Szóval érettségi találkozó. Kíváncsi voltam, mi lett a többiekkel az elmúlt 5 év során (ugye 5 éve is volt már egy ilyen rendezvény). Őszintén szólva a gimis osztályomból (mármint a másodikból) csak Gagarinnal tartottam a kapcsolatot; a többiek valahogy nagyon hamar elkopak már vagy az egyetem alatt, vagy egyetem után (elég sokan mentünk a Műegyetemre - reálos osztály révén reális választásnak tűnt). Ha jól emlékszem, 6-tól kezdődött a rendezvény, s stílusosan a közepiskolánk aulájában volt megtartva. Ja, nálunk nem osztálytalálkozó szokott lenni, hanem évfolyam, szóval egész rendes kis tömeg gyűlik össze (úgy 160-an voltunk az évfolyamon).
Első meglepetésem az volt, hogy az embereknek még a fele sem képviseltette magát, se önmagával, se mással, de sokan még egy kifogással sem. A második meglepetés az volt, hogy az egyik osztályfőnökünk sem jött el (3 volt, mert sokan voltunk, mivel kémia, fizika és matek fakt egy osztály volt). Na bumm. Így kezdődött a buli. Az eleje még egész élvezhető volt, mert mindenki elmondta, merre hány méter neki, s repkedtek a poénok elég rendesen. Volt pár érdekes történet; persze a legtöben már összeházasodtak, lebabáztak, szülősködnek - ami mellett már nemigen van idő semmi másra, szóval volt pár punnyadt arc, egyszerű élet. De jól is van ez így. :)
A kötetlen beszélgetés már nem volt annyira izgi, mondhatni néha inkább kínos, mivel elég hamar ki lehet ilyenkor fogyni a sablontémákból. Aztán ugye mindig van pár beképzelt, nagyképű, idegesítő kuki, akit persze nem tudsz levakarni magadról. Még jó, hogy ott volt Gagesz; kihúztuk azt a pár órát valahogy, aztán léptünk sörözni meg nosztalgiázni. Édeskettesben, mondhatni :D:D:D
Ja, egy jót azért dumáltam, Puszival. Most az ITDH-nál van; na ő tudott érdekes sztorikat mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése