Az indulás teljesen jól alakult, Maglevvel pillanatok alatt kint voltam a reptéren, átvettem a jegyemet, és indultunk is. Érdekességképpen felszálláskor elkezdtett szállingózni egy picit a hó is (amit eddig egész télen nem láttam Shanghaiban, de most már tavasz van, szóval miért ne). Shenzhenből túl sokat nem láttam, mert már estére érkeztem, és reggel korán indulnom is kellett.
Taxival mentem ki az állomásig, ami hajnal ötkor a szakadó esőben, többsávos autópályákon. Ez rendben is volt addig, amíg meg nem láttam az első kivilágítatlan biciklist a középső sávban. Fogalmam sincs, hogy a taxis hogy láthatta a párás üvegen keresztül, vagy a többi autós, de úgy látszik, hogy ők ehhez vannak szokva. Aztán persze volt ott minden: keresztbe sétáló/bicikliző, kivilágítatlan teherautó, vagy épp olyan, amelyiknek csak a két tolatólámpája (ami fehér színű) világított, ez persze megint vicces volt sötétben és esőben.
Hong Kong és Shenzhen között egyébként 3 percenként jár egy vonat, amivel kb 45 perc alatt el lehet érni a szigetig kb egy 37 RMB értékben (cca. 1000 Ft), pontosabban az előtte lévő metró megállóig. Ez is kulturált, pontos volt, szóval nyugodtan ajánlhatom mindenkinek, aki esetleg erre járna (KCR - Kowloon Canton Railway).
Nagyon kíváncsi voltam már Hong Kongra, bár a legutolsó "emlékem" róla a Piedone Hong Kongban c. klasszikus volt, tehát csak azt tudtam, hogy vigyázni kell a táskámra, ha esetleg itt lenne Aranykéz. Azóta már utánanéztem, hogy mit is érdemes róla tudni: 6,8 millió lakosa van 1102 nkm területen, ami négy részre van felosztva: Hong Kong Island, Kowloon, New Territories és az Outlying Islands: több, mint 200 sziget tartozik hozzá.
Amikor megérkeztem, rá kellett jönnöm, hogy ez tényleg nem Kína. A korábbi angol fennhatóság jól érzékelhető, amit én cseppet sem bántam (legfeljebb csak annyiban, hogy teljesen rossz oldalon közlekedtek az autók). Minden ki volt írva angolul, mindenki beszélt angolul. Túl sok időm nem volt a városra, de sikerült egy kicsit látnom belőle, és mindenképpen szeretném jobban megismerni. Mert nagyon különleges.
Nekem a szigeten volt elintéznivalóm, ott készítettem a képeket is. Innen nézve jobbra van a félsziget (Kowloon), ahonnan érkeztem. A vonat elvitt a csücskéig, onnan pedig simán át lehetett metrózni. Nagyon nagyon kényesek a tisztaságra és az egészségre, de legalább ennek megfelelően mindenre nagyon vigyáznak is. Nagyon sokan hordanak itt is maszkot az utcán, és a metró megálló is inkább egy közepes színvonalú kórház várójának higiéniai szintjének felelne meg otthon.
A víz mögött Kowloon. Nem volt túl meleg aznap, mikor utaztam, legalábbis ahhoz képest, hogy ott márciusban simán 25 fok küröl szokott lenni, viszont érezni lehetett azt a sós, párás levegőt, ami a tenger felől jött.
Benn a házak között találtam ezt a kis sportpályát, amihez volt egy lelátó is, ahova az emberek leültek kicsit megpihenni, vagy megebédelni. Itt is nagyon figyeltek a tisztaságra, és kis is írták, hogy a szemetelésért vagy a dohányzásért 5000HK$ (kb. 125000 Ft) bírság jár, és tuti, hogy itt valaki tényleg figyeli is. Érdekes volt még a sok új épület között látni a jobb oldali kissé lepukkant épületet. Na én ilyenekre emlékeztem a Piedone Hong Kongban filmből!
Minden villamos emeletes volt, csak ez egyik kék:
A másik csíkos:
A harmadik rózsaszín:
Felhőkarcolók itt is. Én már végleg nem tudom, hogy hol lehet a világ közepe...
Visszafelé is minden simán ment a Shenzheni vonatállomásig, onnan úgy gondoltam, hogy taxival megyek be a reptérig. Mindenhol az a szokás, hogy a taxik felsorakoznak az állomás előtt, és sorba kell állni a taxiért. Már itt hatalmas sorok voltak, aztán pedig óriási dugó az úton. Mivel nem voltam teljesen tisztában Shenzhenen belül a vasútállomás és a reptér földrajzi helyzetével, elkezdtem magyarázni a taxisnak, mikorra szeretnék kiérni a reptérrel. Ő erre elkedett magyarázni valamit, meg röhögni. Pár perc múlva átszólt a mellette lévő taxisnak valamit, félreálltak mindketten, és mondták, hogy üljek át a másikba. Gondoltam biztos ő "A Taxis", aki megcsinálja a lehetetlent is. Mondjuk valóban próbálkozott vele. Aztán 20 perc múlva ő is félre állt, kiszállt, és egy másik kínai ült be a helyére, rólam tudomást sem véve. De akkor ez már végképp nem érdekelt, már csak ki akartam jutni valahogy a reptérre, ami szerencsére sikerült is kb 5 perccel azelőtt, hogy bezárják a kapukat. Szóval visszaértem ide. Egyszer szívesen megismételném ezt a túrát, de szigorúan vizumkérdés nélkül. Azzal együtt viszont még esélyes lehet újból... majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése