Először megnéztük a Nagy Fal nyugati végét és az ott lévő erődítményt. Kb. 40 km-re a várostól kezdődik, pontosabban végződik a nagy fal. Nos, itt egyáltalán nem olyan, mint Pekingben, leszámítva az erődöcskét, mert az azért robosztus volt. A falat viszont egy jobb magasugró (bot nélküli változatos) lazán átviszi, s talán még egy 100+ kg-os manus is, nekifutásból. De azért szép volt, ráadásul a múzeumban, ami a komplexumhoz kapcsolódott, több helyen is megemlítették a hunokat, mint rettegett ellenséget. Hát igen, a régi szép idők…
Eztán megnéztük a fal egyik oldalágának legvégét is, mely egy kanyonnál végződik, majd egy másik helyen is, ahol már azért markánsabb format öltött és fel is lehetett menni rá.
Ebéd előtt még le akartuk fixálni a visszautat: repjegyet akartunk venni Shanghaiba, miután kiderült, hogy vonatjegy nemigen lesz vissza Shanghaiba. Ezzel megint sikerült egy valag időt elszúrni, de végül megszületett a megoldás: mi Piroskával visszavonatozunk majd Urumuqiba, s onnan repülünk Shanghaiba, Petiék átrepülnek Lanzhou-ba, majd onnan Shanghaiba, Laciék Donghuanból repülnek. (Így voltak a jegyek, nem is volt belőlük több, szóval nagy mákunk volt.)
Nos, mire túltettük magunkat az izgalmakon – és megszabadultunk fejenként még vagy 50-70000 forinttól – mehettünk is kajálni, utána pedig indulás napfogyatkozást nézni.
Úgy 150 km-t mentünk befele a nagy semmibe, hogy minél közelebb legyünk a nap pályájához – ne csak 10 másodpercig tartson már a dolog, ha ennyit utaztunk érte. Találtunk is egy elég jó helyet a kihalt, kopár pusztában, ahol először csak mi voltunk, meg egy egyetemista srác, de lassacskán, ahogy híre ment, hogy 7 külföldi bóklászik a földeken a két falu között, kijöttek a helyiek is. A végén már annyian nyüzsögtek körülöttünk, hogy arrébb kellett menni, de ez sem sokat segített. Nagyon mérgesek voltunk már rájuk, mert egyfojtába kérdezőskötdek, meg akarták nézni a felszerelést, mindezt természetesen 2 perccel a nagy látványosság előtt... Nembaj, Laci kiosztotta őket.
A napfogyatkozás szép volt, csak rövid, ráadásul elcsesztem a beállítást,így csak pár kép lett jó. Na mindegy, majd legközelebb nem fényképezek :) Jobb csak úgy nézni.
Visszafele az egyik falusi csaj elhívott hozzájuk megkóstolni egy speciális gyomot, ami, mint később kiderült, Mao Nagy Ugrásának és a kultúrális forradalomnak hála, anno a helyiek fő eledele volt. Ilyen papsajt szerűséget kell elképzelni... gondolom, milyen lehetett anno, mikor a kisgyerek megkérdezte, hogy mi lesz reggelire...SPENÓT!!! :)
Este még toltunk egy frankó sült bárány vacsit a hotellal szemközti étteremben (ja egyébként a hotel neve Change Cheng és hidegen sem ajánlom, mert elég lepukkant, a kaja pedig borzadály, nem beszélve arról, hogy az utolsó nap már inkább mi sütöttük magunknak a tükörtojást, annyira béna volt az egész.)
Hehe, még egy sztori: ugye egy rakás turista jött a napfogyatkozást nézni, főleg amcsik. Jókat röhögtem azon, mikor egymásnak sírtak, hogy milyenek ezek a helyiek: átvágják őket folyamatosan, hazudnak, csalnak meg minden. Wellcome to China, my friends! :) töketlen bagázs... ilyet mondtani egy kínainak: bármennyit fizetek, csak legyen ez meg az. Már bocsánat, de hülye az ilyen. Utána meg csodálkozik, hogy tízszer annyiért kap meg mindent, mint otthon, miközben más huszadannyiért megveszi... hehehe
Az erőd bejáratánál a Nagy Fal nyugati végénél:
Belső udvar:
Katonai parádé:
Az eredeti fal(acska):
Az erőd makettje a múzeumban:
Egy kicsit távolabb a fal másik szakaszán; itt már fel is lehetett menni rá:
A kanyon a fal végénél:
Ez pedig már a napfogyatkozás helyszíne:
A helyiek minket jöttek nézni (nem is tudtak a napfogyatkozásról):
Vendégségben az egyik helyinél:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése