Puerto Galera / part 2.

…a reptérről autóval mentünk tovább – a szállásadó intézett egy sofőrt, aki gyenge másfél órás késéssel meg is érkezett. Innen a „kikötőig” 3 óra volt az út, amit sikerült többnyire átaludni. Manilában azért még ébren voltam, s amennyit láttam belőle, elég érdekes volt. Eleve már a repülőről nem láttam felhőkarcolókat, a város viszont hatalmas kiterjedésűnek tűnt. A külterületek meglehetősen szegények; rengeteg bádogházat, viskót, gettós területet láttam (később az oktatóval beszélgetve megtudtam, hogy alapvetően nincs olyan sok manilai születésű lakos; a helyi népesség túlnyomó részét -1.6 millió maga a város, mondhatni center, 19! millió vonzáskörzetekkel - a szegény vidékekről odavándorló, szerencsét próbáló emberek adják - a fizetés akár másfél, kétszerese is lehet annak, amit vidéken kapnának).

Node vissza a kiránduláshoz: Puerto Galera, pontosabban mellette egy kis falu, Sabang az uticél (azon belül is a Big La Laguna Beach, lásd térkép) – az utolsó szakaszt csónakkal tettük meg, mivel ez már egy másik sziget, Mindoro.

Lépték nincs a térképen, de a Big La Laguna Beach – Sabang táv 10 perc séta, szóval 1 cm kb. 500 méter.

A szállás elég egyszerű, viszont nagyon olcsó (egy estére 3600 Ft, mondjuk melegvíz két napja nincs, de errefelé teljesen általános, hogy elmegy az áram, néha nincs víz meg ilyenek – most épp a tájfunra fogják, ami már elment, de a helyzet az, hogy a kormány az kb. olyan, mint otthon, csak még szarabb pár fokkal – full korrupt, szarnak mindenre, zéró infrastrukturális fejlesztés... – , úgyhogy még van hova süllyednünk...). A kaja jó, szintén jó áron (egy ebéd megvan 1000 forintból friss gyümölcsturmixszal együtt). Egy kávé 120 forintnak megfelelő peso, egy kis üveg helyi sör (Saint Miguel – frankó nagyon) helytől függően 140-200 forint átszámolva. Ez mind éttermi, illetve „pub” ár.

Megint vissza: megérkeztünk, lepakoltunk, kaja, majd megkerestük a dive centert, s bele is kezdtünk Verával a kezdző nyílt vizi búvártanfolyamba. Egész délután elméleti oktatás volt (frankó, azt nem mondták, hogy egy közel 300 oldalas könyvön kell átrágnom magam...). Mivel Guczinak már megvan az advanced level is, így ő már szabadon merülgethet, nem kell iskolapadba ülnie.

A következő négy nap tréninggel telt: elmélet, gyakorlat medencében, majd végül és végre nyílt tengeri merülés. Hát mit mondjak...ez valami kanfasztikus! :D:D:D Tényleg nemigen lehet leírni szavakkal, mennyire király a víz alatt – egy teljesen új világ ajtaja nyílik meg előtted! Inkább tolok majd képeket; bár azok sem teljesen adják vissza a látottakat, de azért közel vannak :) – roncsokhoz is merültünk, de arról nincs kép, mert az már 20 méter mélyen volt, Vera fényképezője meg csak 10 méterig van hitelesítve (15-öt azért kibírta még tegnapelőtt:)).

Péntek délután levizsgáztunk, most már hivatalosan is kezdő búvárok vagyunk :) Ma (szombat) pihi van, meg képeslap írás, városnézés meg ilyenek – csak szét kéne nézni víz felett is egy kicsit- , aztan vasárnap kezdjük a haladó tanfolyamot...a könyvet már megkaptuk, vagy 500 oldal, bakker... :)

Eddig ennyi, mindjárt próbálok tolni pár képet.

Végül itt egy másik térkép: a piros pontnal vagyunk mi (a kék lufi a malajziai földrengés helye - szerencsére jó messze van...)