Greg Conquers China: Nyugat-Kína: 4.nap

Még az előző estéhez annyit, hogy Lacival elmentünk borozni egy kicsit. Úton hazafelé épp magyarázta, miért van annyi kommandós mindenütt – itt is párosával járkálna ka rendőrök, csak rendszerint kíséri őket 2-3 kommandós is, mivel a török illetve muszlim „kisebbség”, ami itt gyakorlatilag majdnemhogy többség, szereti rövid úton lezárni a vitákat. Nem ordítoznak órákon át, mint Shanghaiban a kínaiak. Egyszerűen csak szúrnak vagy lőnek – mikor egy nagy kereszteződést pont elhagyva hatalmas csattanást hallottunk a bal oldalról. Kinéztünk, s mit látunk? Egy Audi A6L szikrázó alvázzal húz el mellettünk a gyepen. Frankón részeg lehetett a faszi, mert minket a kereszteződésben előzve nem vette észre, hogy középen bizony járdasziget van, s úgy ahogy volt, telibekapta. Felugratott rá, elhúzott mellettünk, majd bevágott elénk. Utána kb .50 méterrel odébb kénytelen volt megállni, mert mindkét első kereke defektes lett és az alváz is megsínylette a jó 30cm hirtelen szintemelkedest. Hát mákunk volt, hogy nem ránk rántotta azt a nagy dögöt. Méginkább, hogy nem kapott hátulról telibe.

Na, még a közbiztonsághoz errefelé annyit: nem értettük, hogy este miért akarja a taxis Piroskát előre ültetni, de Laci kiderítette: rendelet van rá, hogy sötétedés után csak nő utazhat elől, férfi nem – a taxisok védelmében. Errefelé nem hallottak róla, hogy otthon felénk pont a tini csajok azok, akik taxisokat késelnek...

De vissza a kiránduláshoz: 4. nap reggel, az ismét „kitűnő” kínai reggeli után gépre szálltunk és elrepültünk Dunhuang-ba. Ez már Gansu tartomány, tényleg Közép-Kína. Ez a Dunhuang igencsak vicces város (igazából egy elcsinált porfészek, igencsak pofátlan és lehúzós lakosokkal). Már a reptéren is jókat kacagtunk: maga az épületkomplexum nem lehet sokkal nagyobb, mint 400 négyzetméter. Leszállás után a terminálig az utat gyalog tettük meg. Volt vagy 50 méter :)
Bent egy csomagkiadó, illetve a kijárat. Ennyi.
Maga a város egyébként itt nagyon kicsinek számít a maga 300ezer lakosával. Teljesen a turizmusra épült, ennek megfelelően elég sok helyen meglehetősen pofátlan árak voltak. Anno egyébként ide csak a magasabb beosztású párttagok, párttitkárok jártak, s nekik is épült itt az első szálloda, ami azóta igencsak lepukkant... (karbantartásról errefelé nemigen hallottak még az emberek).
Első körben szállodát kellett találnunk. A C-trip ajánlott párat. Frissíthetnék a listájukat. Nagynehezen megállapodtunk egy meglehetősen drágánál, mondjuk tényleg tiszta volt meg minden, de az ágy itt is elég kemény...
Miután lepakoltunk, elmentünk ebédelni egy helyi étteremben. Ettem már jobbat is, de nem baj, legalább olcsó volt.
A mai nap fő attrakciója a sivatag megnézése és a tevegelés volt. Na meg mint később kiderült az, hogy ami képet lementettem egy mobil rátyaolvasós vinyóra erről a napról, az elszállt a csába, szóval buktam az összes fantasztikus sivatagos képemet. Sírni tudtam volna. Tényleg. Szóval gyerekek, ne vegyetek műszaki cikket Made in China felirattal, mert egy nagy rakás...mind, egytől egyig.
Szerencsére a többiek is kattingattak rendesen, így megvan a lényeg, de a művészi fotóknak és a sivatagos panorámaképeknek lőttek. Vissza kell majd menni valamikor...

De back 2 the desert... jó kínai módjára a sivatagot is körbekerítették, hogy belépőt szedhessenek, méghozzá elég borsosat. Valami 3-4000 forint volt fejenként. Pontosabban csak lett volna, mert szintén jó kínai módjára hagytak kiskaput is, amit mi ki is használtunk. Szóval aki Dunhuangba megy sivatagot nézni: a bejárat előtt úgy 30 méterre megy be egy út jobbra egy Charlie Guesthouse-ához. Na, ott be kell menni, egészen a tevetárolóig, ahol simán át lehet sétáli a lezárt területre. Ha az ember közben tevéket nézeget és fényképez, a kutya se fog figyelni rá. Ja, egyébként Charlie-nál is lehet kapni finom joghurtot és a kávéja is iható.
...
Miután bent voltunk és csináltunk pár képet, elmentünk tevetúrára. Kb. 2 órás volt az egész két megállóval – maga a tevegelés kb. kétszer 15-20 perc volt, de nekem bőven elég is. Kikipálva, legközelebb quaddal megyek :).

A sivatag maga egyébként elképesztően gyönyörű. Lenyűgöző, ahogy az apró homokszemeket ilyen szépívű dombokká fújja össze a szél. És ameddig csak az ember szeme ellát: homok mindenütt...fantasztikus!

Miután kisivatagoztuk magunkat, még megnéztünk egy buddhista templomot. Ha jól emlékszem, akkor a mennydörgés temploma nevet viselte. Hogy miért, lövésem sincs.
Útban a sivatag felé: