Dani és Dávid Shanghai-ban

Múlt hétvégén ismét vendégeink voltak, de ezúttal nem hivatalos látogatásból kifolyólag: Dani ismét beszerzőkörúton volt Pekingben, s átnézett hozzánk is pár napra egyik régi barátja, Dávid kíséretében.
A srácok szombat este érkeztek, s mivel pont akkor lépett fel először Rafi (igen ő még friss hús, nem nagyon volt róla szó, de a lényeg, hogy nagyon jó fej a bnőjével egyetemben és tanulmányi ösztöndíjjal van kint) és új csapata az egyik helyi bárban, hát elvittük őket is.
A bár (Live Bar) meglehetősen puritán volt, s az egri MÁS korszakot idézte vissza, attól eltekintve, hogy a MÁS-ban anno sosem volt ilyen lehelletfakasztó hideg, s azért kicsit igényesebb is volt (ami eléggé oda****, lévén rock klubról van szó:)).
Szóval a hely bőven hagyott kívánni valót maga után, de természetesen túléltük, mivel nem vagyunk még annyira sznobok, hogy ne tudjunk vidáman eltölteni pár órát egy lepukkant krimóban. (S remélem nem is leszünk...)
A zene egész jó volt ahhoz képest, hogy ez volt a 3. alkalom, hogy együtt játszottak a srácok (gyakorlásokkal együtt). De majd kialakul az összhang, csiszolódik a tudás; mindenesetre így is jó hangulat volt.

Mivel mi már péntek este elvoltunk a magyarokkal vacsizni meg sörözni, nem nagyon eröltettük a további bulizást: helyette inkább hazamentünk, hogy majd pókerezünk egy kicsit. Ez a „kicsit” kb. hajnal 3-ig tartott, s sikerült megúszni egy kisebb zakóval, már ami az én részemet illeti (Piroska pluszban jött ki a végére).
Másnapra városnézést terveztünk, aminek kicsit későn mentünk neki, mert délre sikerült megreggelizni (mégegyszer köszi a kolbászt, nagyon fincsi!). A villásreggeli után elmentünk a Yu kert-be, mivel Piroska mondta, látott arrafele egész szép lepukkant részeket, amolyan igazi Kínát, nem pedig a kirakat felhőkarcolósat. Gondoltuk, ha már ilyen szép idő van, megnézzük és csinálunk pár képet.
Mit mondjak, a hely tényleg nagyon ott volt! Nem is nagyon taglalnám, inkább jöjjenek a képek:

utcai étterem háttérben a konyhával

kínai „lángosos”

Ízek utcája á la Shanghai

A cipész bácsi épp elküld a ’csába (azért is lefényképeztem:))

Putri

Helyi fodrász munka közben

Életkép

Zöldséges – dokumentálunk:)

Miután jól kibámészkodtuk magunkat, elmentünk egy kicsit vásárolni, amiből jobbára csak nézelődés lett, de így is nagyon jó volt (mondjuk én vettem magamnak egy sapeszt – inspired by Norbi – de azt majd személyesen mutatom meg:)).
Piroskának 4re könyvbemutatóra kellett mennie, úgyhogy ő el is köszönt. Mi folytattuk a nézelődést, immáron kicsit kultúráltabb környezetben: elsétáltunk a bevásárlóutcákhoz, majd miután sikertelenül kutattunk a legújabb Gucci táskák után, elmentünk és megnéztük magát a kertet.




