Ugyan rögtön megérkezéskor jelentettem a csomagszolgálatnál a dolgot, fel is vették az adatokat, el is küldték a faxot, de 4 napig nem jött rá válasz. Mivel én nem úgy ismerem a finneket, hogy egyrészt csak úgy elsuvvasztanának egy gépet, másrészt pedig nem reagálnának egy ilyen megkeresésre, a 4. napon fogtam magam és felhívtam a finnországi repteret, ahonnan 3 átirányítás múlva már részletesen ecsetelnem a gépen található képek tartalmát, ugyanis ott volt a ’kis dárga’. 6 ropiért pedig másnap már nálam. Ennyit az otthoni ügyfélszolgálatról (mondjuk még mindig sokkal jobb, mint az a +”+!%! T-mobile, akikre szívem szerint legszívesebben rászabadítottam volna az egész Fogysztóvédelmi Főfelügyelőséget, de aztán mégsem, mert úgysem lett volna semmi – otthon még mindig kormányzatilag támogatott, kizsákmányoló, szabadrablásos vadkapitalizmus van...).
Naszóval, még a reptéren volt egy kis kalandunk, mégpedig a vámnál. Nem tudom, mi ez az új rendszer, de nagyon nem tetszik, hogy már szinte vártak minket. Mert Kínából jöttünk. (Mivel Helsinkin keresztül érkeztünk, tehát EU-n belülről, nem tudom, honnan a francból vágták le a dolgot...) Szóval vámos bácsi kiszúr, megállít, hevesen érdeklődik, hogy van-e vámolni való. Én persze mondom, hogy nincs. Biztos? Igen. De azt ugy tudja – mondja – , hogy max. 44 ezer forintig lehet vámmentesen árut, ajándékot behozni? Mondom neki, akkor sincs, kinyitom szívesen bármelyik csomagot, csak haladjunk, mert egy éve nem voltunk itthon, s a szülők már várnak. Még elkezdett magyarázni műszaki cikkekről, de mivel a fényképezőm a gépen maradt, így abba sem lehetett belekötni. Végül elengedett, anélkül, hogy belenézett volna a csomagba – szerencsére :) Mentségemre legyen szólva, csak saját felhasználásra (illetve család részére) voltak ajándékok, de bőven 44 ezer felett – főleg, ha az eredeti árát nézzük a dolgoknak, de azért tényleg, nehogy már az állam lesápoljon most még az ajándékok után is! Nem elég ez a jogellenesen szedett TB támogatás Feriéknek???
Lényeg, hogy végre elhagyhatta a belföldi járattal érkezett EU-s állampolgár az immár Shengeni egyezmény alá tartozó magyarországi határt is. Köszönöm.
A családok már nagyon vártak, volt nagy boldogság, meg utána még két óra út haza, de azt már tényleg ki lehetett bírni. (Meg kell hagyni, a Shanghai-Helsinki között közlekedő új Finnair gépre nem lehetett semmi panaszunk: mindenkinél egyéni képernyő, kb. 20 film, 10 játék és miegyéb más közül lehetett válogatni, így meglepően gyorsan elment az a 11 óra.)
Az első hétvégét és utána még pár napot mindketten a szülőkkel töltöttük (na meg ügyintézéssel – OTP, APEH, EB, DH és egyéb Rt-k (rablótársaságok)). Szerda este felmentem Pestre (MINDEN KEDVES VENDÉGLÁTÓNKNAK KÖSZI SZÉPEN MÉGEGYSZER A SZÁLLÁST!), ahol bemelegítésképp a régi keménymaggal toltunk egy reggelig tartó bulit. Nem nagyon részletezném a dolgot, de a lényeg, hogy Robival reggel fél 8-kor mondtuk, hogy most már ne beszélgessünk tovább, inkább aludjunk egy kicsit.
Csütörtök és péntek napközben Stokvis volt, péntek este pedig ismét egy nagyobb szabású buli. Erről már vannak képek is :) :
Utána szombat Eger, majd vasárnaptól szerdáig Nyíregyháza volt a program. Itt láttam meg az idei első és kvázi utolsó havamat:
Meglátogattuk Piroska nagyszüleit és voltunk Sóstón is...
...majd szerdán országjáró turnéra indultunk, kezdve Tiszaföldvárral ( én nagyim), ahova egy balesett miatt csak jókora kerülővel sikerült eljutni (szó szerint névtelen utakon, szántókon vitt keresztül a GPS), de végül megérkeztünk:
Még szerda délután átmentünk Veszprémbe, öcsémhez. Barniéknál aludnunk, aminek az eredménye egy csütörtök esti ulti party lett (szuper volt nagyon!).
Pénteken indultunk Egerbe, mert megérkeztek Gazdaságkutató Norbiék is Magyarországra. (Öcsémnek Athénba kellett mennie tolmácsolni sajna, így nem tudott velünk jönni.)
Péntek este azt hiszem evidens volt egy kis mézespálinkázás az Egri estben. Sikerült itt is hajnalig dumálni, de nagyon szuper volt a hangulat!
Szombat délelőtt kimentünk korizni – pontosabban kikísértem a csirkéket a pályára. Én maradtam a könyvnél (vettünk vagy 20 könyvet otthon, mert itt ugye híján vagyunk a magyar nyelvű irodalomnak).
Piroska később még volt kint anyumékkal Cserépfalun is megnézni a parasztházunkat (remélem az is elkészül majd egyszer).
Este pedig a Tüzes vízbe mentünk egy jóval mérsékeltebb hangvietű összejövetelre (pontosabban csak nekünk volt az, a többiek még mentek tovább, de én már éjfélkor majd elaludtam).
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése