A közel 6 óra buszozás kicsit megviselt, mert egyrészt délután 4kor indultunk, munka után,s mivel napközben vagy 3szor felhúztak a kedves kollégák a hülyeségükkel, s bárhol lettem volna, csak nem velük egy buszban - mármint azzal a pár Értet Lenkével, akik korábban nem kis bosszúságot okoztak, másrészt pedig a buszon nem volt világítás
(mármint belül - bár szerintem csak a sofőr spórolt, de nem tudom, min), így miután besötétedett, már nem tudtam olvasni. (Maradt az internet, de az meg nagyon lassu volt.)
Örültem, mikor végre megérkeztünk, s bár a "szálloda" két nap erejéig visszahozta a kollégiumi évek hangulatát (színvonalát), nem volt különösebb probléma elaludni. Mondjuk erre rásegített az is, hogy még este elmentünk egy karaokee bárba, ahol azért lecsúszott 2-3 sör:).
Másnap meglehetősen korán kellett kelni, 7kor már a "fantasztikus" helyi reggelit fogyasztottuk (legyűrtem két tojást, meg pár korty agyoncukrozott műtejet, miközben sóvárogva gondoltam vissza az előző esti KFC csirkecombra), majd elindultunk az itt található hatalmas tóhoz, amit az 1000 sziget vidékének hívnak. (Állítólag a tavat úgy csinálták annak idején, s ahol most víz van, eredetileg több, mint 100 település állt.)
Kb. 8ra érkeztünk meg a kikötőbe, ahonnan hajóval mentünk tovább.
Az első megálló a Sárkány-sziget volt, amit sárkányok híján kígyókkal telepítettek be (természetesen elkerített részeken voltak a jobbára sikló méretű "gyilkos fenevadak".
Mielőtt jobban szétnéztünk volna a szigeten, elmentünk egy teakóstolóra, ahol 3 fajta különleges teát lehetett kóstolni, illetve utána megvásárolni.
Az első tea szerintem altató hatású, már ahogy levettem, miután 10 perc múlva végignéztem a kollégákon.
A második tea különlegességét csak azután tudtam meg, miután megittam: a lényege, hogy a tealeveleket megetetik a hernyókkal, majd a kiszárított hernyókakiból (kis bogyók) csinálnak teát. Mit mondjak, tényleg elég szar volt :)
A harmadik tea ehhez képest sima levélből készült és nem tartalmazott semmi extrát.
A bemutató végeztével körbejártuk a szigetet. Láttunk kis kígyókat ketrecben és vermekben, volt ahol lehetett külön vásárolni kis fehér egeret is, etetés céljából. Mivel olyan aranyosak voltak, nem vettem.
Eztán megnézünk egy előadást egy ormótlanul kialakított kültéri betonszínházban, ahol először kínai bigék táncoltak kígyóval illetve kígyó nélkül, majd egy fazon mutatta be kobrasóját, minek csúcspontja a kobra megcsókolása volt. Egyik sem volt túl színvonalas, bár ez utóbbi azért elég különleges volt.
A Sárkány-szigeten lehetőség volt még képet csinálni egy óriáskígyóval is, amit én is kipróbáltam. Érdekes érzés volt, nem mondom, mikor elkezdett a nyakam körül tekeregni.
A következő állomás a Strucc-sziget volt; nevéből adódóan különféle struccokkal telepítve. Itt is lehetett etetni, ami mindenkinek sikerült, csak nekem nem, mert tőlem valamiért egyik strucc sem fogadott el ételt. Nem tudom, miért, lehet ezek is "ferde szemmel" néznek a külföldiekre.
A harmadik meglátogatott szigetnek nem tudom a nevét, de mivel egy nagy kilátó volt a tetején - ahova felvonó vitt fel -, gondolom (az itteni logikát és kreativitás szorzót figyelembe véve) Torony-sziget vagy Kilátó-sziget lehetett.
A lényeg, hogy 760 méter magasról lehetett megcsodálni a környező vidéket, ami valóban gyönyörű volt!
Végül elhajóztunk az Öt Sárkány szigetére (gondolom kifogytak az állatokból), ahol igazából már semmi különös látnivaló nem volt, hacsaknem az, hogy a mellette lévő három szigettel össze volt kötve.(Pontosabban kettővel, s az egyikhez volt kötve még egy kis sziget.) Az egyik építészeti remekmű egy sima gagyisztikum volt, a másik meg egy összetákolt függőhíd, amire végül nem mentem fel, mert az összes hülye azzal szórakozott, hogy ugrált rajta. (Ismét kiütközött az infantilizmus, de hát ezen már nem akadunk fent ugye.
Ja, a másik három sziget neve Madár-sziget, Furcsa kő sziget és Lakat-sziget volt. (Ezekre sajna már idő hiányában nem jutottam el, de majd Piroskával legközelebb megnézzük.)
A többi szigetet már nem néztük meg, bár még van jópár nagyon érdekes állítólag.
Az ebédet a hajón költöttük el. Mit mondjak, most sem laktam jól. Egy halas ételet kivéve olyan jó volt, mint a hernyókaki tea.
A szállodába visszaérve volt két óra csendespihenő, ami alatt sikerült végre kiolvasnom Az Utolsó Kínai Császárnét (nagyon jó könyv, mindenkinek tudom ajánlani), majd összekaptam magam a vacsorához. A város legjobb éttermébe mentünk (ezt meghallva gondoltam végre eszek egy normálisat, mivel egy 6 milliós városnak - gondolom vonzáskörzetekkel együtt - azért elég jó lehet a legjobb étterme). Mit mondjak, nem tudtam nem hangot adni nemtetszésemnek, mikor megérkeztünk. Az étterem a 4. emeleten van, lift nincs, de ez még hagyján. Bemegyünk, elvezetnek egy különterembe, ami leginkább a Kármán koli konyhájára hasonlított (csupasz, koszos, fehér falak, a plafonon ipari szellőztető rendszer, a padlón szocreál burkolat). Terítő koszos, szalvéta nincs, rendelésre fél órát kellett várni, a sörre mégtöbbet. Nincs hideg sör, max. jeget adnak hozzá, természetesen a legnagyobb pohát 1 dl-es, úgyhogy minden 3. korty után újra kell tölteni. Asztalon alig van hely, olyan kicsi. A pincérek vagy süketek, vagy csak nem akarják meghallani ha szólsz hozzájuk.
A többiek azzal nyugtattak, hogy nem a legjobb megjelenésű étterem, de itt főznek a legjobban. Mondom magamban, persze. Nem is csalódtam. Az előételek közül egyet tudtam megkóstolni -egyedül az nem hasonlított moslékra. Aztán jött az elengedhetetlen kínai halászlé, aminek semmi köze nincs az otthonihoz, hacsaknem annyi, hogy van benne hal is. A többiek nagyon megörültek neki, mert speckó volt: hernyókkal volt "fűszerezve"!
Egyik kollégám hangosan felkiáltott örömében, mikor megtalálta a hal szemeit is a férgek között. Én maradtam a sörnél...
Később hoztak még valami húsfélét, ami marha akart lenni, meg még valami halat is, ami baromi szálkás volt. Természetesen volt még "tyúkhúsleves", ami itt abból áll, hogy egy lavór vízbe beleb***nak egy egész csirkét, mondhatnám szőrösztől-bőröstől, azt jónapot. Kihoztak még pár hasonló nyalánkságot, 1gy a vacsi végére olyan jóllaktam, hogy kicsit be is csíptem:)
A mennyei étek után kénytelen voltam megint bűnbe esni a helyi KFC-ben (más nem volt). Este még elmentünk sörözni a kollégákkal (szokásos helyi karaokee bar). Ott legalább jó volt a hangulat és a sör is (az étteremben nem volt Tsingtao sör, ami Tsingtaoban elég érdekes, de volt helyette valami más, természetesen harmadosztályú).
A helyi KTV-ről (Karaokee TV) még annyit, hogy azért ott is meglátszott, hogy nem Shanghai-ban vagyunk; az illemhelyek tisztasága vetekedett az otthoni késdobáló sörözőkével.
Hazafele még megálltunk ebédelni, csak hogy jól belevéshessem a kínai konyha jellegzetes ízvilágát a memóriámba. Megfogadtam, hogy ha lesz rá mód, valamikor és valahogy meg fogom mutatni legalább a kis R&D csapatnak, hogy milyen is a Magyar Konyhaművészet. Nem értem egyébként, hogy nagyjából azonos alapanyagokból, több ezer éves történelem mellett, hogy a fészkes fenébe lehet úgy főzni, "fűszerezni", tálalni és étkezni, ahogy azt itt teszik Kínában.
Mindenesetre kicsi pocim már nagyon várja, hogy hazaérjen és egyen egy jó lecsót! :)
1 megjegyzés:
Nem találom ezt a "tavat" se a wikipedi-án se a google earth-on. Pedig szívesen utána néznék, hogy akkor most mi is a sztori ezzel az elárasztással kapcsolatban.
Megjegyzés küldése