Mivel eleredt az eső, gondoltuk, hamarabb is elmehetünk a Grape-be (ide beszéltük meg a vacsit, mivel a srácok kínaira vágytak, s ez a kevés éttermek egyike, ahol ezt elfogadhatóan el tudják készíteni). Csakhogy nem találtunk taxit. Hétvége, eső, mission impossible. Így elindultunk gyalog, mondjuk nem tudtuk merre, de végül pont a Bund-nál lyukadtunk ki. Megnéztük azt is, majd újabb bő fél óra harc következett, mire végül sikerült fogni egy autót, ami elvitt az étterembe. Itt ismét csatlakozott hozzánk Piroska, s elkísérte Guczó is. Jó nagyot kajáltunk (egész jó volt, bár engem szerintem sosem fognak levenni a lábamról ezekkel a kajákkal). Mivel az eső még mindig esett, úgy döntöttünk, hogy a bulit másnapra halasztjuk és hazamegyünk...pókerezni:) – Vissza is nyertem a tegnapi pénzem, úgyhogy minden ok volt.

Hétfőn nekünk ugyan meló volt, de Daniék elmentek várost nézni, amit természetesen megspékeltek egy kis vásárlással is:)
Este az Always-be mentünk, majd átnéztünk még egy kicsit a Windows Too-ba, csak hogy lássák, miként mulatnak a helyiek. (Mosolyogtunk is rendesen:)).

Kedd reggel aztán búcsút vettünk Daniéktól; ők mentek haza Pestre, mi meg bevonszoltuk magunkat a munkahelyre :)

Heikki and James in Shanghai

After Lassi, Esko, Tanel and Balazs left Shanghai on Monday, we had Heikki and James over from Stokvis Finland. Heikki you guys should know already from this blog - at least :) - but James is a newcomer to our company. I have to tell you, they select the finest people over there in Europe; similarly to Jakob, James is also a funny and very interesting guy. Multiply that with Heikki's style and you can imagine how much laugh and beer we had during these couple of days :) Unfortunately they did not have as much time as the previous group, but still it was fine.
Sunday we did the shopping part - it is always better to do that first, so no stress left for the remaining days -, also went to the Indian Kitchen for some tandoori chicken (which was as good as always). Wednesday night we visited Oscar's Pub for dinner, beer and singing. They have 'Open mike' program every Wednesday, so anyone who can sing, can give it a try. Of course Heikki did his gig this time as well, which was really good. Only problem is that the other jealous singers did not let him to stay on stage for a longer time (we had to listen some young guy screaming instead...)
I had no camera with me unfortunately this time, but I'll make it up next year.

Kínai esküvő

Hétvégén voltunk kínai esküvőn. A képeket majd pótlom – megint otthonfelejtettem a fényképezőt, de ezentúl már tényleg vinni fogom; ha más nem, magamhoz kötözöm, mint Guczó:) :) :).
Anyway, annyira nem volt nagy szám az egész, sőt. Kezdjün azzal, hogy mint már írtam, itt általában az a szokás, hogy külön van maga a házasságkötés (ha jól emlékszem anno ezzel vitatkozott valaki, de nem érdekel, hogy mit mond, mert eddig akinek itt a cégnél és ismerősök körében esküvője volt, mind így tartotta, szóval nekem van igazam és kész! :)).
Szóval először összeházasodik a pár, mint mondjuk otthon a polgármesteri, vagy hogy hívják – majd megtanulom, ha eljön az ideje:) – utána pedig külön van a „lagzi”.
Általában erre a „lagzira” hívják meg a jónépet (kvázi boldog-bolgodtalant), természetesen a sok lóvé reményében. (Mellesleg azért van külön a kettő, mert még a polgárit nem olyan nehéz elintézni, a „lagzira” gyakran egy évet is kell várni a „jó” helyek telítettsége miatt.Csak azt nem tudom, mi lenne itt azokkal a párokkal, akik az esküvő után fél-egy évvel később jönnek rá, hogy nem illenek össze, s így elválnak. Kiírhatnák, hogy a lagzi válás miatt elmarad, hahaha :)).
A „lagzi” amin voltunk, a következőképp nézett ki: nagynehezen megtaláltuk az éttermet. Ami több emeletes volt. A kártyán nem volt rajta, hanyadikra kell menni. Minden emeleten „lagzi” volt, úgyhogy több párt is volt alkalmunk látni :)
Nos, a szerencsés..khmm..kolléga a 3. emeleten vert tábort. Miután megérkeztünk és lepakoltunk, volt fotózás. Részleteket nem árulok el, mert tök jó ötlet és nem akarom, hogy lenyúljátok:)
Majd mikor már mindenki megérkezett – fél-egy óra késéssel – elkezdték felszolgáli az ünnepi vacsorát. Először csak az előételeket (szándékosan nem hívom őket appetizernek...) rakták ki. Majd következett a bevonulás. Ez kvázi úgy nézett ki, hogy a koynha előtti kis térből indult a „nagy menet” keresztül a mobilis virágkapun (á la csájna), majd egy kis beszéd után helyet foglaltak és elkezdődött a vacsi. A kajákat most nem nagyon részletezném, cuzamme kaki volt; minden olajos, édes takonyszószban úzott, totál semmi fűszer, viszont szinte minden feltrancsírozva, kvázi előrágva...guszta volt nagyon. Nekik nagyon ízlet, nekünk nagyon nem. Életem egyik legnagyobb hazugsága volt, mikor a vendéglátónak a kajáról kellett nyilatkoznom, s azt mondtam, minden nagyon jó. De most miért rontsam el a kedvét – majd hazamegyünk, eszünk egy kis kolbászt, oszt’ jólvan. :)
A vacsi közben volt pár „Action point”: egy kis kornyikálás a vőlegény részéről, 2-3 ruhacsere a menyasszony részéről, pár találós kérdéses játék, s természetesen végig ultranyálas zene.
De ez még mind ok, mivel ugye más ország, más szokások. A leginkább meghökkentő az volt, hogy a rendezőség már a vacsora alatt elkezdte bontani a díszletet. Először az asztaldíszeket gyűjtötték be még a félidő előtt, majd a nagyobb dekorációs elemeket. Úgy másfél óra elteltével felszedték az amúgy „ízlésesen lecelluxozott és tiszta” vörös szőnyeget is. Tették mindezt természetesen a karbantartók, koszos, mocskos karbantartói ruhában a vacsora kellős közepén (térben és időben egyaránt). A használt étkészlet összegyűjtése eltakarítása is kb. harmadosztályú menza jellegű volt: be középre mindent egy nagy tologatós kocsi műanyag dobozaiba, majd át vele az egész pereputtyon.
Na, szerintem ez a kettő nagyon gáz volt.
Szóval kipróbáltuk ezt is, s betettük szépen az élményt a szőrös rák mellé...

Khívától keletre - komment

Multkor olvastam egy egész jó cikket az alábbi blogon, Shanghai, a nyílt város címmel.

http://kk.blog.hu/2007/11/29/sanghaj

Mint mondom, nagyon jó bejegyzés, viszont némi kiigazításra szorul. Sajna a blog.hu-n sehogysem tudtam elővarázsolni a komment funkciót, bárhova is regisztráltam. Vagy én vagyok béna, vagy tényleg nem lehet, Mindenesetre most megteszem itt, bár így sajna sokkal kevesebb emberben oszlatok el néhány téves kételyt.
Evvan.
Akkor jöjjenek a két kis helyesbítés:
- a Maglev nem drága. Az utasoknak. A cikkben elég erősen odamondják, hogy mennyire gazdaságtalan vele utazni. Most vagy átverték őket a jeggyel - amit nem hiszek - , vagy nem próbálták megtenni ugyazezt a távot taxival, vagy előzőleg biciklivel mentek, akkor igazuk lehet, de ha kizárjuk az extém eseteket, akkor nagyon nincs.
Egy menetjegy ugyanis 50 RMB, de ha van repjegyed, akkor csak 40. Az út megtétele 7 perc. Ha ugyanezt taxival nyomjuk le, akkor a taxi kb. 100-120 RMB, az út pedig minimum 40 perc. Meg ha ketten mennek, akkor se járnak jobban, szóval nem tudom, hogy számoltak. (Lehet, hallották valahol, hogy a Maglev nem éri meg. Az üzemeltetőknek lehet, hogy nem, de ez presztízsberuházás - olyan, mint a Völgyhíd Magyarországon.)
- A People 7 szórakozóhely valóban jó - mellesleg köszi a tippet - viszont itteni viszonylatban egyáltalán nem drága. Pontosabban ugyanolyan kiba drága, mint a többi hely, ha az otthoni viszonyokhoz akarjuk hasonlítani. Bár nem tudom, hol tartanak az árak most Magyarországon. Mindenesetre egy Long Island Ice Tea 65 RMB (1600 HUF), pár éve az Old Man's-ben 1200 volt egy Mohito, szóval nem hiszem, hogy akkora különbség lenne. (Mellesleg az ajtónál a "kombináció" kifejezés költői túlzás; a megfelelő lyukba kell bedugni a kezed és kész.)

De ettől függetlenül jó cikk, frankók a képek és irigy vagyok, hogy ennyi helyre elmennek a srácok! Csak így tovább! :):):)

Évértékelő beszéd

Tegnap jutott eszembe, hogy hoppá, eltelt egy év, mármint kiérkezésem óta, s még nem vontam mérleget. S mivel GazdaságKutató Norbi barátomnak, s természetesen a többieknek is ez tuti feltűnt már, most gyorsan pótolom. Tutira összevissza lesz, de legalább őszinte és dakota közmondásokkal sem fogom teleaggatni :)

Az első és egyben egyik legfontosabb dolog: sokkal boldogabban élek (meg jobban is, de ezt inkább hagyjuk; inkább nem részletezem, mire és mennyit költök…), mint 1 évvel ezelőtt, hahaha, s azt hiszem ezt mindkettőnk nevében nyugodtan kijelenthetem. Persze ez a boldogság sem teljes azért, mert ugye messze vagyunk szeretteinktől (család meg barátok), de ugye az idő sokmindent megold, addig pedig skype ezerrel, no meg itteni barátok tízezerrel! (Vicces, mert ha meg majd hazamegyünk, ők fognak hiányozni – hacsaknem hazaköltöztetünk midnenkit…Brüsszelből is:) )

A másik és egyben másik legfontosabb dolog: ha nem lennék itt, nem ismerhettem volna meg ennyi fantasztikus embert és az itteni életérzést sem! Ezt igazából el sem lehet mondani, ehhez nem is elég csak kijönni ide pár napra, hétre...

Más. A beilleszkedés: egész jól sikerült, már ha nem a kínai társadalomba való szó szoros értelmébe vett asszimilálódásról beszélünk: vannak barátaink, magyarok és külföldiek egyaránt, gyakran találkozunk velük, mindig megismerünk még pár új arcot, jól elvagyunk, eligazodunk a városban, boldogulunk mindennel (mégha néha nehezen is), ismerkedünk az itteni világgal, elfogadjuk a helyi szokásokat, viszont nem köpködünk, turázunk, böfögünk, nem üvöltözünk állat módjára, nem eszünk úgy, mint a disznó és nem viselkedünk ősember módjára. Úgy is mondhatnám, hogy a kínai kultúra kulturált része átjön, a többire meg nem tartunk igényt.

