Még nagyon régen azt tanultuk a középiskolában, hogy a különböző rasszok a környezet hatására fejlődtek, ennek tudható be az egyedi jelzők sokasága. Például az afrikaiaknak azért sötét a bőre, mert ott sokat és erősen süt a nap (ellenállóbb lett így a bőrük), az ázsiaiaknak padig azért van „csíkszemük” és pisze orruk, mert mindig por és erős szél vette őket körül (így nem megy a szemükbe, orrukba annyi).
Nos, mivel biológiai tanulmányaim gimnázium után jórészt véget értek, ami meg maradt, az pedig csak gyakorlati órákon folytatódott, soha nem mélyedtem el jobban ebben a területben. Nem is igen gondlotam rá. Egészen mostanáig. A lassan egy éves itt tartózkodás után viszont ma összeállt a kép. Sokat filóztam azon, hogy miért esznek a kínaiak ilyen szarokat, mikor ugyanabból az alapanyagból, kevesebb olaj, cukor és édes szarság hozzáadásával, s egy (jó) adag igényességel ezerszer jobb ízű kaját is elő lehetne állítani. Gondolom itt az igényesség a buktató, mivel ha valamiből kevesebb kell és az még mindig „jó” (nem öl – feltűnő mennyiségben) és ráadásul olcsóbb is, akkor az már tuti úgy lenne. Ugyanígy nem értem, hogy miért kell, egyáltalán hogyan lehet szeretni a büdösebbnél büdösebb „ételeket”. Mi veszi rá az embert, hogy a büdös tofuért, vagy hasonló rothadó, émelyítő bűzt árasztó „ételekért” lelkesedjen. De mindegy, el kell fogadni – gondolom -, hasonló okokból a szagokkal is ez van, ezt kell szeretni. Nekik.
S hogy hol kapcsolódik össze a fent felvetett kérdés a kínaiak „konyhaművészetével.”?
Hát úgy, hogy mivel az undorító szagot (s ha már itt tartunk, ez nem csak a kajára jellemző...) nem ellensúlyozza semmi, hát ellensúlyozza a természet: évezredek során úgy alakította az itt élő emberek orrszerkezetét, hogy lehetőleg minél kevesebb bűzt fogjon fel/érzékeljen.
Úgyhogy nagy tévedés azt hinni, hogy ez is a por miatt van, mert nem – ez a természet büdös tofun és társain vett „revansa”.
2 megjegyzés:
Kedves Greg, Europaban is szeretjuk a budos sajtokat, pl palpusztai, camembert, stb. Ami neked budos, masnak nem az. Egyebkent, en, magyar ember, is imadom a budos tofut. Neked is javaslom, hogy fogd be az orrod, es kostolj meg egyet. NEM FOGSZ TUDNI LESZOKNI ROLA. Igenis finom. Erre van az a magyar mondas, hogy "izlesek es pofonok", vagy "kinek a pap, kinek a papne". Majd ha sokaig maradsz Kinaban, megerted... evek kellenek hozza.
Szivbol remelem, hogy sohasem fogok hozzaszokni - szamomra hatalmas visszalepes lenne izlesileg. Ha te szereted a kinai konyhat, az a te dolgod, en nagyon nem vagyok oda erte es szerencsere megtehetem, hogy minden nap magyart, de legalabb europait ehessek. A legfobb problemam a helyi izvilaggal az, hogy nincs. Mindegy mit eszel, ugyanazt az izt hagyja a szadban maga utan. Oke, azert van valasztek: olajos-edes, olajos-csipos, olajos. Ennyi. Errefele legalabbis igy foznek az emberek. Multkor voltunk egy szecsuani konyhaban, az egesz jo volt, de meg sem kozeliti a magyar konyha valasztekos izvilagat.
Es lehet, hogy maradi vagyok, de sosem fogok szart tomni a szamba, lehet akarmilyen finom is. Az etkezesi "kulturarol" alkotott velemenyemet meg most el sem kezdem inkabb leirni.
Egy szonak is szaz a vege, neked budos tofu, nekem marhaporkolt nokedlivel, uborkasalataval. Ezen nem fogunk osszeveszni :)
Megjegyzés küldése