Kata és Alex Kínában

Április végén nálunk járt Kata és Alex. A program a nyugati part volt (HK, Macao, SH, Peking és természetesen Hangzhou).
Mivel én csak Hangzhou-ba mentem le velük, onnan vannak képeim. A program a szokásos volt, annyi különbséggel, hogy most ott is aludtunk, így elég sokmindent meg tudtunk nézni, mégha a tempó feszített is volt.
Voltunk fent a templomnál, hajóztunk a tavon, átsétáltunk a nagy hídon, megnéztünk egy csomó kertet, felmentünk a pagodába, meglátogattuk Veszer Zolit (pont utolsó napjait töltötte a kocsmában, mert elege lett és kiszállt a szórakoztatóiparból), s természetesen jártunk a skanzenban is, ahol megnéztük a kihagyhatatlan showműsort, melynek ezúttal aktív részesei lettünk, mert a végén berángattak táncolni. ("Vicces" volt kétballábasként ott bohóckodni úgy 1000 kínainak, de legalább most már volt ilyen is. Egyszer Kata talán küld róla képet és akkor majd felteszem azt is.)

Az idő is nagyon kellemes volt, szóval nagyon jól sikerült kis kirándulás volt.

Selyemhernyó keresztmetszet:
Így szövik a selymet. Volt pár tízezer szál keresztben...

F1 Shanghai

Ha már az autóknál tartunk, akkor következzék életem első (és valószínűleg egyetlen) Forma 1-es bejegyzése: főnök bedobott a közösbe két jegyet a shanghai-i F1 futamra és Viral kollégám le is csapott rá. Szóval lett két jegy, s megkérdezte, kimegyek-e vele. Mondtam neki, hogy ha minden kötél szakad és nincs más alternatíva, akkor igen. Őszintén szólva egy jó pörkölthöz több kedvem lett volna, főleg mivel nem volt túl jó idő, a pálya meg kint van a csában. Volt is vagy 2 óra még odaértünk. Szerencsére Guczó is jött (itt volt Emese Pekingből és hozott ingyenjegyet, mert ő a Lenovo marketing igazgatója - vagy vmi hasonló - és mivel ők voltak a főszponzorok, jönnie kellett. Egyébként ő is hasonló érdeklődéssel volt e sport iránt, szóval jól összeállt a csapat :):):)), így autóval mentünk.

A verseny: még mielőtt elkezdődött volna a fel/bevezető kör, leszakadt az ég, szóval az első F1-es élményünk az volt, hogy szarrá áztunk. Épp a wc oldalába húzódva dideregtünk, mikor felhangzottak a motorok. Hát nem mondom, nagyon komoly. Gondoltuk, hogy nem lesz semmi még előtte, mert minden második kínai füldugót árult (amre azért nem volt szükség - már rosszul hallanánk?).

Az eleje elég nehezen indult, vagy 10 körön keresztül bent volt a safety car, aztán meg még később is jópárszor. Szerencsére jó helyen álltunk, az egyik legkomolyabb kanyarban; láttunk egy csomó kicsúszást, koccanást meg minden. Kb. ennyi. TV-ben sokkal többet látni, viszont szuper hangrendszer kell otthonra, hogy a hanghatást nagyjából visszaadja. Az komoly volt nagyon.

Itt van pár kép, Guczó csinálta, szóval kopirájt Balogh Attila, kivéve az utolsó, azt hiszem az index-es (a piros keret saját dizájn, szóval nem lenyúlni :)). Benne ott hárman mi vagyunk (Viral, Piroska meg én).

Hát ennyi, ezt is kipipáltuk :D:D:D

Shanghai Auto 2009

Idén volt megint volt Auto kiállítás Shanghai-ban (két évente van itt SH-ban, mert minden 2. évben Pekingben rendezik - gondolom ott nem Shanghai Auto néven fut...).

Mivel itt voltak Mariann (Piroska kolléganője a konzulátuson) szülei és az apukája nagy autós (110% műszaki ember nagyadag élettapasztalattal; hetekig el lehetne hallgatni), megbeszéltük, hogy kimegyünk együtt. (Ekkor már itt volt P barátnője a barátjával, ők várost nézni mentek addig - de ezt majd másik bejegyzésben).

