Hétvégén elmentem focizni (többek között). Cégen belül van 5 kispályás focicsapat, s minden évben megrendezik a mondhatni "Stokvis Kupát". Most szombaton az R&D csapata játszott a termelésben dolgozó irodai alkalmazottak ellen (tudom, hogy hülyén hangzik ez a megfogalmazás, de nem jut jobb eszembe:)).
Szóval a péntek esti hatalmas "vacsora" után, amit a magyarok egyre népesebb táborával költöttünk el, kb. 5 óra kiadós alvás után 11-kor szószerint összekapartam magam és elmentem focizni. Én.
A meccs délben kezdődött, s magamból, valamint abból a tényből kiindulva, hogy hét fős csapatok vannak, mi pont heten vagyunk és kétszer 45 perc a meccs, nem sok jót jósoltam kicsiny kis sárga csapatunknak:)
Aztán csoda történt. Kb.15 perc elteltével lőttem egy gólt. Ezen a többiek nagyon felbuzdultak. Gondolom, mert látták, hogy annak ellenére, hogy majd meghalok a pályán (ami k.b igaz is volt - mellesleg megjegyzem, hogy szerintem azért esik össze annyi profi focista a pályán, mert előző este szétbulizta az agyát, utána meg lemegy hajtani, mint az állat) ráadásul tök béna vagyok, mégsem lehetetlen a dolog. Az első félidőben még rúgtunk vagy 4 gólt. (Azaz rúgtak, én már elégedett voltam:)).
Aztán jött a félidő. 10 perc szünet. Cigiszünet!!! Azt hittem, nem jól látok, mikor nézek, hogy megy mindenki le a pályáról és még le se lépett a fűről, már gyújt rá! Nem tudom, hogy csinálták, azt meg végképp nem, hogy miért. Alig kapnak levegőt, de már szívják. Na mindegy, az ő bajuk.
A második félidő már komolytalan volt egy kicsit, mivel rájöttünk, hogy nagyon könnyű dolgunk van. 11:3 lett a vége.
Jó játék volt. Legközelebb viszek fényképezőt. Ja, azt nem is mondtam: volt egy kis bunyó is: az egyik kis vézna felrúgta a másikat. Dörzsöltem is a kezem, hogy na, végre látok egy karate-filmet élőben, de mivel tehetségtelenek voltak, hamar szétszedték őket. P****ba. :)
Eztán már semmi érdekes nem volt a napban, mert be kellett mennem dolgozni, s este 8ig ott rohadtam, megjegyzem tök feleslegesen, de hát, ha Kínában vagy, meg kell tanulnod, hogy ha nem is lehet megoldani a problémát, azért állj mellette pár órát, mégha nem is csinálsz semmit: akkor senki nem mondhatja, hogy nem "próbálkoztál"...
Kb. negyed 9kor keveredtem haza, itthon viszont isteni rántottcsirke várt krumplipűrével. Nagyon jól esett, egész nap nem ettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése