10 RMB = 1 EUR
(Ez ált. 10.2 - 10.6 RMB között mozog, de számolhatsz 10-zel, úgy egyszerű. A forintot meg már tudod:) )
2007. július 31., kedd
2007. július 29., vasárnap
Shanghai Ocean Aquarium
Most hétvégén két helyi "nevezetességet" is meglátogattunk, a mostani bejegyzés a shanghai-i tengeri akváriumról szól, ahova szombaton mentünk el.
A hely nagyon jó volt, a belépő sem vészes (120RMB/kopf), csak kicsit sokan voltak, s mivel főleg gyerekek (az elkényeztetett egyke kínai fajta), hát nem volt éppen egy relaxációs tanfolyam.:)
Az első megálló a kiscápás részleg volt (macskacápa, zebracápa és miegymás - a többi nevére nem emlékszem:)). Itt lehetett kiscápát is simogatni! Nagyon érdekes a bőre: kicsit érdes és szőrös. Furi érzés volt, nem mondom :)
Nagyon érdekes egyébként - én legalábbis nem tudtam -, hogy a zebracápa (s gondolom akkor a többi is) cápatojással szaporodik. Ez a tojás egy speckó tojás (lásd a képet), ami folyamatosan növekszik, s vele együtt benne a kiscápa is. Volt olyan akvárium, ahol több fázist mutattak egyszerre, ráadásul átvilágítva, s így látszottak a kiscápák bent a tojásokban!
Innen átmentünk egy nagyobb terembe, ahol volt pár akvárium: az egyikben volt pár elég nagy hal, a másikban pár példány a kínai óriás szalamandrából is (igen furcsa egy teremtés, nem mondom), de a legkirályabb az aligátoros medence volt: ebben 4 vagy 5 aligátor kb. 10 nagyobb harcsával (párnak meg volt tépve a farka) és két KACSÁVAL volt összezárva! Nagyon vicces volt, ahogy a kacsák iszogattak a vízparton, tőlük fél méterre padig 4 krokesz leste őket... Nem tudom, lehet, hogy épp etetésre érkeztünk, de hiába vártunk, nem csináltak semmit. (Biztos kiélvezték a helyzetet:))
Továbbhaladva láttunk pár Arapaimát, ami a világ legnagyobb édesvizi halfaja. Hát mit mondjak, nem volt semmi! kb. 4-5 méter volt egy-egy példány, darabonként 250 kiló. Mekkora fogás lenne, mi? :)
Melletük egy nagyobb medencében voltak köpőhalak (amelyik a szájában összegyűjtött vízzel lövi le a rovarokat a partról benyúló ágakról). Jó lett volna levideózni, de egy sereg bunkesz kínai kitalálta, hogy milyen vicces, ha ők locsolják le a kifüggesztett kajakeveréket a halak helyett... Szóval hagytuk a kis sárgákat inkább pacsolni, párra úgy is ráfért már egy kis fürdőzés... (Egyébként meg kell jegyeznem, hogy a mostani két nap alatt, meglehetősen sok b... para... egyeddel sikerült egy fedél alá kerülni a városnézés során, úgyhogy elég sokat esett a tolerancia-mutatónk.)
Az eztán következő sok kisebb-nagyobb akváriumban aztán volt minden: rákok, homárok, cápatojások, tengeri sárkányok, csikóhalak, egy csomó kicsi és nagy színes hal és medúzák is.
A Jackass pingvinekről nem is beszélve:)
A következő szintre leérve pedig végre megpillanthattuk a cápák és ráják birodalmát:
Legvégül a korallok élővilága következett, ami szintén nagyon érdekes és szép volt, de akkor is: sharks rule! :) A cápák a nyerők!
Az akvárium túráról kiérve kárpótóltuk magunkat a hangos-bunkesz környezetért is: olyan isteni belgacsokis fagyit ettünk cseresznyés kombóban, hogy az valami isteni volt!
