Ahogy sok céget, minket is megérintett - méghozzá elég vastagon - a gazdasági válság. Mindez annak ellenére, hogy a kínai GDP 2009-es növekedési értékét 9% fölé prognosztizálják (szvsz megy az még feljebb is, hacsak abból indulunk ki, hogy januárban ez az érték még 8% alatt, volt, aztán 8.6%...).
Mivel itt Kínában több gyárunk is van, a „válságkezelés” sokadik lépéseként a 3 gyár termelését kettőbe összpontosítják, már ami a legnagyobb piaci szegmens termékeit illeti. Ezzel együtt újabb létszámleépítés van folyamatban, ami – végre valahára – az irodai alkalmazottakat is illeti. Méghozzá elég keményen (pontos számokat nem akarok írni, mert a mai világban nem lehet tudni, mit használnak fel később az ember ellen...).
Szóval elkezdődött a 3. leépítési hullám, amit a változatosság kedvéért most „restructuring”-nak (újrastruktúrálás – átszervezés; gyakorlatilag menedzsment bullshit...) hívnak.
Én is elkészítettem a listámat. Nem volt könnyű, főleg mert (a felsővezetői plusz akadályon / korlátokon túl) mire meglettem vele, az egyik mérnök, akit meg szerettem volna tartani, felmondott, így újra át kellett gondoloni a dolgot. Azám, de ezzel a mínusz egy fővel már megint oda jutottunk, hogy szarból kell várat építeni (ehh, igazából ez az én hiányosságom; mármint az, hogy ez még mindig gondot okoz – hat év gyakorlat után elvárná az ember, hogy ez zökkenőmentesen menjenJJJ). Na mindegy, megvan az akcióterv, meg a B terv is – meg egy C is, de azt most egyenlőre nem részletezem J.
Szóval ma volt a napja, hogy megváltam két léhűtőtől. Nem mondanám, hogy túlparáztam előtte a dolgot, de azért kicsit izgultam, milyen lesz; hogy fogadják a kedves kollégák (kiabálnak, köcsögölnek, netalán sírnak...láttam már mindháromra példát...). Nos, meglepő módon (igazából így átgondolva, meg a kompenzációjukat látva nem is annyia meglepő – ilyen csomaggal én is vigyorogva sétálnék ki...) nagyon jól fogadták. Az egyik kapásból azzal kezdte, hogy nincs probléma, számított rá (meg szerintem akarta is, elnézve az utóbbi 3-4 hónapos teljesítményét, ami a nullához konvergált), csomag oké, aláír, bye-bye. Másik dettó. 15 perc volt az egész, minden papírmunkával együtt...ennyi. Lehet ők csinálták jól, meg úgy általában, akik mennek. Mivel még mindig dübörög a gazdaság (s nem úgy, mint anno otthon, hogy attól még azt is hallotta az ember, ahogy nő a fű az udvaron, a zajszintmérőket meg megreklamálták, mert negatív értékeket mutattak...), egyáltalán nem nehéz mezei diplomás alkalmazottként új munkahelyet találni, az emberek azt csinálják, hogy elmennek 1 hónap „szabira”, aztán pár hét alatt találnak másik helyet, több fizuért (ált. +10-20%) egy olyan cégnél, ami nem áll nyakig szarban (félreértés ne essék, nem magunkra akartam utalni, itt minden a legnagyobb rendben ;) ), miközben a bankszámláján landol plusz 6-8 havi fizetés. Nem is olyan rossz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése