Évértékelő beszéd

Tegnap jutott eszembe, hogy hoppá, eltelt egy év, mármint kiérkezésem óta, s még nem vontam mérleget. S mivel GazdaságKutató Norbi barátomnak, s természetesen a többieknek is ez tuti feltűnt már, most gyorsan pótolom. Tutira összevissza lesz, de legalább őszinte és dakota közmondásokkal sem fogom teleaggatni :)

Az első és egyben egyik legfontosabb dolog: sokkal boldogabban élek (meg jobban is, de ezt inkább hagyjuk; inkább nem részletezem, mire és mennyit költök…), mint 1 évvel ezelőtt, hahaha, s azt hiszem ezt mindkettőnk nevében nyugodtan kijelenthetem. Persze ez a boldogság sem teljes azért, mert ugye messze vagyunk szeretteinktől (család meg barátok), de ugye az idő sokmindent megold, addig pedig skype ezerrel, no meg itteni barátok tízezerrel! (Vicces, mert ha meg majd hazamegyünk, ők fognak hiányozni – hacsaknem hazaköltöztetünk midnenkit…Brüsszelből is:) )

A másik és egyben másik legfontosabb dolog: ha nem lennék itt, nem ismerhettem volna meg ennyi fantasztikus embert és az itteni életérzést sem! Ezt igazából el sem lehet mondani, ehhez nem is elég csak kijönni ide pár napra, hétre...

Más. A beilleszkedés: egész jól sikerült, már ha nem a kínai társadalomba való szó szoros értelmébe vett asszimilálódásról beszélünk: vannak barátaink, magyarok és külföldiek egyaránt, gyakran találkozunk velük, mindig megismerünk még pár új arcot, jól elvagyunk, eligazodunk a városban, boldogulunk mindennel (mégha néha nehezen is), ismerkedünk az itteni világgal, elfogadjuk a helyi szokásokat, viszont nem köpködünk, turázunk, böfögünk, nem üvöltözünk állat módjára, nem eszünk úgy, mint a disznó és nem viselkedünk ősember módjára. Úgy is mondhatnám, hogy a kínai kultúra kulturált része átjön, a többire meg nem tartunk igényt.

És, hogy milyen Kína? Nem tudom. Shanghai – és a többi nagyváros általában – teljesen különböző az ország többi részétől; s természetesen még ezek a nagyvárosok is nagyon eltérő képet mutatnak. Úgyhogy jelenleg csak Shanghai-ról tudok érdemben nyilatkozni.
A város nagyjából olyan, mint amilyennek elképzeltem, pontosabban nem sokban tér el attól, amit már láttam régebben a pár napos itt tartózkodások alatt. Az emberek viszont nagyon mások, mint gondoltam. Ezt a Kína témát egyébként úgy érzem évekig lehetne vesézni, s utána mégtovább, már csak a közben végbement változások miatt is, de ha röviden össze akarnám foglalni:
Még soha nem láttam ennyire egyszerű, ugyanakkor mégis összetett, érthetetlenül logikátlan, de legfőképp ellentmondásos, beképzelt, öncélú, hivalkodó, ugyanakkor felszínes világot! S, hogy ebbe mi akkor a jó? Hát az, amit fent írtam  Vicces egyébként, hogy Magyarországon adott a jó környezet, csak szar a rendszer és az ember vagy elmegy politikusnak (lopni, csalni, hazudni...) vagy felkopik az álla, hiába dolgozik keményen és tisztességesen, itt meg egy olyan környezetben él, ami ugyan élhető, ha megfelelően sok külföldivel veszi körül magát, de azért korántsem olyan kellemes, mint otthon lenne, viszont itt nemcsak hogy megtud élni, hanem van előtte reális és főként megnyugtató perspektíva.

Na, kifogytam az „okosságból”.