Házavató buli

Két hete hétvégén végre sikerült megtartani az egy ideje csúszásban lévő házavató bulinkat.
A meglehetősen hosszas előkészületi munkák után (melyek sajna nem mentek egyáltalán simán, s ennek leginkább szegény Piroska itta meg a levét – bebukott a madártej projekt) este 6ra majdnem minden a helyére került, jöhettek a vendégek.
Elsőnek én érkeztem meg az európai mérnöksereggel; mult héten ugyanis nemzetközi mérnöktalálkozó és csapatépítés volt nálunk egy kis expoval fűszerezve, így mind a finnországi, észtországi, magyar, mind pedig a kínai mérnökök Shanghaiban voltak egész héten. Az európai különítmény 2 nappal hamarabb érkezett, hogy egyrészt könnyebb legyen az átállás a hosszú út miatt, másrészt pedig elég nagy bevásárló listával érkeztek, amire pont jól jön egy extra hétvége :)
És ha már itt voltak, akkor miért is ne kezdjük az egészet egy kis házibulival? :)
Kicsit később elkezdtek szállingózni a többiek is, s este 11 körül már vagy 30an voltunk.
A hangulat nagyon jó volt, ami egyrészt a töltöttkáposztának, másrészt pedig a Szilvi és Laci által adományozott pálinkáknak, nomeg a jó zenének és a kiváló társaságnak volt köszönhető.
Egyszóval szuper buli volt! :)

Az előörs...


Alakul a buli...


Sörbelegondolva...


John Lennon is eljött...


Mári nálunk, babám...

Gulyásleves party

Ez is már vagy három hete volt, de sebaj :)
Shanghai-ban is vannak úgymond felsőbb körök, a külföldieknél is. Mivel sok topmenedzser felesége úgymond háztartásbeli, van jónéhány jótékonysági és kulturális szervezet, melyek berkein belül ezen hölgyek megpóbálják minél értelmesebben és hasznosabban eltölteni szabadidejüket. (Különböző összejövetelek, kultúrális események, jótékonysági adakozások stb. szervezése.) Ezekhez a körökhöz aztán tartoznak még az ismeretségből szerzett üzletasszonyok és üzletemberek, illetve azok ismerősei.
Jópár héttel ezelőtt is volt egy ilyen jótékonysági aukció, melyet Marybelle szervezett egy árvaház számára, ha jól emlékszem. Oda nem sikerült eljutnunk, mivel épp még a lakáskereső korszakunkat éltük, viszont Guczó jóvoltából elárvereztek egy 30 adagos gulyásleves vacsorát, amit aztán 3 hete csütörtökön főzött meg Guczó. Minket is elhívott asszisztensnek, vagy segéd-chéfnek vagy mi. A lényeg, hogy Piroska a lábasnál segédkezett elsősorban, én meg a répahámozásban; ki mihez ért jobban alapon :)
A bulin rengetegen voltak, mivel ez volt egyben Marybelle szülinapi összejövetele is. Rengeteg arccal találkoztunk, akikből szerintem már egyet sem ismernék meg; na jó, talán egyet: a házigazda testvérével sikerült hosszasabban elborozgatni és beszélgetni.
Rövidre fogva, nagyon jó este volt, s annak ellenére, hogy volt pár fiatal, újgazdag amcsi srác meglehetősen nyers modorral (akik aztán jól megszívták az extra csípős erőspistával, de hát ugye kellett arcoskodni), nagyon jól éreztük magunkat.
Ja, a lakásról még annyit, hogy mivel Marybelle-nek antikvitása (is) van, elképzelhetitek, milyen gyönyörűen volt berendezve!
Majd lesz kép is, ha Guczó végre küld egyet… :)

MKÉ: Kréta kör: Siráj

A “j” nem elírás; valóban ezen a néven fut a darab, ami az eredeti Csehov mű minimalistára redukált formavilágából született meg. Szombat este a Shanghai Dramatic Art Center stúdiószínpadán az össz díszlet pár szék és egy asztal volt – ez utóbbi is csak a 4. felvonás után került elő. Amivel aztán semmi gondom nincs, csak próbálom visszaadni a “képet”. (Na meg 3 kivetítő, amin feliratozták az egészet – mellesleg szerintem remek ötlet!)
Kíváncsiak voltunk az előadásra, de arra méginkább, hogy reagálja le az egészet majd a helyi közönség. Mert ugye a kínai közönség(esség) nem akármilyen.

Naszóval: a darab maga jó volt, a színészek is nagyon jól játszottak, kiváltképp Csákányi Eszter; ő valami varázslatosan alakított! Maga a rendezés elég érdekes volt, de nem rossz. Egyedül az volt furcsa, hogy mikor a szereplők egymásnak öntötték ki a lelkükek, mindíg kifele néztek a közönségre és a játék is néha elég darabos, döcögős volt. Ezt vagy direkte így tervezték, vagy a kínaiakra voltak kíváncsi, vagy Hiller volt ennyire figyelemfelkeltő hatással rájuk. Nem tudom, de remélem a legelső, mondjuk azon se lepődnék meg, ha a nem annyira hallgatag hallgatóságot méregették volna. Volt ugyanis minden, ami a helyiektől elvárható: böfögés, zsacskózörgetés, eves, ivás, telefonálás, sms-ezés, beszélgetés, alvás és természetesen előadás közben teremből való kicsattogás, feltűnő terepelhagyás.
A legrosszabb az volt, hogy erre a színészeket nem készítették fel, így nem nagyon tudták mire vélni a dolgot. Sajnáltuk is őket nagyon, főleg mikor a második felvonás elején konstatálták, hogy a közönség egyharmada eltévedt visszafele…(A másik egyharmad magyar volt, a harmadik meg valamilyen csoda folytán végigülte).
Próbáltunk is nyugtatni pár fiatalabb színészt a végén, hogy itt ez van, ne akadjanak fent rajta, mert felesleges. Nem ők tehetnek róla, hogy a nagy többség itt melegedni meg aludni jár a színházba, egyébként is ők most még egész jók voltak, mert pl. a múlt havi koncerten legalább 2 sor aludt csak közvetlen mögöttünk. Ez van; a 12%-os GDP növekedés nem okoz automatikusan 12%-os IQ növekedést. Mondhatni, itt Kínában nem is nagyon van összefüggés a kettő között. (Kevesebb önálló gondolat, kevesebb probléma – amiért most otthon küzdenek, az itt már rég megvalósult…)
Még egy sarkallatos pont a darabbal kapcsolatban (tudom, hogy már megint csak kritizálok, de a szándék építő jellegű – na meg úgy sem olvassák sokan :)) : ha Kínába hozok egy darabot, nem biztos, hogy azzal aratok nagy sikert, ha 5 perces smár jelenetet rakok be nekik. (Említettem már, hogy egy gyengébb szexuális vonzatú vicctől is már pirulnak a pofik.)
Egy mondatban összefoglalva: szép volt, jó volt, de a szervezők legközelebb tájékozódjanak jobban (kit, mit, hova, kinek és hogyan) és a fellépőket is tájékoztassák a kockázatok és mellékhatások tekintetében.



kép: port.hu (Erdély Mátyás)

Evoluciós kiigazítás

Még nagyon régen azt tanultuk a középiskolában, hogy a különböző rasszok a környezet hatására fejlődtek, ennek tudható be az egyedi jelzők sokasága. Például az afrikaiaknak azért sötét a bőre, mert ott sokat és erősen süt a nap (ellenállóbb lett így a bőrük), az ázsiaiaknak padig azért van „csíkszemük” és pisze orruk, mert mindig por és erős szél vette őket körül (így nem megy a szemükbe, orrukba annyi).
Nos, mivel biológiai tanulmányaim gimnázium után jórészt véget értek, ami meg maradt, az pedig csak gyakorlati órákon folytatódott, soha nem mélyedtem el jobban ebben a területben. Nem is igen gondlotam rá. Egészen mostanáig. A lassan egy éves itt tartózkodás után viszont ma összeállt a kép. Sokat filóztam azon, hogy miért esznek a kínaiak ilyen szarokat, mikor ugyanabból az alapanyagból, kevesebb olaj, cukor és édes szarság hozzáadásával, s egy (jó) adag igényességel ezerszer jobb ízű kaját is elő lehetne állítani. Gondolom itt az igényesség a buktató, mivel ha valamiből kevesebb kell és az még mindig „jó” (nem öl – feltűnő mennyiségben) és ráadásul olcsóbb is, akkor az már tuti úgy lenne. Ugyanígy nem értem, hogy miért kell, egyáltalán hogyan lehet szeretni a büdösebbnél büdösebb „ételeket”. Mi veszi rá az embert, hogy a büdös tofuért, vagy hasonló rothadó, émelyítő bűzt árasztó „ételekért” lelkesedjen. De mindegy, el kell fogadni – gondolom -, hasonló okokból a szagokkal is ez van, ezt kell szeretni. Nekik.
S hogy hol kapcsolódik össze a fent felvetett kérdés a kínaiak „konyhaművészetével.”?
Hát úgy, hogy mivel az undorító szagot (s ha már itt tartunk, ez nem csak a kajára jellemző...) nem ellensúlyozza semmi, hát ellensúlyozza a természet: évezredek során úgy alakította az itt élő emberek orrszerkezetét, hogy lehetőleg minél kevesebb bűzt fogjon fel/érzékeljen.
Úgyhogy nagy tévedés azt hinni, hogy ez is a por miatt van, mert nem – ez a természet büdös tofun és társain vett „revansa”.

Tájcsi bácsi

Gondoltam a múltkor, készítek pár képet a kilátásról is (már ami nem az építkezés fele van). Ennél a lakóparknál is van egy belső udvar, kis tóval, szobrokkal, természetesen nagy kerttel, kis fákkal, mint ahogy ez errefelé természetes. Épp ezért elég sokat szoktak itt gyereket sétáltatni, játszótereztetni az ittlakó fiatal szülők, de ugyanakkor az öregebbek is jókat sétálnak ebben a kellemes környezetben.
Van egy bácsi, Tájcsi bácsi, aki pl. minden áldott reggel 7-kor már a szökőkút mellett gyakorlatozik. Mostanában karddal:

SDL: Shanghai Darts League

Mit mondhatnék? Menetelünk! Nagyon jók vagyunk! Kiskirályok! :)
Kedden volt az eddigi legnehezebb meccsünk a csoportvezető csapat ellen. Hazudnék, ha azt mondanám, senki sem izgult és nem izzadt a tenyerünk, mint az állat.
Szerencsénkre mindenki egész jó formában volt, így az ellenfél túlontúl beképzelt játékának köszönhetően frankón kikaptak még a MM előtt. Látszott is rajtuk, hogy majd megpukkadnak dühükben, de hát ők cseszték el :) Kevesebb arcoskodás, több taktika és odafigyelés legközelebb, drágáim! :):):)
Legjobban az tetszett, mikor a másik csapat kapitánya és barátnője ellen játszottunk párosban. Még a játék előtt mondtam neki, hogy ha gondolja, dobáljunk még párat gyakorlás képpen, de ő félvállról visszaszólt, hogy dobáljak csak nyugodtan, amennyit akarok, neki már nincs szüksége rá, mert annyira jó, hogy jobb már úgy sem lesz.
Nem is akarta elhinni, mikor kidobtam a maradékot és megnyertük a játékot. Kerekedett a szeme, zsugorodott az arca :D:D:D
Gondolom most nagy bőszen gyakorol valahol. Ha van esze.