És, hogy milyen Kína? Nem tudom. Shanghai – és a többi nagyváros általában – teljesen különböző az ország többi részétől; s természetesen még ezek a nagyvárosok is nagyon eltérő képet mutatnak. Úgyhogy jelenleg csak Shanghai-ról tudok érdemben nyilatkozni.
A város nagyjából olyan, mint amilyennek elképzeltem, pontosabban nem sokban tér el attól, amit már láttam régebben a pár napos itt tartózkodások alatt. Az emberek viszont nagyon mások, mint gondoltam. Ezt a Kína témát egyébként úgy érzem évekig lehetne vesézni, s utána mégtovább, már csak a közben végbement változások miatt is, de ha röviden össze akarnám foglalni:
Még soha nem láttam ennyire egyszerű, ugyanakkor mégis összetett, érthetetlenül logikátlan, de legfőképp ellentmondásos, beképzelt, öncélú, hivalkodó, ugyanakkor felszínes világot! S, hogy ebbe mi akkor a jó? Hát az, amit fent írtam  Vicces egyébként, hogy Magyarországon adott a jó környezet, csak szar a rendszer és az ember vagy elmegy politikusnak (lopni, csalni, hazudni...) vagy felkopik az álla, hiába dolgozik keményen és tisztességesen, itt meg egy olyan környezetben él, ami ugyan élhető, ha megfelelően sok külföldivel veszi körül magát, de azért korántsem olyan kellemes, mint otthon lenne, viszont itt nemcsak hogy megtud élni, hanem van előtte reális és főként megnyugtató perspektíva.

Na, kifogytam az „okosságból”.

Boldog Mikulást :)

Teambuilding Annual R&D Meeting 2007 – part 2.

We had a pretty rough morning on the second day, since we had to leave the hotel at 8 a.m. I got up a little late, since I’m not really used to being fresh after 1 hour of sleep :)
But I caught up with myself at the breakfast, since there was no food served for human being. Excuse me, there was one: fried egg. I went for that after looking and smelling through all the disgusting shit that was served (sorry for the language, but believe me I was very soft on this issue). So I took the line for the eggs, but I got really mad when some really asshole local guest jumped in front of me right before my egg was finished and took it. Since the stupid-ass service guy was smiling on this as well (the one that was making the eggs with not to clean bare hands and gave them away to everybody but me) so after the 3rd time I just threw my plate down and left. On the way I have tried to take a cup of the 0.05% orange juice, but they served it hot! It also had a pretty shity taste as well. I think this was my worst breakfast ever – so whoever picked this hotel can do me a favor…
After everybody has calmed down – I don’t have to tell that the others were shocked as well – we went to see the Linying Temple; the very famous Buddhist monastery in the mountains. The weather was very nice so I could take quite many pictures. Unfortunately we did not see everything – basically only the things we did not have to take the stairs for; I have no idea why. Anyway I have been here already, but I felt little bit sad about the others who came here from Europe and they barely saw 15% of the whole site.
After the temple we got the reason as well: the next stop was the local ‘silk museum’. Well, we have seen basically nothing of the museum part but we had to spend 3 hours in the shopping area: at least one hour with the local ‘tour’ guide explaining why should we buy their fuckin’ expensive stuff right away. Well, what can I say again… at least the locals enjoyed it. (Please somebody explain it to me: why it is more fun to stay in a goddamn store, looking over some expensive shit what you can buy anywhere for 1/3 of the price, than going out and see some real exciting monuments…or just the silk museum! – I don’t think that this couple hundred RMB helps the GDP that much. Like it needs help anyway…)
Finally we said that we had enough and we’d leave no matter if it is the plan or not. Than they said that we can go downstairs and sit in a room with fashion show going on. Of course we went down. Than waited another half hour. Nothing happened. Finally we found out that the performers already left for lunch. So did we.
Lunch – the same. Now everybody had enough of Chinese food – except Chinese of course, bat that is ok, because I cannot get enough of Hungarian kitchen either, so I understand :)
After lunch we had a really quick boat trip on the lake than came back to Shanghai. Since the way back was perfectly planned (by locals), I was the last one, who got home. (We went around the city first in order to end up quickly at the other end and drop the local part of the group. Than back to the hotel, which we have passed once already and, than I could go home. But at least I will have my Saturday on my own next weekend:).)
Anyway I think the whole trip was nice, but next time I will ask for detailed program planning and select the hotel by myself as well…

Anyway, here are some pictures of the second day:

Moooooornin’ (by Balazs)


Temple 1: The Laughing Buddha


Temple 2: Walkin’


Temple 3: Prayin’


Temple 4: Inner square


Temple 5: Sitting Buddha


Temple 6: Autumn is here, it’s here again


Silk Museum 1: Raw material collection


Silk Museum 2: Preparation of silk bed stuffing


West Lake 1: The Lake


West Lake 2: Men-made island


West Lake 3: On of the wedding shootings going on


West Lake 4: A ticipal bridge


West Lake 5: Outgoing shipment


West Lake 6: Say good-bye to Hangzhou

Teambuilding Annual R&D Meeting 2007 – part 1.

