Villámlátogatás: Dél Korea 2.nap

A második nap igazából csak egy fél nap volt, mert kora délután már indult vissza a gépem. A reggeli után átcucoltam a kiállításra (egyedül, mert Susan valahol elmaradt a szállodában és még délre sem került elő.:) Nem tudom, hogy az előző este elfogyasztott fél pohár sör ütötte-e ki, de nem hiszem. Na mindegy, nem az én dolgom.). Miután lepakoltam, még volt egy szűk másfél órám szétnézni a környéken – szóval kvázi semmit nem láttam a 20 milliós városból, de majd legközelebb én szervezem az utat :)
Annyira azért futotta, hogy egy, a közelben lévő buddhista kolostort körbefussam. Régi volt, szép volt, nyugodt és hangulatos volt; az emberek jöttek-imádkoztak-mentek. Volt egy kis kert is, ami ugyan nem volt olyan részletességgel kidolgozva, mint a kínai kolostoroknál szokott lenni, viszont itt nem kellett belépőt fizetni. Ez kvázi olyan volt, mint otthon a templom: az megy be, aki akar. Ami nagyon érdekes volt, az a több millás autók a templom előtti parkolóban. Úgy tűnik, itt az emberek még nagyon gazdagként sem felejtik el a vallásukat. (Személy szeirnt nem tekintem hívőnek azt az embert, aki csak karácsonykor meg húsvétkor kolbászol el muszályból a templomban – mert ha nincs ott, szó éri a ház elejét...)


A környéken még készítettem pár képet.
Expo bejárat (a kiállítás maga egy hatalmas bevásárlóközpont második emeletének egy részén volt. A hatalmasat értsd úgy, hogy kb. 10xWestend.)

Ezt a képet meg Guczónak csináltam: remélem megtalálja az üzenetet :D:D:D

A legjobban ez a szobor tetszett:


a két fa között teljesen úgy tűnt, minta egy harmadik lenne kopaszodó ágakkal.
De egy másik is egész jó volt:


A végére még annyit, hogy szerencsére nagyon jó idő volt, annak ellenére, hogy Szöul kb. Peking vonalában van, simán lehetett egy pulcsiban mászkálni. Igazi ősz volt, még melegítő napsütéssel és kellemes szellővel, sáruló fákkal és tiszta levegővel. Kár, hogy nem itt van a cég...