Na, ez idén elmaradt. Pontosabban redukálódott egy laza vacsi+ILS kombóra Pepítóval meg egy kínai csajjal (Scarlett), akit P a neten (hol máshol) szedett össze, s úgy mutatott be, mint kariajit. Ennek aztán lettek mókás vonzatai, de erről később...
Az előző Fülöp-szk kirándulás annyira jól sikerült, hogy meg kellett ismételni még idén. Pláne, hogy annyira felcsigáztam Daniék érdeklődését az ügyben a pekingi hétvége alatt, hogy nem is nagyon volt választásom:) Menni kellett. Kariaji magamnak.
Sajna most csak egy hétig élvezhettük a pinoyok vendégszeretetét, de a 30-32 fokos nyár, a 27 fokos tenger, a tőlem pár méterre úszkáló cápák és az éjszakai túrák azt hiszem így is feledhetetlen emlékként fognak élni emlékezetünkben ;)
Az 5 fős különítmény (Dani,Gabi,Zsolti,Évi és jómagam) kalandtúrája azzal kezdődött a szigeteken (Daniéknak meglehetősen élménydúsra sikerült már a Shanghajba érkezés is, ráadásul a hazaúton sem hazudtolták meg magukat:) ), hogy a Manila-Batangas szakaszon kb. 2 másodpercen és 20 centin múlott, hogy nem haltunk meg. A sofőr ugyanis majdnem elaludt a volánnál egy bődületesen szar előzés közben, így kishíján beleszálltunk frontálisan egy teherautóba. Én már egy ideje edzésben vagyok a kínai utakon, de ez akkor is nagyon meleg volt! Zsolti majdnem szét is csapta a sofőrt.
A hajóút már sima volt. Meg is érkeztünk a szállásra, ami most Sabangban lett foglalva, mert eredetileg csak én búvárkodtam volna. Miután lepakoltunk már minden okés volt, s kis pihenés után bele is vetettük magunkat a nyaralásba, aminek eredménye egy őrületes medence party lett az első este.
Vasárnap regenerálódtunk, illetve mivel Dani és Gabi kitalálta, hogy akkor ők is búvárkodnak, lerendeztük a tanfolyamokat. Így a következő napok tanulással és merüléssel teltek. Az éjszakák meg...hát nem sok alvással :D:D:D
Dani sajna beszívta egy kicsit a búvárkodást, mert középfül gyulladással ment haza, de Gabi meg én befejeztük a magunk adagját. Végre nekem is megvan a nitroxos vizsgám, így már mehetek Guczóval (remélem február) a következő szintre – mentőbúvár/búvármentő; nem tudom, hogy fordítsam pontosan a rescue diver-t. Remélem majd Daninak is sikerül befejezni a cuccost, miután rendbejön.
Utolsó estére átmentünk Angeles Citybe, ami kicsit szívás volt megint, mert 3 órát rohadtunk egy dugóban Manilában, így csak éjjelre érkeztünk meg a helyi angyalkák városába, ami eléggé megölte a bulit, de sebaj, ezt is láttuk. (Nem is kell belőle több...)
Hát ennyi volt. Szívesen leköltöznék bármikor. Kár, hogy magyar útlevelem van, így ötször annyi időbe kerül összeszedni rá a pénzt ebben a multikultiban...
Majd pár képet tolok ide is, bár szerintem már láttatok eleget :D:D:D
Idén is volt (végre) kolbásztöltés. Már annyira hiányzott, hogy ráerőszakoltuk a Norbira magunkat egy szombati nap erejéig. Mit mondjak, király volt!!! Mégegyszer köszi a szervezést, rendezést Zara és Norbi! :)
A program elég egyszerű volt: hatalmas zabálás egy kis kolbásztöltéssel fűszerezve (25 kg lett végül, amiből úgy 12 a helyszínen el is fogyott, de csak azért ennyi, mert Laci anyukája még beállított egy hatalmas adag cigánypecsenyével és 5 fajta sütivel, amellett, hogy Norbi készített reggelire nagyon fájin lecsót).
Nem is tudom, mikor lett vége pontosan a bulinak, mert én úgy este 10 fele eljöttem, de a többiek még elpusztították a maradék páleszt, s ha jól emlékszem egy szakasz még tovább is ment Xintiandi-be. Oh well, nagyon ott volt a hétvége!
Képek elvileg lesznek majd, ha Guczó megadja a linket (sorry, mostanában nincs kedvem kamerát cipelni, főleg hogy mindig van vagy másik 4 embernél. Kezdek elkényelmesedni így vénségemre :D:D:D).
Már biztos említettem, hogy a cégnél „dúló” átszervezéseknek végre vannak áldozatai az irodából is. Sajna nem elég (a léhűtő-operátor arány még most is majd 45-55%, az egészséges 33-66% helyett, de hát vannak itt jópáran, akik már olyan mélyen be vannak nyalva, hogy...ezt az egészet még az is tetézi ráadásul, hogy a férfi-nő arány teljesen felborult, mert szinte csak srácokat küldtek el, khmm-khmm az egész HR-pénzügy egy picsagárda, nem is csoda. Ennek eredményeképp a hatékonyság soha nem látott mélységeket látott ellenben a fejetlenséggel. Ne értsen senki félre, most kivételesen nem a sovinizmus beszél belőlem, hanem a tapasztalat. Az ugyanis tény, hogy a shanghai-i nők kiba erőszakosak, követelődzők, hatalommániásak stb. mindamellett, hogy a logika, az érveléstechnika, a fair-play és társaik teljesen hiányoznak a szótárukból. Dolgozz velük együtt. Ja, és egyfolytában csacsognak, pofáznak, meetingelnek (mert az menő), természetesen mindezt az épkézláb gondolatok mellőzésével.)
Szóval így állunk most, s fogunk is, amíg áll itt a cég (talán még egy év, max. kettő, ha még tömik zsével).
Így aztán örömteljes hír volt, mikor végre egy léhűtő sales-es csirkét is lapátra tettek. Gondolom már nem volt más meg mutatni is kellett...
A kaja egész jó volt... :)
Miután lezárult a kirugások nagy része a cégnél (a fejetlenség pedig áttranszformálódott valami langyos, kényelmes tenninemakarásba), elmentünk céges kirándulásra. Szerencsére most csak ide a ‘közelbe’, úgy 5 órányira busszal (szombat hajnali indulással – igen, megint el lett baszva a hétvégém).
Maga a kirándulás nem volt rossz, pontosabban a program; márha kínai alkalmazott szemével nézem (és egy ilyen programot ugye úgy kell, mert az a lényege, hogy az alkalmazott jól érezze magát és épüljön a csapat.) Szóval a csapatépítést lebonyolító stáb jó munkát végzett (nekem az nem tetszett, hogy végig katonás fegyelem, sorakozó meg ilyenek voltak – ami itt ugye természetes, de az én bakát nem láttott, felvilágosult, demokrata lelkemet egy kicsit érzékenyen érintette, amin aztán a körbetáncolós, éneklős, ultra géj, kínai örömünnep jellegű extszázis még taposott párat). De a helyiek élvezték és ez a lényeg.
Nekem 4 dolog maradt meg (a nehezen gyógyuló lelki sérülések mellett:)):
- A kvázi fűthetetlen, szigeteletlen, tetőtéri, 12 fokos szoba, ahol jól meg is fáztam (remélem jó drága volt)
- Az isteni hal, amit megérkezéskor ettünk ebédre (más kaja is volt, azok is jók voltak, de a hal, az valami eszméletlen jó volt)
- A lézerfegyver csata (sajnos nem paintball – azzal több fájdalmat lehetett volna osztani), aminek során lemészároltam a főnökömet
- A 99%-ban értelmetlen feladatok mellett (rohanj végig az egyébként szép tájon, csakhogy készíts egy képet itt, egy másikat ott, kihagyva az összes szórakoztató dolgot) a gumicsónakos páros evezős verseny, ahol szétröhögtem az agyam a versenyzők hülyeségén (eleve vicces volt, ahogy egyesek két mentőmellényt akartak magukra erőszakolni félelmükben – ugye a kínaiak nagy része nem tud úszni - , de amikor párosával beültek a csónakokban és elkezdtek evezni, életükben kvázi először, az valami fantasztikus volt! Ugye nem értették, hogy egyszerre kell húzni, mindkét oldalon, kb. ugyanakkora erővel, különben...csak forognak körbe-körbe. És forogtak is :D:D:D:D)
Véget ért a 2009-es Női Kézilabda VB, a magyar csapat a 9. helyen zárt, ami szvsz elég jó ahhoz képest, hogy milyen kemény csoportban indultak, ráadásul még annyira nem volt összeszokva a csapat. Remélem azért, hogy pár év múlva megint ott leszünk a dobogón :)
Itt van még pár kép a lá Guczó a suzhou-i kiruccanásunkról:
http://photo.guczo.com/Shanghai/Magyar-kolónia/Suzhou-2009-December/10679314_GtstD#743673249_ZTT4y