Well, I’m write this one in English, because I was together with the engineers from Europe – maybe they’ll have a look at it as well :)
As I’ve mentioned earlier we had our annual R&D meeting last week here in SH. PE’s from Europe attended as well, so it was a nice meeting marathon.
During the weekdays we had meeting during the day and dinner-beer combo during the night. :)
I think Friday night was the ‘longest’; we got home around 3a.m. but Lassi and Tanel (engineers from Estonia and Finland) wanted to try out some massage (just regular one, seriously – I put this here for their girlfriends in order to avoid any unnecessary arguments/fights), so they arrived back to the hotel even later. Around 6 a.m.
Next day we hit the road to Hangzhou since we had the teambuilding training and sightseeing there. We started off 9:30, so we were pretty tired.
I took some picture around 10:00:
Lassi:

Tanel:

Balazs and the Chinese colleagues (Balazs was not with us previous night, but he just could not get over with his jetlags).
I had some sleep as well as Esko, the other engineer from Finland. (But first I wanted to finish last weeks hvg, since I had no time at all during the meetings:).)
After arriving to Hangzhou, we went to have lunch first. The guys wanted Chinese all week, but we did not have the chance (actually we went to other, better restaurants, since we new we will have enough Chinese during the weekend). Now they got the chance to have enough:

Actually the lunch was ok (it was eatable and I was not that hungry after), compared to the last couple of Chinese restaurants I have been lately. (Except the Sichuan restaurant we went 2 weeks ago, which was pretty good.)
After lunch we went to the hotel and packed our things into our rooms. It was very funny because we had lunch in one hotel and then went to stay into another. Well this is not the first time and I still don’t get the logic behind, but w.t.f., I don’t really want to know anyway. :)
The hotel was ok, except it was not to close to the nice part of the city. Honestly the area was pretty crappy but it was not the worst I have seen. Anyway the lack of heat during the day hurt a lot more than the view from the room:

I think the main problem was with the hotel selection – during the weekend I have seen two hotels, cheaper, nicer and of course a lot closer to city center, but oh well, we have survived, I just did not get the logic behind again. Maybe we got the Extra Bad version, which seems to be pretty cheap:

>)
And since we are discovering new Chinglish words again, here is another:
This picture is a part of the fire escape plan. So in case of emergency, just take the ‘staircass’, maybe you’ll find yourself in a smaller shit. >)

Anyway, for this day we had some team building activities. The first was held by some ‘professional’ assistant – some local company delegated 2 chicks for 200 Euro (2 hours) so we got to play some stupid ‘games’. I think if we recruit some nurse from kindergarten, or not even the nurse, but some kids, that would have been more professional, but again…TIC.
After this sensational group activity we went to have dinner. Chinese again and I think the menu was 95% the same, but oh well, at least the beer was good >)
Finally we went to see some show in a local ‘entertainment center’. This part of the evening was simply great! The entertainment center was full of old style shops, small stages with performers playing different scenes of the history of China and the whole picture was amazing. But this was still nothing compared to the show we have seen, which was the best I’ve been in my whole life! It was incredible!
Here are some pictures of the center and than the show (which was one hour long, with at least 60 performers, full of fantastic effects and laser shows):
The entrance of the center:

Local guard – everybody was dressed in

Leaf-dragon – handmade

One of the many streets inside:

And some pictures of the show:







If you go to Hangzhou, you definitely have to see this!

