Xidi - április 8-9-10

Voltunk megint Xidiben. Ahol anno voltunk már repcét fényképezni, meg vizivárost nézni is, csak most több napra mentünk és a környéket is bejártuk egy kicsit. Gucziék már hamarabb lementek (no igen, aki a saját maga főnöke, azt általában elengedik pénteken kirándulni :)), mi csak később indultunk Laciékkal (Piroska, Karina, Laci meg én, ja meg a sofőr, aki nem tudom, honnan szedte a jogsiját de majd egyszer én is elmegyek oda...).

Mivel estére érkeztünk le, a napi programról lemaradtunk, de a vacsit már közösen költöttük el. (Mondanom sem kell, kínait ettünk, ráadásul elég szarul főzött a házinéni - egy házat béreltünk ki az óvárosban, mindenféle ajándék extrákkal, mint később kiderült; a földszinti szobákhoz patkányt adtak, az emeletiekhez egy nagy rakás poloskát meg pókot...)

Szóval mivel a kaja legalább olyan színvonalú volt, mint a szállás, folyékony kenyérrel csillapítottuk az éhségünket, desszertnek meg lepusztítottuk a szó szerint minibár gin és vodkakínálatát. Mondanom sem kell, hogy este 11-től már Edda karaokee volt, hajnalban pedig többször is felcsendült Szalai Éva neve :D

Közben természetesen megváltottuk a világot, azon belül is elsősorban Magyarországot. Azóta már csak "Kossuth-Szécheny" vitaként emlegetjük az estét, ahol új értelmet nyert a "kevésbé szar" fogalom is.

A Másnap elég nehezen indult, pár kollégára elég sokat kellett várni és ha 1000 ft-ot kértem volna az aszpirinem darabjáért, akkor is elfogyott volna :) Legjobban talán Gábor volt oda, ő a (szintén mesés) reggelit is kihagyta:

Reggeli után városnézés volt. Már nem emlékeszem pontosan melyik környékbeli vizivárosba mentünk el (kéne már egy geomapping kütyü...), de végülis tökmindegy, mert mindegyik ugyanúgy néz ki 95%-ban: szép, régi, többszáz éves házakkal, csatornákkal és bennük a szeméttel, karakteres (egyszerű) emberekkel, penésszel, mocsokkal meg mindennel, ami csak kell...










Na, itt már Gábor jobban lett :) Meg kell hagyni, nagyon népszerű volt a művészlányok körében. Fél órát fotózkodtak vele.

Átmentünk egy hegyre is, amit körbe akartunk járni (pontosabban hegygerincre fel, aztán le, aztán megint fel...stb-stb.), de mire felértünk az első megállóhoz és megálltunk kajálni, rájöttünk, hogy se időnk, se energiánk végigtolni a teljes túrát. Így is du. 5 körül értünk vissza az autókhoz, totál fáradtan.






Itt álltunk meg kajázni. A képen a konyha látható...full HACCP; szerencsére senki sem rohangált wc-re másnap.
Ez pedig már másnap: kettévállt a csoport, mert Gucziék elmentek hajnalban napfelkeltés-repcés képet készíteni (aztán ilyen frankó párás volt az idő, de azt mondták jó volt hajnal 4-kor kelni:). Szóval mi meg elmentünk oda, ahol ők első nap voltak. Ez is egy hegyrendszer, falvakkal, templomokkal. Természetesen, mint az összes hegy itt Kínában, ahol van valami régi látványosság, körbe van kerítve és belépős. A hegy...mondjuk mióta voltunk a sivatagba és az is belépős volt, ilyeneken már annyira nem lepődünk meg. Itt Xidi környékén inkább az árak voltak sokkolóak. (Szerintem a tagok anno a Balcsi partjára jártak árképzés-képzésre...)










A végén bambusztutajoztunk is.