Szóval Shanghai Auto 2009: nem sikerült végignézni az egészet, mert hatalmas volt, de bejártunk úgy 6 nagy csarnokot. Hát, mit mondjak, nem voltam elhasalva. A két évvel ezelőtti valahogy sokkal jobb volt. Mondjuk lehet az is közrejátszott (azon kívül, hogy tele volt helyi "remekekkel"), hogy hétvégén voltunk és kiba nagy volt a tömeg. Itt van pár kép, becsüljétek meg őket, mert kb. egy jó kép fél óra munkája volt (mindig belesétált, belelógott valami tag feje, keze, lába...). Ja, s azt, hogy melyik milyen auto, ne (tőlem) kerdezzétek :)

A kedvenc képem (úgy értem szerintem ez sikerült legjobban kompozíció szempontjából):





Elég sok koncepcóautó volt; nekem ez tetszett a legjobban: teljesen számítógép vezérelt, nincs szükség sofőrre se (a sok autós most tuti anyázik...:))...na mindegy.

A legtutibb a visszapillantó tükör volt: ebbe volt beletéve a kamera:
Itt pedig pár kínai csoda:

Xidi - április 8-9-10

Voltunk megint Xidiben. Ahol anno voltunk már repcét fényképezni, meg vizivárost nézni is, csak most több napra mentünk és a környéket is bejártuk egy kicsit. Gucziék már hamarabb lementek (no igen, aki a saját maga főnöke, azt általában elengedik pénteken kirándulni :)), mi csak később indultunk Laciékkal (Piroska, Karina, Laci meg én, ja meg a sofőr, aki nem tudom, honnan szedte a jogsiját de majd egyszer én is elmegyek oda...).

Mivel estére érkeztünk le, a napi programról lemaradtunk, de a vacsit már közösen költöttük el. (Mondanom sem kell, kínait ettünk, ráadásul elég szarul főzött a házinéni - egy házat béreltünk ki az óvárosban, mindenféle ajándék extrákkal, mint később kiderült; a földszinti szobákhoz patkányt adtak, az emeletiekhez egy nagy rakás poloskát meg pókot...)

Szóval mivel a kaja legalább olyan színvonalú volt, mint a szállás, folyékony kenyérrel csillapítottuk az éhségünket, desszertnek meg lepusztítottuk a szó szerint minibár gin és vodkakínálatát. Mondanom sem kell, hogy este 11-től már Edda karaokee volt, hajnalban pedig többször is felcsendült Szalai Éva neve :D

Közben természetesen megváltottuk a világot, azon belül is elsősorban Magyarországot. Azóta már csak "Kossuth-Szécheny" vitaként emlegetjük az estét, ahol új értelmet nyert a "kevésbé szar" fogalom is.

A Másnap elég nehezen indult, pár kollégára elég sokat kellett várni és ha 1000 ft-ot kértem volna az aszpirinem darabjáért, akkor is elfogyott volna :) Legjobban talán Gábor volt oda, ő a (szintén mesés) reggelit is kihagyta:

Reggeli után városnézés volt. Már nem emlékeszem pontosan melyik környékbeli vizivárosba mentünk el (kéne már egy geomapping kütyü...), de végülis tökmindegy, mert mindegyik ugyanúgy néz ki 95%-ban: szép, régi, többszáz éves házakkal, csatornákkal és bennük a szeméttel, karakteres (egyszerű) emberekkel, penésszel, mocsokkal meg mindennel, ami csak kell...










Na, itt már Gábor jobban lett :) Meg kell hagyni, nagyon népszerű volt a művészlányok körében. Fél órát fotózkodtak vele.

Átmentünk egy hegyre is, amit körbe akartunk járni (pontosabban hegygerincre fel, aztán le, aztán megint fel...stb-stb.), de mire felértünk az első megállóhoz és megálltunk kajálni, rájöttünk, hogy se időnk, se energiánk végigtolni a teljes túrát. Így is du. 5 körül értünk vissza az autókhoz, totál fáradtan.






Itt álltunk meg kajázni. A képen a konyha látható...full HACCP; szerencsére senki sem rohangált wc-re másnap.
Ez pedig már másnap: kettévállt a csoport, mert Gucziék elmentek hajnalban napfelkeltés-repcés képet készíteni (aztán ilyen frankó párás volt az idő, de azt mondták jó volt hajnal 4-kor kelni:). Szóval mi meg elmentünk oda, ahol ők első nap voltak. Ez is egy hegyrendszer, falvakkal, templomokkal. Természetesen, mint az összes hegy itt Kínában, ahol van valami régi látványosság, körbe van kerítve és belépős. A hegy...mondjuk mióta voltunk a sivatagba és az is belépős volt, ilyeneken már annyira nem lepődünk meg. Itt Xidi környékén inkább az árak voltak sokkolóak. (Szerintem a tagok anno a Balcsi partjára jártak árképzés-képzésre...)










A végén bambusztutajoztunk is.