After the show I went to visit Zoli, the Hungarian guy who now has opened his second bar and had his birthday party the same night we were there, so…
Lassi, Tanel, Esko and Balazs also joined and we went together to Kana Bar on Nanshan Rd. 152_2. (If you are in Hangzhou and want to spend the night in a very nice bar with good prices and good music, visit Kana bar.)
We had a really good time there - the couple hundred B52 served by Zoltan was just oil on the fire >)




---Lassi, thx for the pictures!---

We got back to the hotel around 4 a.m. and we decided to go for a massage, which was really great. Though the part when they were walking on our back really hurt, I woke up next morning without any pain in my back.

Árendí míting

Ahogy az fent (vagyis lent) is meg van írva, az előző hét 100%-ig a megbeszélések jegyében telt. Az első pár nap egész élvezetes volt, habár néhányszor úgy éreztem, elfolyik az agyvizem a különböző mánágerek okoskodásától, de az a lényeg, hogy megvolt, eltelt, lement, túléltük, s remélem lesz haszna a cégnek is belőle.
Esténként természetesen mindig volt program, amik egész jól sikerültek az átlagot véve. (A szerda este elég bénácska volt, mivel hiába szerveztem le a vacsit a Paulaner’s-be, a helyi koppintósereg nem tudta értékelni az igényes kaját és a jó zenét; ők mindenáron át akartak menni a Zapatas-ba, így hát mentünk, láttunk, aztán gyorsan hazamentünk. – A Zapatasról annyit, hogy elég drága, de ugye a cég fizetett, s tele van lerongyolódott ribancokkal meg könnyűvérű – általában kövér – külföldi csajokkal, akik az ingyenpia reményében – meghivatják magukat ugye az oda járó, mellesleg jóval idősebb faszikkal – rendszeres látogatói ennek a szerintem meglehetősen gyenguszka helynek.)
A hetet méltóképpen lezárandó vacsoráztun kegyet a Dan’s-ben, majd elvittem a srácokat a Muralba. Egész jó kis este volt az is, bár épp kifogtunk valami élőzenekart – valakinek szülinapja volt. Szóval amíg azok próbáltak játszani (a dobost ezzel a ritmusérzékkel még favágónak sem vennék fel), addig elég lapos volt a buli, csak páran vonaglottak a színpad előtt, de utána jó hangulat kerekedett. Mi Hajnal 3 fele keveredtünk haza, ami azért volt “izgi”, mert reggel 7kor kellett kelnem a céges kirándulás miatt.

Vasárnapi mérnökséta

A buli utáni nap, mondhatnám másnap…:)… egy bemelegítő ebéd után (Indian Kitchen-ben voltunk megint és még mindig isteni a tandori csirkéjük – is) nyakunkba vettük a várost. Először felmentünk a TV-toronyba (egész jó volt a kilátás, de szerintem a Jin Mao még mindig sokkal érdekesebb túristalátványosság, mellesleg fele annyiba kerül), majd megnéztük az alatta lévő Shanghai múzeumot, ami szerintem nagyon frankó volt.(Televan 3Düs modellekkel, viaszbábúkkal és még sorolhatnám...)
Aztán elmentünk a fabric market-re, mert Lassi helyben szerette volna megvenni az esküvői ruha anyagát (ez sikerült is, méghozzá meglehetősen kedvező áron, úgyhogy mindnekinek ajánljuk ezt a technikát).
Eztán átmentük a fake market-ra, ahol sikerült ellenni egész estig. Ha jól emlékszem, 8 körül végeztünk.


Indian Kitchen...


Fabric Market...


A torony előtt...


Letekintés...


Piroska: most nem romlott el...:)


Látkép 1: Jin Mao és az épülő Shanghai Tőzsde


Látkép 2: a Bund


A múzeumban egy esküvői ünnepi hintó előtt. Gondolom ez anno olyan lehetett, mint ma a 600-as S Merci :)


Erről a képról annyit kell tudni, hogy a kompozíció aláírása angolul: "Farmer's Fun" volt. Gondolom ez is ilyen Chinglish dolog:)