Villámlátogatás: Dél Korea 1.nap

A szállodáról nem írtam még, mert épphogy megérkeztünk és lepakoltunk, valamint sikerült túljutni ama malőrön, hogy egy szobával kevesebbet foglaltak, mentünk is vacsizni. Koreait. Sokan mondták, hogy jó. Én meg sokadjára mondom, hogy a magyar konyhánál nincs jobb a világon. Azért nem maradtam éhen, volt sör :)
De visszatérve a szállodára: nem tudom, mennyibe került itt egy szoba és most lusta is vagyok utána járni, de szerintem nem olyan vészes, viszont nagyon jó. Szóval a Hotel Ibis-t csak ajánlani tudom. A szoba maga nem túl nagy, de elfér benne minden, s nagyon szépen be van rendezve.

A fürdőszoba is teljesen jó, főleg, ha a Kínában látottakhoz viszonyítom. A legtutibb – legalábbis, amíg ki nem próbáltam, azt hittem – az űrhajós wc. Van rajta minden, amit szem-s...nek ingre :) Vezérlőkonzol meg minden kutyafasza.

Reggel meg is céloztam, de arra nem számítottam, hogy a nagydolog (és elnézést, hogy erről írok, de vétek kihagyni) elvégzésének 0. lépése még rendben is zajlott. Sikeresen leültem. Fél másodpercre, amikoris megmozdult alattam valami: egy kis beépített motor szépen kitolt egy mini-zuhanyrózsát, ami elkezdett sprieccelni. Jó nagyot ugrottam, nem mondom. Néztem, hogy ennek fele sem tréfa, biztos Microsoft alatt fut, azért keveri össze a menetrendet. Megvártam, még végez, s visszaültem. Erre megint ugyanaz a forgatókönyv. Eztán már tüzetesen átvizsgáltam a kezelőfelületet, de se kikapcsoló gombot, se a „kézi vezérlés” kapcsolót nem sikerült megtalálnom. Mivel a robotpilótát nem szeretem, elkezdtem töprengeni, s eszembe villant, hogy mikor felkapcsoltam a fürdőszoba-villanyt, akkor pittyegett valami. Na mondom, ez biztos ilyen energiatakarékos fajta, s ha nincs pilács, nincs vízsugár sem. Így is volt. Így is lett. Más eseménysorozatot végezve, azt mondtam volna, hogy hangulatos volt így végezni a félhomályban, de így inkább csak a kényelmes, vagy méginkább a hagyományos jelzőt tudnám használni :) Sikerült, az a lényeg. :)
Ja, még valami: az ülőkében beépített ülésmelegítő is volt, ami először teljesen azt a hangulatot sugallta, hogy „Hé, erről most szállt le valalki!”. Nem tudom, ki szereti, de nekem nem jött be. Eszembe is jutott a dolog végeztével, hogy szegény nagyanyám kvázi hasonló technológiai sokkot élhetett át, mikor megjelent a mobiltelefon illetve megmutattam neki, mi is az az internet. Ez van, kezdek én is lemaradni :)
A szobával kapcsolatban még csak annyit, hogy wifi nuku (reptéren volt, szerencsére ingyen is: valaki nem kódolta le a sajátját:) Ja, mellesleg tök jó néven futott:

igenigen, végül a „fuck off” lett a nyerő :) ) szóval wlan nincs, viszont van high-speed internet, csak kábelt nem adnak hozzá. Nem tudom, hogy gondolták ezt, hogy majd mindenk internetkábellal mászkál, de gondolom azóta levették a dolgot, mert a portán sorban álltunk érte.(Viszont a high-speed tényleg nagyon gyors – oké, Kínához képest.)
A fürdőszobából kicsit hiányzott a már Kínában – és máshol is – megszokott fogkefe-fogkrém-fésű kombó (nem mintha nem lett volna nálam, de most milyen szuvenyírt vigyek haza?), viszont lehetett kapni a portán 25000 won-ért. (4 won=1 HUF – ja, iszonyat drága egy ország!)

A kiállítás nem messze volt a szállodától, sétálhattunk is volna, de kocsival mentünk. Ja út közben rögtön feltűnt:
- nincsenek biciklisek, kismotorosok se nagyon. 10 perc alatt két segédmotorost láttam. (Ez ugye Shanghai-ban minimum 5000 lenne).
- a két nap alatt egy öreg nénit láttam kínai taligát húzva

- az autók átlagéletkora kb. 10 évvel kevesebb, mint Shanghaiban, pedig ott is nagyon sok a miller.
- több a merci, mint a bmw, de még így is kevés a nyugati autó, szinte mindenki helyi, illetve ázsiai gyártmányokon furikázik

A kiállítás: (RFID – Radio Frequency Identification, akit jobban érdekel, Google:)) teljesen más, mint amiket Kínában láttam, egyedül talán a Shanghai Auto 2007 vehetné fel vele a versenyt a rendezettség színvonalában, de talán még az sem: minden szép, tiszta, igényes volt, egyésges kialakítású, modern... és még sorolhatnám. A szervezés technikai szinvoalát legegyszerűbben azzal tudnám leírni, hogy minden standon, ha érdeklődtél, a belépőkártyáddal automatikusan tudtad magad regisztrálni a kiállítónál: csak oda kellett rartani a leolvasóhoz, s máris bekerültek az adataid a kiállító adatbázisába. Ezt a technológiát csak elvétve láttam a brüsszeli Label Expo-n.

A legszuperebb dolog egyébként (természetesen a szakmait leszámítva..LOL) a már Windows reklámból ismert érintőképernyős képrendezgető rendszer volt: itt gyakorlatilag egy ujjal lehet mozgatni, szelektálni, két ujjal meg forgatni, kicsinyíteni illetve nagyítani a rendszerben lévő képeket. WoW! (Ja és épp akkor dumáltam a fejlesztőkkel – nem írom le, kik koppintották a dolgot, ne legyen már túl könnyű dolga Billiéknek :) –, amikor a kiállításról készítették pont ott a TV felvételeket. Remélem majd fizetnek jogdíjat:) ).


Srácoknak a lányokról: mielőtt eljöttem, a kollégák mondták, hogy jajj, hova megyek kiállításra! Egyfolytában az itteni csirkeállományt szídták. Hát nem tudom, hol lehettek, szerintem összekeverték a két Koreát :)


Estére még egy kis vacsorázós életkép juttott (vajmi kevés élménnyel): kaja szintén talán pár fokkal jobb (max.2), mint a shanghai-i (tudom, tudom, el vagyok kényeztetve, de hát mit csináljak, ha Piroska ilyen jól főz?). Mivel a társaságban egyaránt voltak kínaiak, tajvaniak és koreaiak, egész jól össze lehetett hasonlítani őket. (Akárcsak végig a két nap alatt.) Szóval a nyerő a koreai „kaszt”: magasan verik minden téren a többit; sokkal udvariasabbak, kultúráltabbak és barátságosabbak, mint a másik kettő. A két nap alatt egyik koreait sem láttam köpködni, böfögni vagy turházni (mondjuk ezt mástól láttam egyszer-kétszer, de akkor is használt zsepit). A tajvaniak is sokkal kedvesebbek és kevésbé modortalanok, mint a szárazföldi „kollégáik”, de náluk már természetes volt a böfi és a csulázás (kukába). Amit még levettem velük kapcsolatban: nagyon büszkék arra, hogy tajvaniak (aminek mellesleg szeretnek is hangot adni, kicsit a beképzeltség érzését keltve), tisztában vannak vele, hogy sokkal fejlettebbek, mint az „anyaország”, amit mellesleg nem ismernek el. Ezen egyébként nem is lepődök meg: van saját kormányuk, törvényeik, saját pénzük, nyelvjárásuk stb., gyakorlatilag minden. A legviccesebb (és egyben Kína oldaláról szemlélve a legillogkikusabb – surprise...), hogy 2 útlevelük van: egy nemzetközi, amivel a világ minden országába utazhatnak (még Hongkongba is jó) és egy, amit csak a Kínába való utazásra használnak. Ja, s ha Kínába mennek kell nekik vízum. És nincs közvetlen járat. (Pl. Ha el akarnak jutni Taipei-ből Shanghai-ba, ami kb. 600 km lenne, először le kell menni délnek Hong Kongba, ami úgy 700 kilcsi, majd onnan vissza fel Shanghai-ba még vagy 1200 kilcsit.) Most kérdem én, ha Kína úgy tartja, hogy Tajvan az ország része, s eltekintünk attól, hogy ott demokratikus választások, külön pénz stb. vannak, akkor miért kell nekik vízum??? Azt hiszem, ezzel is csak az értelmetlen hülyeségek, ellentmondásos rendszerek listáját lehet bővíteni.
Bejezésképp még egy snitt az átlagfizetésekről: Korea-Tajvan-Shanghai (ergo Kína fejlett része)-Magyarország összehasonlításban:
Koreában (ott élőktől hallottam, nem tudom, mennyire pontosak az adatok) az átlag nettó fizetés 1200 USD körül van (216000 HUF), Tajvanban 1000 USD körül (180000 HUF), Shanghaiban 3500 RMB (87500 HUF), Magyarországon meg 108000 HUF körül. Igaz, előbbiekben nincs benne a TB és a nyugdíj, de ha reálisan nézzük a dolog, az a nyugdíj, amit majd mi cserébe kapunk, még arra sem lesz elég, hogy tisztességesen éhen haljunk, a betegellátást meg inkább hagyjuk a dupla fizetős (hálapénzes) rendszerrel.

A sok szöveg után még itt egy kép, ilyen reklámkártyákat osztogatnak esténként masszázsra buzdítva. Csak azt tudnám, mit takarhat az „event” jelző.:)