A hely nagyon jó volt, a belépő sem vészes (120RMB/kopf), csak kicsit sokan voltak, s mivel főleg gyerekek (az elkényeztetett egyke kínai fajta), hát nem volt éppen egy relaxációs tanfolyam.:)
Az első megálló a kiscápás részleg volt (macskacápa, zebracápa és miegymás - a többi nevére nem emlékszem:)). Itt lehetett kiscápát is simogatni! Nagyon érdekes a bőre: kicsit érdes és szőrös. Furi érzés volt, nem mondom :)
Nagyon érdekes egyébként - én legalábbis nem tudtam -, hogy a zebracápa (s gondolom akkor a többi is) cápatojással szaporodik. Ez a tojás egy speckó tojás (lásd a képet), ami folyamatosan növekszik, s vele együtt benne a kiscápa is. Volt olyan akvárium, ahol több fázist mutattak egyszerre, ráadásul átvilágítva, s így látszottak a kiscápák bent a tojásokban!
Innen átmentünk egy nagyobb terembe, ahol volt pár akvárium: az egyikben volt pár elég nagy hal, a másikban pár példány a kínai óriás szalamandrából is (igen furcsa egy teremtés, nem mondom), de a legkirályabb az aligátoros medence volt: ebben 4 vagy 5 aligátor kb. 10 nagyobb harcsával (párnak meg volt tépve a farka) és két KACSÁVAL volt összezárva! Nagyon vicces volt, ahogy a kacsák iszogattak a vízparton, tőlük fél méterre padig 4 krokesz leste őket... Nem tudom, lehet, hogy épp etetésre érkeztünk, de hiába vártunk, nem csináltak semmit. (Biztos kiélvezték a helyzetet:))
Továbbhaladva láttunk pár Arapaimát, ami a világ legnagyobb édesvizi halfaja. Hát mit mondjak, nem volt semmi! kb. 4-5 méter volt egy-egy példány, darabonként 250 kiló. Mekkora fogás lenne, mi? :)
Melletük egy nagyobb medencében voltak köpőhalak (amelyik a szájában összegyűjtött vízzel lövi le a rovarokat a partról benyúló ágakról). Jó lett volna levideózni, de egy sereg bunkesz kínai kitalálta, hogy milyen vicces, ha ők locsolják le a kifüggesztett kajakeveréket a halak helyett... Szóval hagytuk a kis sárgákat inkább pacsolni, párra úgy is ráfért már egy kis fürdőzés... (Egyébként meg kell jegyeznem, hogy a mostani két nap alatt, meglehetősen sok b... para... egyeddel sikerült egy fedél alá kerülni a városnézés során, úgyhogy elég sokat esett a tolerancia-mutatónk.)
Az eztán következő sok kisebb-nagyobb akváriumban aztán volt minden: rákok, homárok, cápatojások, tengeri sárkányok, csikóhalak, egy csomó kicsi és nagy színes hal és medúzák is.
A Jackass pingvinekről nem is beszélve:)
A következő szintre leérve pedig végre megpillanthattuk a cápák és ráják birodalmát:
Legvégül a korallok élővilága következett, ami szintén nagyon érdekes és szép volt, de akkor is: sharks rule! :) A cápák a nyerők!
Az akvárium túráról kiérve kárpótóltuk magunkat a hangos-bunkesz környezetért is: olyan isteni belgacsokis fagyit ettünk cseresznyés kombóban, hogy az valami isteni volt!
Mariann Shanghai-ban
"... Gergő már várt a reptéren. Sokkoló érkezés volt, persze nem Gergő miatt, hanem mert Sahnghai-ban az év ezen időszakában hihetetlen meleg van, hihetelenül magas páratartalommal fűszerezve. A reptér kb. 60 km-re van a várostól, úgyhogy ezen távolság áthidalására volt alkalmam kipróbálni a Maglev nevű szupergyors mágnesvasutat, ami 7 perc alatt teszi meg ezt az utat – Gergő, javits ki, ha nem jól emlekeznék! :) [jól emlékszel].Például egy esősávon való áthaladás másodpercek alatt torténik.
Piroska nagyon finom ebéddel várt, ami a közel 2 hét kínai kaja után igencsak jól esett :)
Délután elmentünk a közeli piacra, este pedig a shanghai magyar társasággal három szülinapot is megünnepeltünk.
Másnap Piroskával felmentünk a Jin Mao torony tetejére, ami egy szerény 88 emeletes épület… A kilátás nagyon jó a tetejéről – pontosabban, amikor éppen nem párás az idő, messzi el lehet látni, de azért így is egész sok felhokarcoló látszott :)
Ezután pedig Gergőék barátja elvitt bennünket egy nagyon szép és szinte romantikus vizi városba, ahol az apró fából épült házak között csatornák futnak mindenfelé. Itt tényleg mi voltunk az egyetlen európaiak… A városban nagyon érdekes volt sétálni,
több ház be volt rendezve múzeumnak, és este, amikor túristák már alig voltak, a helyiek kiültek hűsölni a házak elé, vagy nyitott ajtónál vacsoráztak – be lehetett kicsit kukkantani az életükbe :)
Este pedig egy japán étteremben voltunk, ahol a chef a szemünk láttára süti meg a kiválasztott kajákat. Itt keszült az alábbi kép is:
..."
Mariann
Piroska nagyon finom ebéddel várt, ami a közel 2 hét kínai kaja után igencsak jól esett :)
Délután elmentünk a közeli piacra, este pedig a shanghai magyar társasággal három szülinapot is megünnepeltünk.
Másnap Piroskával felmentünk a Jin Mao torony tetejére, ami egy szerény 88 emeletes épület… A kilátás nagyon jó a tetejéről – pontosabban, amikor éppen nem párás az idő, messzi el lehet látni, de azért így is egész sok felhokarcoló látszott :)
Ezután pedig Gergőék barátja elvitt bennünket egy nagyon szép és szinte romantikus vizi városba, ahol az apró fából épült házak között csatornák futnak mindenfelé. Itt tényleg mi voltunk az egyetlen európaiak… A városban nagyon érdekes volt sétálni,
több ház be volt rendezve múzeumnak, és este, amikor túristák már alig voltak, a helyiek kiültek hűsölni a házak elé, vagy nyitott ajtónál vacsoráztak – be lehetett kicsit kukkantani az életükbe :)
Este pedig egy japán étteremben voltunk, ahol a chef a szemünk láttára süti meg a kiválasztott kajákat. Itt keszült az alábbi kép is:
..."Mariann
2007. július 20., péntek
Szülinapi
Kedeves Mindenki!
Szeretném itt is megköszönni mindenkinek, aki emlékezvén a dátumra, felköszöntött! Tényleg nagyon jól esett (annál is inkább, mivel én mindig elfelejtem a dátumokat:)).
Kár, hogy idén nem tudtunk koccintani, de majd talán legközelebb!
Az este egyébként kellemesen és nyugisan telt - egy jó nagy vacsi után még elugrottunk a Paulaner's-be egy kis élőzene erejéig, mindezt a kínai tanár kíséretében, mert ugye óránk is volt. Összevontuk a kellemeset a hasznossal :)
Ja, Piroskától kaptam mahjongot, nagyon tutinak néz ki: elvileg négyen kell játszani, van benne egy csomó figura, bünető pont és egyéb nyalánkságok, úgyhogy remélem méltó utódja lesz a tarokknak, amit itt senki se tud játszani (a legjobbak is legaradtak az ultinál...)
Szeretném itt is megköszönni mindenkinek, aki emlékezvén a dátumra, felköszöntött! Tényleg nagyon jól esett (annál is inkább, mivel én mindig elfelejtem a dátumokat:)).
Kár, hogy idén nem tudtunk koccintani, de majd talán legközelebb!
Az este egyébként kellemesen és nyugisan telt - egy jó nagy vacsi után még elugrottunk a Paulaner's-be egy kis élőzene erejéig, mindezt a kínai tanár kíséretében, mert ugye óránk is volt. Összevontuk a kellemeset a hasznossal :)
Ja, Piroskától kaptam mahjongot, nagyon tutinak néz ki: elvileg négyen kell játszani, van benne egy csomó figura, bünető pont és egyéb nyalánkságok, úgyhogy remélem méltó utódja lesz a tarokknak, amit itt senki se tud játszani (a legjobbak is legaradtak az ultinál...)
2007. július 17., kedd
Video - selyemkészítés
És akkor itt egy videó arról, hogy szedik le a selyem alapanyagot a selyemhernyók gubóiról.
2007. július 16., hétfő
Suzhou-i hétvége
Vasárnap reggel elmenünk Suzhou-ba. Piroska már kétszer is járt itt, kvázi mint idegenvezető, de már rég szerettünk volna eljönni ide kettesben is, úgyhogy miután vasárnap kora reggel kikecmeregtünk az ágyból és megreggeliztünk, nekivágtunk. A vonatút kb. Ugyanolyan volt, mint Piroskáéknak a múltkor, azzal a különbséggel, hogy odafele nem az új és nagyon csecse szupervonattal mentünk (de még így is volt legalább olyan jó, mint az otthoni IC 1. osztály), visszafele viszont sikerült egy elég tré és lassú járatot kifogni. A lényeg, hogy ha bárki is Suzhouba akar menni Shanghaiból, kérje a gyorabb vonatot, mert az is nagyon olcsó, viszont kényelmes és spórol vele az ember egy órát...
Miután megérkeztünk, s megvettük a jegyet visszafelé (kb. fél órás sorbanállás után - nem értem miért nem lehet Shanghai-ban visszafele is megvenni a jegyet, de hát Kínában ne keressen az ember logikát) nyakunkba vettük a váérost. Pontosabban fogtunk egy riksát és elkerekeztettük magunkat a közeli Selyemmúzeumig.
A Selyemmúzeum egy elég kis létesítmény, de ami nagyon jó benne, hogy rendesen gyártanak benne selymet!
Van rendes selyemhernyó tenyészetük, eperfa ültetvényük és egy, a régi időkből származó teljes “gyártósoruk”.
Nagyon érdekes volt élőben megnézni a selyemhernyók különböző fejlődési szakaszait. A képen az 5. fázis látható – itt már nagyon nagyok a hernyók, nem sokkal bebábozódás előtt, de még zabálnak, mint állat! Ha közel hajol az ember, lehet hallani, hogy eszik a leveleket. Az meg egyenesen elképesztő, hogy milyen gyorsasággal! Eztán begubózdnak (kép jobb felső sarkában látható), amiből majd kikel a lepke. Pontosabban csak kelne, ha nem főznék meg őket. A gubókat ugyanis egy puha, fehér hálószerű anyag veszi körbe: a selyem. Hogy ezt lefejtsék a gubókról, azokat beleteszik egy tál vízbe és forralják. (Nem vagyok nagy biológiai szakértő, de kétlem, hogy ezekután bámi is kikel belőlük:) )
Miután forrtak egy kicsit, egy fésűszerű eszközzel lehúzzák a szálakat, majd selyemfonalat készítenek belőle, a már otthon is ismert nagyon hasonlő eljárással (rokka és társai). Maga a szövet készítése itt is szövőgéppel zajlik, egyet le is fényképeztünk a rajta dolgozó nőcivel együtt, aki ezért elég mérges lett, mert nem lehet a múzeumban fényképezni (meg videózni:) ).Egyébként eszméletlen, hogy mennyire összetett egy ilyen gép – tuti, hogy nem 2 óra feltelepíteni :).
A selyemmúzeum után átsétáltunk a közeli Northern Temple pagodához. Mivel épp akkor jött egyrakás amcsi túrista, gondoltuk megvárjuk még elhaladnak? Addig mi megkajáltunk a pagoda körül elterülő buddhista kolostor kertjében. Igazi piknik volt!
Kaja és egy kis sétálás után megmásztuk a pagoda 8 emeletét, hogy a végén 76 méter magasságból gyönyörködhessünk a kilátásban. (És pár magyar falon hagyott kéznyomában:
Asia Tour 2007
Kata Bánhegyi
Viktor Katona
“Megjöttünk Hunországból”.)
Miután sikerült leereszkedni (elég meredek volt – komolyabb, mint az egri minaret, pedig az sem pite – ellátogattunk a Panmen kertbe (Suzhouban a legnagyobb, s szerintem a legrégebbi is – gyakorlatilag a több ezer éves Óváros városfalán belül terül el).
Ide már motoros riksával jöttünk...hát mit ne mondjak. A filmekben lévő száguldozós jelenet kiskutyafasza ehhez képest:) Csináltam videót, holnap feltöltöm azt is:) Érdemes megnézni!
Legelőször a várfalra másztunk fel. Már innen is gyönyörű volt a kilátás. A régi szárazföldi és vizi bejáratnál még fellelhetők a régi kapuk helyei, melyeket egy nyíláson át eresztettek alá a magasból. (De találtunk itt egy újabb kínai-angol gyöngyszemet is:
!Bevare of Safety! – Óvakodj a biztonságtól – áll a felirat az alacsony peremnél (is).:) )
A várfal után elmentünk csónakázni a már Piroska által korábban említett éneklő nénivel. Én naív, először azt hittem, hogy körbemegyünk teljesen, de az egész kb. 50 méter oda-vissza és 10 percig tart. De azért jó volt!
A kertben sétálgatva ráakadtunk egy “színházi előadásra” is: az egyik épületben 3 beöltözött kínai csajszi adott elő egy darabot. Pontosabban csak adott volna: még az elején az egyik leütötte a mikrofonját, amin a háttérben elkezdtek röhögni, s nem is tudták abbahagyni a darab végéig. Mindegy, úgy sem nagyon értettük volna, mit énekelnek:) Viccesnek vicces volt, meg érdekes is – de nem tudtam volna sokkal tovább hallgatni. Nem európai fülnek való ez.:)
Eztán megint sétáltunk egy nagyot, s közben hallgattuk a kabócákat. Pontosabban nem hallgattuk, csak hallottuk: nem tudom, hogy otthon is ilyen eszméletlen zajosak-e a kabócák, de itt ha rákezdenek, nem nagyon lehet hallani a másik ember hangját! Mivel kíváncsiak voltunk, honnan is jön a hang egész pontosan, elkezdtük nézni a fákat. Hamar találtunk is egy szép példányt. Mit mondjak, nem hittem volna, hogy ennyire nagyok: ez a példány kb. akkora volt, mint Piroska mutató ujja.
A következő megálló (még mindig a parkban vagyunk) a halastó volt: itt a vízben százszámra nyüzsiznek az aranyhalak, méghozzá akkorák, hogy egy-egy példányból 6 személyes halászlevet lehetett volna csinálni. Gondolom le is halásszák őket néhanapján, mikor már a sok h…. túrista felhízlalta őket :)
A tótól, egy kis dombmászás után eljutottunk a Ruiguang pagodáig.
Stílusában hasonlít az előzőre, de sokkal régebbi. Ez 6 emeletes volt, ezt is megmásztuk, bár kicsit nehezebben, mert egyrészt már fáradtak voltunk, másrészt itt olyan meredek lépcsőn (inkább létra volt) és olyan szűk helyeken keresztül kellett felmenni, hogy az még egy törpének is komoly lett volna.
A kilátás innen is nagyon szép volt, igaz a felső két szinen már nem lehetett kimenni a külső gyűrűre.
Nem véletlen: a legfelső emeletek tartóoszlopai fából voltak, ráadásul az egész szerkezet meg volt dőlve “egy kicsit”. (A képen a vizesflakon a függőleges.)
Végül még megkerestük a vízesést, amit szintén tájépítettek, de ettől függetlenül szép volt.
Még volt pár óránk vonatindulásig, ezért sétáltunk a környéken. Bementünk egy tengeri herkentyű piacra is. Itt nem fényépeztünk. Így sem néztek jó szemmel. Na mindegy, a lényeg, hogy itt aztán az emberek szó szerint kígyót-békát hordtak össze: lehetett kapni előre csomagolt (még élő) teknőst, kis zsák varangyosbékát, egységcsomagolt kígyót, lavornyi medúzát, homárt, tarisznyarákot és minden egyéb állatot: gyakorlatilag mindent, ami a tengerben fellelhető. Nem maradtunk sokáig, mert egyrészt szerintem nem örültek nekünk, másrészt meg a piac egy része nem volt fedett, ergo a 40 fokos hőségben poshadt a több mázsa elő-halott állatrakomány és kiba büdös volt. Na meg elég undorító is.
A városnéző túra végén lesétáltunk a város déli részén lévő kikötőhöz, mert hiába, hogy a Lonely Planet csak a hangzhou-i hajóutat említi, gondoltuk megnézzük, nem lehet-e hajóval a város körül körbemenve visszajutni az északi részen fekvő pályaudvarra. Persze, hogy lehetett:)
Mondjuk nem volt a legolcsóbb megoldás, de kétség kívül megérte: teljesen más képet adott a város a folyóról szemlélve, mint az utcákat járva. Na meg egy csomó helyet láttunk még pluszban, többek között...
a Nép hídját...
és a lábánál lévő falfaragásokat...
a “Mi hidunkat”...(sofőr mögött a háttérben)
pár velencét idéző vizi utcát...
a várfalat kívülről...
vagy a lepukkant házakat az északi részen.
A motorcsónakos fazon is egész rendes volt (persze kínai szokás szerint megpróbált lerántani egy ötvenessel) és egész sokat beszélt annak ellenére, hogy egész keveset értünk még kínaiul:)
Végül megérkeztünk a vasútállomásra, ahol volt még bő két óránk, így egy laza KFC után még kiültünk a folyópartra nézelődni. Itt láttuk ezt a “halászkunyhót” is, a maga kis tákolmány hálójával. Mit mondjak, nagyon jól mutatott. Az ilyen helyek azért eszébe juttatják az embernek, hogy Kínában sem csak a gyönyörű kertek, meg a nagy felhőkarcolók vannak; nyomorog itt még pár tíz millió ember.
Mondjuk az igényesség fogalma megint egy másik kérdés: az utolsó képen a pályaudvar előtt zajló építkezés, amihez elzárták a folyót is egy halom földdel...meg egy halom szeméttel, amit a jónép hajigált oda.
A lényeg, hogy aki teheti, menjen el Suzhouba egy napra, ha Shanghai környékén jár, mert nagyon megéri!
Miután megérkeztünk, s megvettük a jegyet visszafelé (kb. fél órás sorbanállás után - nem értem miért nem lehet Shanghai-ban visszafele is megvenni a jegyet, de hát Kínában ne keressen az ember logikát) nyakunkba vettük a váérost. Pontosabban fogtunk egy riksát és elkerekeztettük magunkat a közeli Selyemmúzeumig.
A Selyemmúzeum egy elég kis létesítmény, de ami nagyon jó benne, hogy rendesen gyártanak benne selymet!
Van rendes selyemhernyó tenyészetük, eperfa ültetvényük és egy, a régi időkből származó teljes “gyártósoruk”.
Nagyon érdekes volt élőben megnézni a selyemhernyók különböző fejlődési szakaszait. A képen az 5. fázis látható – itt már nagyon nagyok a hernyók, nem sokkal bebábozódás előtt, de még zabálnak, mint állat! Ha közel hajol az ember, lehet hallani, hogy eszik a leveleket. Az meg egyenesen elképesztő, hogy milyen gyorsasággal! Eztán begubózdnak (kép jobb felső sarkában látható), amiből majd kikel a lepke. Pontosabban csak kelne, ha nem főznék meg őket. A gubókat ugyanis egy puha, fehér hálószerű anyag veszi körbe: a selyem. Hogy ezt lefejtsék a gubókról, azokat beleteszik egy tál vízbe és forralják. (Nem vagyok nagy biológiai szakértő, de kétlem, hogy ezekután bámi is kikel belőlük:) )
Miután forrtak egy kicsit, egy fésűszerű eszközzel lehúzzák a szálakat, majd selyemfonalat készítenek belőle, a már otthon is ismert nagyon hasonlő eljárással (rokka és társai). Maga a szövet készítése itt is szövőgéppel zajlik, egyet le is fényképeztünk a rajta dolgozó nőcivel együtt, aki ezért elég mérges lett, mert nem lehet a múzeumban fényképezni (meg videózni:) ).Egyébként eszméletlen, hogy mennyire összetett egy ilyen gép – tuti, hogy nem 2 óra feltelepíteni :).
