Reggel kicsit korábban keltünk, így láthattuk a napfelkeltét – kényelmesen a hotel ablakából. :)
A kínai reggeli után (volt akinek ízlett, de számomra még mindig rendkívül rossz és szerintem az is marad örökre) már fél9-kor úton voltunk. (Itt ez nagyon koránnak számít, mivel ugye egész Kína egy időzóna, ami természetesen Pekinghez van igazítva. Ebből kifolyólag a reggel fél 9 Ürümqiben emberi léptékben hajnal fél 6-nak felel meg, s mivel a nap állására még a Népi Kormány sem tud befolyással lenni – egyenlőre legalábbis – , így kicsit még sötét volt, mikor indultunk.) A célállomás Tianchi (Tiencsör) volt; egy 2000 méter magasan lévő tó. Vagy egy órába tellett kikeveredni a városból, közben viszont alaposabban szemügyre vehettük azt. Mit mondjak, iszonyat lepukkant ez az Ürümqi. A központban van pár üveg felhőkarcoló, a többi viszont lepukkant kínai komcsi lakótelep (még rosszabb, mint az otthoni panelok) és még lepukkantabb putri (kvázi otthoni városi cigányputrival egyenlő).
Az út a tóhoz busszal pár órás volt, közben megálltunk egyszer wc-zni. Mit mondjak, élmény volt... kb. 20 ember/perces átfolyással, szerintem max. napi egyszeri takarítással üzemelhet a komplexum. Nem csodálom, hogy az „igényesebb” white-orrúak inkább a parkoló szélét szarták végig... Sorry, de még egy kis elemzés a nyilvánosról: bent 4-5 guggolóhely jobbra, illetve a szemközt a vizelet-csatorna, úgy 6-8 emberes. Ajtó sehol. De ennek ellenére szellőzés sem. Nagyon gyorsan kellett végeznem, mert marta a szemem az ammóniaszag. A női részleg sem volt jobb a lányok elmondása szerint, sőt; Betti mondta, hogy ott a helyiek letolt gatyával+bugyival közlekedtek ki-be a „fülkékből” (ajtó ugye ott sem volt). Erre Laci találóan csak annyit mondott: „Miért, mindegyiknek ugyanolyan van!” :) Hát igen...de ki kíváncsi rá...max Tarzan.
De váltsunk inkább: a tóhoz libegővel mentünk fel a parkolóból. Már a környék is nagyon szép volt, már ahol nem barmolták szét tájidegen betonépületekkel. Nem tudom miért van ez egyébként: kertészetben és kertépítésben annyira kiválóak a kínaiak, de ha konkrét épületekhez érkezünk, akkor nagyon alapból csúnya dolgokra képesek. A környékhez még annyit: a tavat és környékét anno természetvédelmi területnek nyilváníották, s az ott lakókat kiköltöztették a területen kíülre. Na ez a rész már majdnem sivatag, csak nem homok van, hanem agyag. Gondolom az anno a tó környékén élők ennek nagyon örülhettek. Igaz, kaptak „új házat” (amit szerintem látássérült szellemi fogyatékosok terveztek) és valami pár millió forint kártérítést, de aki már próbált agyagba gabonát ültetni, az tudja, hogy nem volt vmi jó csere. Ennek ellenére a tó környékén még volt elszórva pár jurta pár még most is ott élő családdal. Arra nem sikerült rájönni, hogy ez csak a díszlet része volt, vagy tényleg ott maradtak (gondolom van aki termőföld-rétegre kölötte a kártérítést, van aki meg lefizette a helyi hatóságokat és így nem kellett költöznie...)
Vissza a tóhoz, most már tényleg: miután felértünk és elköltöttük a 9 nap legrosszabb ebédjét, felsétáltunk a tóhoz. A tó önmagában tényleg gyönyörű látvány, kár, hogy eléggé szét van cseszve a teljes környezete. A tavat turistahajók és motorcsónakok csúfítják (lehet rajta speedboatozni is 200 yunkóért...no comment), a széle mindenhol körbebetonozva, tájidegen fákkal és néhol betonépületekkel és hozzá tartpzó hatalmas parabolanatennákkal tereprendezve. TIC.
A tó mellett van egy kolostor, megnéztük gyorsan azt is (ugyebár a 40. buddhista kolostor már nem nyűgözi le annyira az embert...).
Vissza gyalog mentünk; a tóbol ered egy patak, tele vízesésekkel. Valóban nagyon szép, voltak is bőven esküvőre készülő párok fényképeszkedni. (Vicces volt, ahogy menet közben kifigyelt a ruha alól a farmer+sportcipő kombó, de a pálmát a ruhát hátul összefogó hatalmas csipeszek vitték.)
A helyhez fűződik egy mese-monda is: a történet szerint a néhai nagy utazó Wang anyó (?) itt mosta meg úttól poros lábát illetve arcát (fenti tóban az arcát, lentiben a lábát a teljesség kedvéért).
Este sznoboskodtunk egy kicsit és a helyi Sangria Hotelben vacsiztunk. Nem tudom, hogy történt, de még olcsóbbra jött ki, mint az előző esti, pedig az sem volt több, mint 1000 ft fejenként. Sebaj, ellensúlyoztuk a dolgot egy-egy ír kávéval a lobbyban. :)
Vacsi után elnéztünk az éjszakai piacra, ahol elsősorban „kaját” árultak – olyan dolgokat, amit valószínűleg még a kezembe se vennék soha, nemhogy a számba...bár a helyiek szerint pl. a selyemhernyó bebábozódott lárvája kifejezetten ínyencség. Egészségükre.
Lehetett még ruhákat és egy csomó lomot is kapni, de mivel sem árban sem minőségben nem volt jobb, mint a shanghai-i fake market, szerencsére most nem vettünk semmit.
Hogy kerek legyen a nap, még túléltünk egy KTV-t. Pontosabban a fiúk, mert a lányoknak tetszett. Laci rendelt hastáncos lányokat is – ez jó volt, bár a lányok jobban tetszttek volna bajuszka nélkül, a tánc meg ha valódi hastánc lett volna. (Ez ilyen helyi változat volt, kevesebb koerográfiával, több mellrázással. Mondjuk volt mit rázni nekik...)
Megkóstoltunk pár helyi bort is. Elfogyott, de szerintem még egy-két évtizedig nem jelent veszélyt a hazai piacra.
A kilakoltatottak telepei a tó körül. Ez volt a legpofásabb kert:
Felfele menet:
Szerpentines:
Ez már a tó körül lévő ösvényről:
A buddhista kolostor:
Tájkép a kololstor udvaráról:
Vízeséses:
Szivárványos - Guczónak :)
Egy a pár meghagyott jurtából:
Kínai tereprendezés.
Tókép:
Piroskás :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése