Az előző Fülöp-szk kirándulás annyira jól sikerült, hogy meg kellett ismételni még idén. Pláne, hogy annyira felcsigáztam Daniék érdeklődését az ügyben a pekingi hétvége alatt, hogy nem is nagyon volt választásom:) Menni kellett. Kariaji magamnak.
Sajna most csak egy hétig élvezhettük a pinoyok vendégszeretetét, de a 30-32 fokos nyár, a 27 fokos tenger, a tőlem pár méterre úszkáló cápák és az éjszakai túrák azt hiszem így is feledhetetlen emlékként fognak élni emlékezetünkben ;)
Az 5 fős különítmény (Dani,Gabi,Zsolti,Évi és jómagam) kalandtúrája azzal kezdődött a szigeteken (Daniéknak meglehetősen élménydúsra sikerült már a Shanghajba érkezés is, ráadásul a hazaúton sem hazudtolták meg magukat:) ), hogy a Manila-Batangas szakaszon kb. 2 másodpercen és 20 centin múlott, hogy nem haltunk meg. A sofőr ugyanis majdnem elaludt a volánnál egy bődületesen szar előzés közben, így kishíján beleszálltunk frontálisan egy teherautóba. Én már egy ideje edzésben vagyok a kínai utakon, de ez akkor is nagyon meleg volt! Zsolti majdnem szét is csapta a sofőrt.
A hajóút már sima volt. Meg is érkeztünk a szállásra, ami most Sabangban lett foglalva, mert eredetileg csak én búvárkodtam volna. Miután lepakoltunk már minden okés volt, s kis pihenés után bele is vetettük magunkat a nyaralásba, aminek eredménye egy őrületes medence party lett az első este.
Vasárnap regenerálódtunk, illetve mivel Dani és Gabi kitalálta, hogy akkor ők is búvárkodnak, lerendeztük a tanfolyamokat. Így a következő napok tanulással és merüléssel teltek. Az éjszakák meg...hát nem sok alvással :D:D:D
Dani sajna beszívta egy kicsit a búvárkodást, mert középfül gyulladással ment haza, de Gabi meg én befejeztük a magunk adagját. Végre nekem is megvan a nitroxos vizsgám, így már mehetek Guczóval (remélem február) a következő szintre – mentőbúvár/búvármentő; nem tudom, hogy fordítsam pontosan a rescue diver-t. Remélem majd Daninak is sikerül befejezni a cuccost, miután rendbejön.
Utolsó estére átmentünk Angeles Citybe, ami kicsit szívás volt megint, mert 3 órát rohadtunk egy dugóban Manilában, így csak éjjelre érkeztünk meg a helyi angyalkák városába, ami eléggé megölte a bulit, de sebaj, ezt is láttuk. (Nem is kell belőle több...)
Hát ennyi volt. Szívesen leköltöznék bármikor. Kár, hogy magyar útlevelem van, így ötször annyi időbe kerül összeszedni rá a pénzt ebben a multikultiban...
Majd pár képet tolok ide is, bár szerintem már láttatok eleget :D:D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése