Nagyon szuper volt, hogy itt volt, rengeteget dumáltunk (nagyon érdekes srác meglehetősen eseménydús élettel, s egyben értelmes is, szóval nem volt nehéz).
A tréningről itt most nem írnék, mert annyira nem egy érdekfeszítő téma a különböző gépek kezelése. Azt viszont nem tudom elfelejteni a céggel kapcsolatban, hogy a köpenyek, amiket gyártásban kell viselni, s így a vendégek számára is biztosított, olyan kiba büdösek voltak, hogy csak na! Szerintem egyrészt nem voltak mosva már vagy pár hete (gazdasági válság; természetesen mi is a legértelmetlenebb és legpitibb dolgokkal spórolunk ahelyett, hogy elküldenénk az irodában semmittevőket, de mindegy), másrészt ezek a makik nemcsak a termelésben hordják őket, másrészt a takeszcsajok is kölcsönveszik néha, meg még sorolhatnám, csak most akarok vacsizni, úgyhogy... szóval ez megmaradt, az iszonyat büdös köppeny. De szerintem István sem fogja elfelejteni, főleg, hogy neki 8 órát kellett benne töltenie.
Mivel István két hetet volt itt, s csak kínai kaja volt reggelire, alaposan elmélyedhetett a helyi gasztronómia sajátosságaiban. Eleinte élvezte, aztán már nem annyira :)
Shanghai-ban sikerült jó sok mindent megnézni, köztük az új Shanghai Financial Centert is, ahol megittam életem legdrágább kapucsínóját. (Ha jól emlékszem úgy 5000 forint körül volt...)
Természetesen a régi városrészben kezdtünk...
...és ha már ott voltunk, megnéztük a nem-kirakat részét is, méghozzá piacostól:
...ebédidőben...
...helyi kajákkal... (a büdös tofutól István is majd kitette a taccsot)
Ez pedig már az új felhőkarcoló, a Shanghai World Financial Center:
...és a kilátás...
...a méregdrága kávéval :)
...és ha már ott voltunk, megnéztük a nem-kirakat részét is, méghozzá piacostól:
...ebédidőben...
...helyi kajákkal... (a büdös tofutól István is majd kitette a taccsot)
Ez pedig már az új felhőkarcoló, a Shanghai World Financial Center:
...és a kilátás...
...a méregdrága kávéval :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése