Greg Conquers China: Nyugat-Kína: 3. nap

A hétfő délelőttünket sikerült elcseszni egy kicsit, mivel meg akartuk nézni a bőrpiacot, ami elvileg tízkor nyit, gyakorlatilag meg 11-kor. (Errefele olcsók a bőrdolgok, s persze a lányoknak egy ilyen akció kihagyhatatlan...). Szóval elmentünk a bőrpiacra, ami itt gyakorlatilag egy fél Westend méretű bevásáróközpont tele bőr- illetve szőrmecuccokkal. Tényleg nem drága, viszont a minőség a legtöbb esetben kifogásolható volt. A lányok sem találtak semmit, úgyhogy dél fele folyattuk az utunkat. Még megpróbáltuk megvenni a vonatjegyet visszafele, de ez sem jött össze, hála a kínai logikának – hogy törne le a ...e annak, aki ezt a „rendszert” kitalálta (ugye hiába vannak külön jegypénztárak, ott csak az adott várost érintő szakaszokra szóló jegyeket tudod megvenni, s most csak, az olimpia miatt, azokat is max. 5 nappal előre.)

Turpánba vagy 3 óra volt az út – ja, béreltünk egy minibuszt, azzal mentünk. (A sofőr reggel természetesen késett, de ha azt vesszük, hogy az itteni fél9 az otthon hajnal, hát...mindegy. Ez itt Kína. Amúgy viszont rendes volt, csak egyszer próbált meg átvágni minket. Akkor még nem ismerte Lacit :) )
Szóval leérkeztünk Turpánba. Azért le, mert ez a hely Kína legmélyebben fekvő városa – 154 méterrel van a tengerszint alatt. Ennek ellenére eszméletlen meleg szokott itt lenni; most is 45 fok volt árnyékban. Viszont a hely nagyon csodálatos. A nagy forróság ellenére a helyiek szőlőtermesztésből élnek (az öntözőrendszert már több, mint ezer éve kiépítették és azóta is nagyszerűen működik. Monduk lövésem sincs, honnan veszik hozzá a vizet, mert a környéken évente csak pár cm csapadék esik). Nagyon értenek hozzá, híres is a helyi termény, még Shanghaiba is vagonszámra hordjék, hogy ott aztán vagy tízszeres áron eladják. Mi itt vettünk pár kilót – kilója volt vagy 80 forint – és valóban isteni finom volt.
A helyiek itt főként muszlimok, de a falusi, barátságos fajta. (Érdekes egyébként, hogy a vidéki emberek mindig kedvesebbek és normálisabbak, mint a városiak. Felköltözöl a nagyvárosba és totál felborul az értékrended...mondjuk falun meg belehalsz az unalomba...80 év mulva :) ).
Szóval a helyiek. Egyszerű népség, nem sokat idegeskednek, kedvesek, rendesek. Még átvágni sem próbáltak. Nem az a kínai fajta... Ahogy élnek az is nagyon érdekes. A nagy meleg miatt a legtöbb ágy egyszerűen kint van a ház tetején (lapos tetejű házak vannak). Ahol módosabbak kalnak, ott a tetőn a hálószobának van fala is: egy lukacsos paraván lösztéglából.
Az első megállónk (s sajna az idő rövidsége miatt az utolsóelőtti is) az ősi város volt, ami pár ezer éve épült bele az agyag- illetve löszfalakba vagy a földbe. Lenyűgöző volt ez is természetesen.:)
Utána elmentünk ebédelni (a sofőr itt próbált elvinni minket először egy „szerződéses” étterembe, gondolom kapott volna abból, amit otthagyunk, de az étterem olyan lepukkant volt, ezzel szemben pedig olyan pofátlanul drága, hogy kapásból otthagytuk. Pár perc alatt sikerült egy helyi muszlim családi éttermet találni, ahogy olyan mennyeit kajáltunk hatan kétezer forintból, hogy csak na. A muszlimoknak van egy különleges házi joghurtjuk is. Valami eszméletlenül fínom, komolyan mondom, ennyire jót még soha nem ettem!
Délután még elmentünk megnézni az ezer buddha barlangját, közben pedig megálltunk a helyi mecsetnél. (Ide nem mentünk be, mert csak az udvarra engedtek volna be, az épületbe nem, s ezért is 5000 forintnak megfelelő valutát akartak charge-olni, szóval...)
Az ezer buddha barlangja arról híres, hogy itt több kisebb, falba vájt barnagban rengeteg kisebb és pár nagyobb, agyagfalra festett buddha található, illetve az, ami megmaradt belőlük. Ait ugyanis az idő nem intézett el (azért elég szépen megmaradtak dolgok), azt kezelésbe vették a rablók, majd a muszlimok, majd a komcsik is. A rablók csak az aranyszemeket kaparták ki, viszont az arabok a teljes arcot, mivel ugye feléjük nem lehet Istent arccal ábrázolni.
A helynek egyébként van magyar vonatkozása is (errefelé elég sok helynek...): Stein Aurél a British Múzeum megbízásából innen (is) ellopott egy jó nagy méretű faldarabot, ami azóta a múzeumban tekinthető meg.
A naplementét sajna nem tudtuk megörökíteni a Lángoló-hegyeknél, mert párás, ködös volt az idő, de így is nagyon szép volt a táj.

Már úton Turpán fele is elég kies volt a táj...