In-tro

Figyelem!

Az alabbi blog tartalma egyes elemekben, nep- illetve munkacsoportokban nemtetszest valthat ki, esetlegesen sokkoloan hathat.
Akinek nem inge, ne vegye magara,
Akinek nem tetszik, huzzon a p.....

ennyi.







2008. október 1., szerda

Nyugat-Kína 5. nap

5. nap:

A kirándulás ötödik napja elég rosszul indult, hála a helyi bunkó lakosságnak. Azt már tegnap levettük, hogy itt, ebben a kis porfészekben egy dologra megy ki a játék: hogy minél jobban lehúzzák a turistákat, kiváltképp a külföldieket. Tiszta Balaton :)
A délelőttöt egyébként vonatjegy vadászattal töltöttük. Természetesen nem jártunk sikerrel, mert az egyik jegyárústól a másikig küldtek, körbe-körbe. Mindenhol azt mondták, hogy a másik helyen tudnak csak arra a vonalra jegyet adni. Amellett, hogy az összes jegyárus lusta volt még csak a kisujját is megemelni, hogy segítsen, a rendszerük is maximálisan illogikus. De hát Kínában vagyok lassan két éve, megszokhattam volna már... De minden rosszban van valami jó (kivéve a Lenovo laptopokban, vagy csak még nem jöttem rá), legalább megismerütk a belvárost.
Úgy 11 fele visszamentünk a szállodába, ahol bevártuk Szabit, mert neki akkor szállt le a gépe. A mai program a Mogao Grotto volt. Ez, a változatosság kedvéért egy híres hely, barlangokkal, a barlangokban meg talán a legrégebbi buddha festményekkel. Rohadt nagy lenyúlás természetesen ez a hely is, kettőnknek több, mint 5000 ft volt a belépő. Annyiból érdekes volt a dolog, hogy az itt fellelhető festmények egy részén Buddha még fekete volt (ugye eredetileg made in India) és megtudtunk pár dolgot a vallásról is. A legfontosabb talán még ezzel a hellyel kapcsolatban, hogy anno itt találták meg azt a nagyon híres titkos könyvtárat, ami még a Múmia 3. című (egyébként gagyisztikus) alkotásba is bekerült. Annyi a sztori, hogy anno az itt élő szerzetesek összegyűjtötték a tekercsekbe fektetett tudásukat, s mivel éppen rossz idők jöttek, befalazták az egyik barlang oldalába vájt oldaljáratba. Több száz, vagy talán ezer évvel később a már feltárt barlangokat vigyázó takesz fószer pedig megtalálta. Természetesen nem verte nagy dobra a dolgot, hanem szépen elkezdte fű alatt árulni őket. Mikor már nemzetközileg is híre ment a dolognak, meglátogatták a helyet a gonosz, külföldi rablóbandák is (a kínaiak szerint legalábbis), akik a tekercsek nagy részét megvették az őket megbízó múzeumok számára. Természetesen itt is felbukkant Stein Aurél, aki a British Museumnak vett párszáz tekercset, bagóért. (A kínaiak nagyon utálják ezért a külföldieket, arról persze tudomást sem vesznek, hogy a tekercsek felét egy kínai paraszt szórta szét bagóért, ami pedig megmaradt, azt maguk a kínaiak lopták szét, magas beosztású hivatalnokokkal az élen. Ehhez kapcsolódik egy vicces sztori: a megmaradt tekercseknek a fele, majd 5000 darab akkor tűnt el, mikor a tekercseket felszállították Pekingbe megőrzésre és elemzésre. Igen, végül kapcsoltak, hogy ez felbecsülhetetlen értek. Nos út közben mások is kapcsoltak, s az eredetileg Pekinbe szánt 10000 terekcs felét apránként lenyúlták. A végén természetesen ez az aprólékos lopás már nem volt észrevehetetlen, de ekkor jött az egyik élelmes kíniai megbízott, s szépen félbetépte a megmaradt 5000 tekercset. Így, mivel darabra megint megvolt a szállítmány, nem lett balhé.)

A barlang-túra után elmentünk megnézni az ezeréves erdőt. Van ugyanis a környéken egy erdő, ahol ezer évig élő fák vannak, ráadásul egy fán különböző fajtájú levelekkel, amik ősszel más és más színben pompáznak. Szép lehet, de most nem volt ősz, úgyhogy zöld volt minden. A különböző fajta levelek azért így is érdekesek voltak: volt, hogy 5 félét találtunk egyetlen fán.
A helyen egyébként van egy helyi farm is: egyfajta jurta szálló, ahol lehet aludni is. Mi csak ebédeltünk, amiből végül uzsonna lett, ugyanis vártunk vagy két órát a kajára. (Vicces volt, mert mikor már elfogyott a sörünk és már nagyon éhesek voltunk, elkezdtünk poénkodni, hogy azért tart eddig, mert most kopasztják a csirkét – és tényleg. Minden hozzávalót helyben termesztettek vagy tenyésztettek, de ezt csak a wc-re menet vettük észre, mert ott voltak a ketrecek. Kár, hogy ilyen későn jöttünk rá, mert volt fácánjuk is. Mindegy, így is nagyon fincsi volt.)

Ide még egy sztori magunknak elsősorban, hogy majd 10 év mulva is jót röhögjünk: a kertben volt egy különleges teázóasztal: egy sárkány volt belefaragva, s úgy volt megcsinálva, hogy a száján jött ki a kész tea. Laci anyukájának nagyon megtetszett, s mondta is, hogy de jó lenne egy ilyen otthonra. Laci erre: „ja, azt hinnék, hülye vagy.” :) :) :)

Este még elmentünk a piacra ajándékokat vásárolni. Nagyon sok tuti dolog volt, gyakorlatilag az egész piac helyi kézművesek kirakodóvására volt. Eszméletlen, miket tudnak csinálni! Vettem is Tomibának egy jádekőből faragott felespohár-készletet, muttinak meg mamámnak pedig egy kézzel faragott dísztálat.

Mogao Grotto




A csapat: felső sor balról jobbra: Viola (Laci anyukája), Laci, Peti, Szabi. Középen középen: Betti. Piroskát meg ismeritek :)

Jurta-farm


Egy fa, ötféle levéllel:
A híres teázóasztal:


Az egyik nagy jurta belülről, itt ettünk istenit.

Laci rendel. Mivel egész végig ő fordított, intézkedett (ugye keni vágja a kínait...is), itt már kicsit elfáradt. Azt játszotta, hogy csak írni tud kínaiul, beszélni nem. Elhitték.

Szabi a piacon hülyéskedik. Itt épp azt kérdezte, hogy a tyúkokból csinálja-e a csaj a ledarált piros valamit. (Paprika volt.)
A kézműves utca és piac Dunhuangban.



2 megjegyzés:

Névtelen írta...

a teázóasztalból egy szemetesvödörbe ömlik a nedű?

Greg / 尤睿 írta...

Az a mellélocsolt víznek és teának van. A teázásnak nagy hagyománya van errefelé, ennek megfelelően egy-egy teázás egy egész szertartás, melynek során az első batch teát pl. a készlet felforrósítására használják. A teakészítés során a kannácskát kívülről is meglocsolják forró vízzel, mert akkor nem hűl ki olyan gyorsan. Ezeket gyűjtik össze a vödörbe.