszalni Parizsban, ez eleg aggaszto volt, de szerencsere az Air France standjanal 5 perc alatt megoldottak a helyzetet. Utana meg atestem egy kis bunkozason (a repteri alkalmazottak szerintem itt a legparasztabbak a vilagon, de ezt mar megszoktuk) – az atirt repjegyem miatt megkertek egy helyit, hogy segitsen elintezni a dolgot a checkin-nel:
Air France: - Van itt meg egy utas, akit attettunk masik gepre a csatlakozas miatt. Segitene elintezni a becsekkolast?
Ferihegy: - En azzal mit csinaljak?
Aztan raneztem ‘szepen’, ugyhogy csak elvette a papirt es fanyalogva tette a dolgat. Rugnam ki a picsaba az ilyeneket.
…
A csatlakozast elertem, Sao Pauloig pedig ujabb 7 orat sikerult aludni. Meg ket film es mar ott is voltam. Na, ha lattatok meg kaoszt. A csomagot 1 ora volt felvenni, majd utana ismet egy ora sorbanallas a vamon. 2 sor volt kifele es szinte midnenkit ellenoriztek.
Egy erdekesseg: itt a repteren traktorok vannak :D:D:D
Kint mar vart ram Jorge a taxis, akivel aztan vartunk ujabb 2 orat Carlosra (ottani igazgato), mert kesett a gepe, de legalabb volt lehetosegem megnezni a felhozatalt. Hat apam, ennyi loseggu picsa a vilagon nincs! Nagyon nagy jolet lehet, foleg a nok koreben, mert 90% tulsulyos (dagadt), de legalabbis hatalmas koffert vonszol maga utan. (Kesobb kiderult, hogy itt ez a divatos – nem sok izlesuk van…). A felismeres kicsit elszomoritott, de ugy voltam vele, hogy majd csak talalunk valami megoldast… Az emberek egyebkent eszmeletlen, hogy mennyifelek: van szoke, barna, feher – sarga – fekete boru; mindenfele rasssz es tipus megtalalhato. Egy a kozos bennuk: a nyelv.
A szalloba vezeto uton 4 erdekes dolgot lattam:
- Rengeteg auto lehuzott ablakkal jarkalt. Ez azert volt erdekes, mert Sao Paulot nem soroljak a legbiztonsagosabb helyek koze, egesz sok a pancelozott auto a motoros-fegyveres rablasok miatt. A neten szerzett infok alapjan kulfoldieket is eloszeretettel rabolgatnak el a jo kis valtsagdij remenyeben.
- A favelak (nyomornegyedek) tavolabbrol nem is tunnek annyira lepukkantnak (nem ilyennek kepzeltem el)
- Sok teherauto oldalan a kerekekbol egy vezetek log ki – mint megtudtam ez egyfajta biztonsagi szenzor, aminek a fekezeshez van valami koze
- Viszonylag sok VW bogar, de annal is tobb VW minibusz futkarozik az utcakon. Mint kiderult, a mai napig gyartjak, meghozza valtozatlan designnal (anno probaltak modernizalni, de hatalmas felhaborodast valtott ki a nepbol, igy maradt minden a regiben). Mellesleg eleg dragan adjak, mert szimbolum.
…
Uj gyar: Embuban van, ez a varos egyik kulso kerulete, ami arrol hires, hogy anno itt laktak a hippik, manapsag pedig rengeteg a kezmuves, igy a bolt is, illetve hogy itt talalhato az elso jezsuita templomok egyike.
Maga a telephely, nem valami nagy, a gyarto terulet ugy 600m2, amiben benne van par kisebb iroda is. Az eredeti tervek is gyorsan a kukaba kerultek, mert lefelejtettek rola par ‘aprosagot’, raadasul teleraktak fallal, amirol hamar sikerult meggyozni oket, hogy nem a legjobb megoldas, igy elnyertem a lehetoseget, hogy 2 nap alatt ujracsinaljam az egeszet. Kemeny ket nap volt, mivel meg eletemben nem terveztem gyarat es tisztaszoba is kellett vele. De kesz lett pentek delelottre – akkor jottek a kivitelezok targyalni. (Azota nem tudom, hogy all a dolog, remelem midnen rendben, bar ugye inkabb keszuljunk fel a legrosszabbra.) A telephely egyebkent egy mar ott levo ITW gyar egyik raktarszarnyaban lesz. SZoval mar van ott egy leanyvallalat, igy talalkoztam az ott dolgozo emberekkel is. Mit mondjak, ennyire baratsagos, nyitott, laza es jofej tarsasagot meg nem lattam. Mar az 5. percben nagy beszelgetes volt, majd elhivtak ebedelni, majd kavezni – sosem volt meg ennyire meleg fogadtatasban reszem tok idegenkent!
Az egyik urge, Marcelo kulonosen nagy dumas, raadasul ugy nez ki, mint aki most lepett ki a Keresztapabol. Tipikus del-olasz karakter, raadasul mikor kiderult, hogy magyar vagyok, teljesen belelkesedett, mert a csaladban vannak magyar szalak: a fater unokatesoja magyar (Bezeg-Huszágh István), s anno magyar nemes not vett el – Madach Lalat (Madach Imre dedunokajat).
Macelonak egyebkent pancelozott autoja van – par eve ugyanis az elozot elloptak egy esos napon: mikozben a pirosnal allt, odasetalt melle egy esernyos mukso es bekopogtatott a pisztolycsovel, hogy talan ki kene szallni, laptop, penztarca es telefon marad az autoban, de mivel nagyon esik, itt az esernyo, tessek. Igy aztan jobbnak latta kerni a felaras golyoallo kasznit a kovetkezo kocsira. Csak az ajto lehet vagy 150 kg, az uveg pedig vagy 3-4 centi vastag.
…
Het kozben nem volt szabadidom (fel7kor keles, reggeli, melo, este 6-ra vissza, pihi, 7-tol vacsi – zabalas), de hetvegen elmentem varostnezni Jorge-zsal. Elotte mar keresgettem, hova menjek, miket nezzek meg, de igy elso nekifutasra ugy tunik, Sao Paulo nem hemzseg a turistalatvanyossagoktol. Azert termeszetesen sikerult kitolteni a hetveget.
…
Vasarnap koradelutan indultunk a repterre, mentunk at Manausba vevot latogatni. Na, ehhez eloszor meg ki kellett jelentkezni a szallodabol, ami meglehetosen nehezen ment. Egyreszt az a kozel 250.000 forintnak megfelelo USD, amit hoztam a ket hetre, nem fedezte az elso 5 nap szallodakoltseget. (Neztem en anno, mikor megkuldtek a foglalast, hogy hat, nem lesz ez annyira draga – na most kiderult, hogy az az ar egy napra szolt…) Na mondom, akkor faszas, itt a kartyam, mar megint folyik le rola az Euro, de mindegy. De ez megsem tortent meg, mert nem fogadta el a gep a kartyamat – mint kesobb kiderult, kommunikacios hiba, de ez akkor nem segitett. Mondom a termelesvezetonek, baj van, mondja nem baj, majd akkor o. Nos, az o kartyaja se mukodott. A vegen a taxis kollega huzott ki a pacbol es adott kolcson, igy sikerult rendezni a cehet. A biztonsag kedveert aztan Carlos elintezte, hogy egybol a cegnek kuldjek a kovetkezo het szamlait. Azt mar akkor sem birtam volna rendezni, ha jo a banki kommunikacio :)
…
Manaus: varos az Amazonas tartomany kozepen. A varos alatt folyik ossze a Rio Negro es az Amazonas (Discovery-n mutattak millioszor, ahogy a fekete es a kek viz egymas mellett kanyarog vagy 80 km-en keresztul).
Az elso nap az egyik vevo lemondta a megbeszelest – pont reggeli kozben voltunk - , igy hat nem maradt mas hatra, mint a varosnezes. (Dzsungel turara majd legkozelebb, megfelelo szabadidovel es oltasokkal felfegyverkezve.)
Carlos elt itt is par evet, igy elegge ismeri a varost, raadasul itt talalkozott a felesegevel eloszor, igy a szive csucske is. (Full romantikus tortenet, a lanyok biztos sirnak ha halljak; a lenyeg, hogy haverokkal volt itt bulizni, de epp akkor adtak valami szindarabot, amit meg akart nezni, s inkabb szinhazba ment, ahol osszefutott egy orosz hegedussel a zenekarbol – szerelem elso latasra, aztan minden forgatokonyv szerinte.) Szoval Carlos rendes gyerek reven korbevitt, s kozben rengeteget meselt. Manaus nekem nagyon bejott: rengeteg tobbszaz eves epulet talalhato itt (teljesen jo allapotban), meg a ‘gumilaz’ (rubber boom) idejebol, az 1800-as evek vegerol. Ilyen pl. az Amazon Szinhaz, amit 1885-ben kezdtek epiteni, szinte kizarolag Europabol hozott anyagokbol (par specko fat kiveve, ami csak az Amazonas videken terem). Mit mondjak, gyonyoru egy epulet, bar a kupola nemzeti szine kicsit elut az epulet tobbi reszetol.
Keso delutan visszamentunk a szallodaba uszni es ejtozni egy kicsit a medenceparton – a caipirinha es a szivar jol elokeszitett a vacsorara, ami ismet steakhouse volt (=hatalmas zabalas).