A selyemmúzeum után átsétáltunk a közeli Northern Temple pagodához. Mivel épp akkor jött egyrakás amcsi túrista, gondoltuk megvárjuk még elhaladnak? Addig mi megkajáltunk a pagoda körül elterülő buddhista kolostor kertjében. Igazi piknik volt!
Kaja és egy kis sétálás után megmásztuk a pagoda 8 emeletét, hogy a végén 76 méter magasságból gyönyörködhessünk a kilátásban. (És pár magyar falon hagyott kéznyomában:
Asia Tour 2007
Kata Bánhegyi
Viktor Katona
“Megjöttünk Hunországból”.)
Miután sikerült leereszkedni (elég meredek volt – komolyabb, mint az egri minaret, pedig az sem pite – ellátogattunk a Panmen kertbe (Suzhouban a legnagyobb, s szerintem a legrégebbi is – gyakorlatilag a több ezer éves Óváros városfalán belül terül el).
Ide már motoros riksával jöttünk...hát mit ne mondjak. A filmekben lévő száguldozós jelenet kiskutyafasza ehhez képest:) Csináltam videót, holnap feltöltöm azt is:) Érdemes megnézni!
Legelőször a várfalra másztunk fel. Már innen is gyönyörű volt a kilátás. A régi szárazföldi és vizi bejáratnál még fellelhetők a régi kapuk helyei, melyeket egy nyíláson át eresztettek alá a magasból. (De találtunk itt egy újabb kínai-angol gyöngyszemet is:
!Bevare of Safety! – Óvakodj a biztonságtól – áll a felirat az alacsony peremnél (is).:) )
A várfal után elmentünk csónakázni a már Piroska által korábban említett éneklő nénivel. Én naív, először azt hittem, hogy körbemegyünk teljesen, de az egész kb. 50 méter oda-vissza és 10 percig tart. De azért jó volt!
A kertben sétálgatva ráakadtunk egy “színházi előadásra” is: az egyik épületben 3 beöltözött kínai csajszi adott elő egy darabot. Pontosabban csak adott volna: még az elején az egyik leütötte a mikrofonját, amin a háttérben elkezdtek röhögni, s nem is tudták abbahagyni a darab végéig. Mindegy, úgy sem nagyon értettük volna, mit énekelnek:) Viccesnek vicces volt, meg érdekes is – de nem tudtam volna sokkal tovább hallgatni. Nem európai fülnek való ez.:)
Eztán megint sétáltunk egy nagyot, s közben hallgattuk a kabócákat. Pontosabban nem hallgattuk, csak hallottuk: nem tudom, hogy otthon is ilyen eszméletlen zajosak-e a kabócák, de itt ha rákezdenek, nem nagyon lehet hallani a másik ember hangját! Mivel kíváncsiak voltunk, honnan is jön a hang egész pontosan, elkezdtük nézni a fákat. Hamar találtunk is egy szép példányt. Mit mondjak, nem hittem volna, hogy ennyire nagyok: ez a példány kb. akkora volt, mint Piroska mutató ujja.
A következő megálló (még mindig a parkban vagyunk) a halastó volt: itt a vízben százszámra nyüzsiznek az aranyhalak, méghozzá akkorák, hogy egy-egy példányból 6 személyes halászlevet lehetett volna csinálni. Gondolom le is halásszák őket néhanapján, mikor már a sok h…. túrista felhízlalta őket :)
A tótól, egy kis dombmászás után eljutottunk a Ruiguang pagodáig.
