Azok a dolgok / Those things

Mint már biztos írtuk/mondtuk, van pár dolog, amit a sok jó ellenére sem lehet megszokni Kínában, az itteni emberekkel, szokásokkal kapcsolatban. El lehet viselni úgy, hogy az ember nem figyel rá, próbál nem tudomást venni róla, de megszokni nem lehet. Az egyik ilyen dolog a köpködés, pontosabban a turházás. Iszonyat gusztustalan!
Sétálsz az utcán, s egyszer csak hallod, hogy a hátad mögött valaki jól megszívja, hosszan és hangosan, majd egy kis hatásszünet után csattan valami a járdán. A hangjából ítélve egy méteren belül.
Vagy: ülsz a taxiban, reggel van, elindultál munkába, álmos vagy. Szép idő van kint. Elszenderedsz. Erre egyszer csak a taxis elkezdi jó hangosan felszívni, mjad nyílik az ajtó - vagy tekeredik az ablak, attól függően, hogy áll-e az autó vagy menet közben vagy - és a következő pillanatban már repül is a turha! Jó nagyot csattan...
Hát igen, erre (is) mondják az itt élő külföldiek: TIC (This Is China), ez van, öregem, jobb, ha hozzászoksz.
Az az egy szerencse, hogy ez idővel felszárad, nem úgy, mint Budapesten a kutyaszar...
A másik ilyen dolog az étkezés: az még csak hagyján, hogy egy kiadósabb kajálás után meglehetősen nagy disznóól marad már egy négy fős társaság után is, de a csámcsogás az elviselhetetlen szinten fülsértő tud lenni. Ezt gyakran megfejelve egy kis teli szájjal való beszélgetéssel, egész jól el tudják venni az ember étvágyát. (Azt meg inkább hagyjuk, hogy néha mit meg nem esznek...)
És végül a metró, pontosabban a fel-és leszállás: valamilyen felfoghatatlan okból kifolyólag itt az emberek úgy gondolják, hogy egyszerűbb rögtön az elején felszállni a megálló szerelvényre, mint először kiengedni azokat, akik le akarnak szállni. Mindezt annak ellenére, hogy a peronra száz helyre fel van festve, hogy engedje először leszállni a többit. Így külön sípos embereket alkalmaznak, hogy a kedves utasnak ezt minden alkalommal eszébe juttassák (felemás sikerrel).

As we have probably written or said before there are some things, habbits you just cannot get used to it, even despite of the many good stuff. You can live with it, but never can accept it, never can get used to it. One of them is splitting. It is fuckin' disgusting! Just imagine yourself walking in the sunshine on the street and suddenly you can hear that special, unmissable sound of somebody sucking up all the buggers from his or her nose and than some seconds later it all lands on the pavement - about 1 meter away from you according to the sound. It is the same with all the taxi drivers, but at least they open the door to split outside, but still...Well this is when foreigners say: TIC, This Is China, buddy!
The only good thing is that split dries up soon, not like dog shit on the streets of Budapest.
There other thing is eating. Well, leaving quite a mess after a bigger meal (4 our more person) is still ok, but the munching during it can be very irritating, especially when they top it with having discussion with mouth full of rice. Not really appetizing.
Finally there is the issue of transportation. To be more specific: taking or getting of the metro/subway. For some inexplicable reason people here think that it is better to get on the metro/subway wagon right away when it stops and there is no need letting people out first at all. They do this all the time despite of the 'Let passengers get off first' warning signs painted everywhere at the station. So transportation company needs to employ people equipped with whistles to remind them all the time...