Masnap a Foxconnhoz mentunk targyalni, ami egyreszt nagyon laza, sikeres es erdekes volt, masreszt kicsit ciki az elejen, mikor bemutattak: ‘Ez itt Gergely, a magyarorszagi Stokvistol jott, de most Shanghai-ban dolgozik es at fog jonni ide.’ Na neztek is ram, mint a veres rongyra. Ehhez csak annyi hatter, hogy ket nagyobb tartozasunk van a Brazil Foxconn fele: egyiket a magyar Stokvis, a masikat a shenzheni (Kina az is, szoval nekik egy kutya) faszfejek basznak kifizetni. Hat ennyit a hatszelrol…
Delutan ajandekvasarlas (kiba draga volt minden egyebkent: egy eredeti polo – nem made in China, bar azt is kinaltak – 12 ropi, csokit inkabb nem is mondom… de ezt mar levagtam a szalloda szamlas eset utan; pontosabban meg elotte: amikor beultunk elso este vacsizni egy all you can eat helyre es 3 fore fizettunk majd 100 ropit…ha ott fogok dolgozni es Magyarorszagon jarok, a Costes se fog foldhoz vagni:))
Szerdan visszarepultunk Sao Pauloba. Delutan meg elmentem kepeslapot vasarolni meg feladni. Ez volt az elso ‘veszelyesebb’ turam. Manausban Carlos mar adott par tippet, kikre, mikre kell figyelni, igy mielott elintultam a postara (egy kis mellekutcaban volt 15-20 percre a hoteltol), szepen mindent kipakoltam a zsebembol, s csak 20 pesot vittem magammal. Azt ugyan nem tudom megitelni, hogy a gyanus alakok akiket lattam, tenyleg gyanusak voltak vagy csak nalam volt a szuru tul erzekenyre allitva, de azert parszor fostam egy kicsit. (Az az igazsag, hogy itt minden faszi vagy macso, vagy uzletember vagy gengszter kinezetu…vagy turista. A noknel valamivel konnyebb a helyzet: ha nincs hatalmas segge, akkor kulfoldi – vagy Kinabol/Japanbol idetelepult. – a majdani termelesvezeto is velunk volt, o hozta a csajat is. Ha lattatok mar 23 eves balnat…majd ketszer akkora volt, mint en. Egyebkent rajottem, hogy ez a nagysegguseg, bizonyara a negerektol jon: anno ugye itt volt a legnagyobb rabszolga-eloszto kozpont, a zsirsegg pedig a negerek DNS bosszuja a fehereken.)
…
A hazaut is kalandosan telt: kezdodott azzal, hogy meg Sao Pauloban ‘lekapcsolt’ a nemzetkozi rendorseg…rutinellenorzes volt es par kerdes utan (ki vagyok, igazoljam, honann jottem, igazoljam, miert vagyok itt, igazoljam, hol jartam, milyen kiallitas, kikkel voltam, es meg hol…) mehettem utamra (nem volt vegbelvizsgalat vagy ilyesmi:P).
A parizsi csatlakozas most egy hajszalon mult, mivel hiaba volt ra majd 2 oram, a gep fel ora kesessel indult, amibol csinalt 1 orat erkezesig. Aztan ott volt meg a francia repter (tuti valami helyi tervezte) es a francia legiiranyitas. A gep valahol Parizs-kulson szallhatott le, onnan gurult be a CDG-re, ami ujabb 20 perc volt, majd letett egy kulso allason, ahonnan meg be kellett buszozni…amin a legjobban kiakadtam, hogy a busz egy beszallo folyosonal tett le, amire igy aztan meg fel kellett lepcsozni 500 raero emberrel elottem, majd atrohanni ket terminallal odebb. Minderre volt 10 percem. Termeszetesen kozben utlevel es poggyaszellenorzes. Mire odaertem, mar bezartak az ajtot, de mivel meg a gep bent allt, megmondtam, hogy ne szopassanak mar, s vegul felengetdtek. A csomagom persze nem ert at, igy ismetelten igenybe kellett vennem a Ferihegy kedves szemelyzetet. Kurva nagy parasztok voltak, ezuttal szerencsere nem velem. Azon pedig, hogy mikor kvazi egy szatyorral ballagok at a zold folyoson es a vamos megkerdezni, hogy van-e elvamolni valom, mar csak rohogni tudtam.
…
Az otthon toltott par nap hamar elment, s termeszetesen jo volt, bar ismet meg kellett gyozodnom arrol, hogy a csajok most mar nem csak egyszeruek, de nagy altalanossagban jol el is engedik magukat (mindegyik teszta) – persze ez nem megy a bekepzeltseg rovasara…
Indulas eloestejen raadasul nem is ereztem tul jol magam – mint kesobb kiderult, beszivtam valami bakteriumos vertozest valahol (hogy mit es hol, azt az orvos mar nem tudta megmondani, annak ellenere sem, hogy kozel 400.000-et hagytam a korhazba, miutan 39 fokos lazzal, masfel ora varakozas utan megvizsgaltak – az viszont becsuletukre legyen mondva, hogy az MRI-re valo feliratkozas es az eredmeny kezhezvetele kozott nem telt el 2 ora. Otthon ez ket ev…)
…
A visszaut mar inkabb volt faraszto es idegesito, kezdve azzal, hogy ismet jo egy oras kesessel indultunk Ferihegyrol, raadasul mar a varoba befingott par kinai. Szerencsere az elso (altalam eszlelt) kopesek csak a pekingi utlevel ellenorzesnel csattantak el, aholis majd egy orat vartunk, mivel befutott egyszerre vagy 3 gep, a kinaiak meg csak 40 perc utan ebredtek, hogy hoppa, keves az a 4 hataror, plane hogy 30 allasuk van. Innen is kerul a vegere egy ujabb Chinglish gyongyszem: utlevel ellenorzesnel tartozkodasi hely megadasa:
“Die Address In China”.
Az azert meg odebb van…