Stílusában hasonlít az előzőre, de sokkal régebbi. Ez 6 emeletes volt, ezt is megmásztuk, bár kicsit nehezebben, mert egyrészt már fáradtak voltunk, másrészt itt olyan meredek lépcsőn (inkább létra volt) és olyan szűk helyeken keresztül kellett felmenni, hogy az még egy törpének is komoly lett volna.
A kilátás innen is nagyon szép volt, igaz a felső két szinen már nem lehetett kimenni a külső gyűrűre.
Nem véletlen: a legfelső emeletek tartóoszlopai fából voltak, ráadásul az egész szerkezet meg volt dőlve “egy kicsit”. (A képen a vizesflakon a függőleges.)
Végül még megkerestük a vízesést, amit szintén tájépítettek, de ettől függetlenül szép volt.
Még volt pár óránk vonatindulásig, ezért sétáltunk a környéken. Bementünk egy tengeri herkentyű piacra is. Itt nem fényépeztünk. Így sem néztek jó szemmel. Na mindegy, a lényeg, hogy itt aztán az emberek szó szerint kígyót-békát hordtak össze: lehetett kapni előre csomagolt (még élő) teknőst, kis zsák varangyosbékát, egységcsomagolt kígyót, lavornyi medúzát, homárt, tarisznyarákot és minden egyéb állatot: gyakorlatilag mindent, ami a tengerben fellelhető. Nem maradtunk sokáig, mert egyrészt szerintem nem örültek nekünk, másrészt meg a piac egy része nem volt fedett, ergo a 40 fokos hőségben poshadt a több mázsa elő-halott állatrakomány és kiba büdös volt. Na meg elég undorító is.
A városnéző túra végén lesétáltunk a város déli részén lévő kikötőhöz, mert hiába, hogy a Lonely Planet csak a hangzhou-i hajóutat említi, gondoltuk megnézzük, nem lehet-e hajóval a város körül körbemenve visszajutni az északi részen fekvő pályaudvarra. Persze, hogy lehetett:)
Mondjuk nem volt a legolcsóbb megoldás, de kétség kívül megérte: teljesen más képet adott a város a folyóról szemlélve, mint az utcákat járva. Na meg egy csomó helyet láttunk még pluszban, többek között...
a Nép hídját...
és a lábánál lévő falfaragásokat...
a “Mi hidunkat”...(sofőr mögött a háttérben)
pár velencét idéző vizi utcát...
a várfalat kívülről...
vagy a lepukkant házakat az északi részen.
A motorcsónakos fazon is egész rendes volt (persze kínai szokás szerint megpróbált lerántani egy ötvenessel) és egész sokat beszélt annak ellenére, hogy egész keveset értünk még kínaiul:)
Végül megérkeztünk a vasútállomásra, ahol volt még bő két óránk, így egy laza KFC után még kiültünk a folyópartra nézelődni. Itt láttuk ezt a “halászkunyhót” is, a maga kis tákolmány hálójával. Mit mondjak, nagyon jól mutatott. Az ilyen helyek azért eszébe juttatják az embernek, hogy Kínában sem csak a gyönyörű kertek, meg a nagy felhőkarcolók vannak; nyomorog itt még pár tíz millió ember.
Mondjuk az igényesség fogalma megint egy másik kérdés: az utolsó képen a pályaudvar előtt zajló építkezés, amihez elzárták a folyót is egy halom földdel...meg egy halom szeméttel, amit a jónép hajigált oda.
A lényeg, hogy aki teheti, menjen el Suzhouba egy napra, ha Shanghai környékén jár, mert nagyon megéri!
2007. július 11., szerda
Sport: Ultra Maraton
Bár erről sajna nem sok helyen írnak (hiába, nem lehet minden olyan érdekfeszítő, mint a másodosztályú Fradi századrangú mérkőzései az ezredrangú magyar "futball ligában"), de idén is volt ultramaraton Mongóliában, ráadásul egy magyar versenyző részvételével:
Takács Eszter sikeresen teljesítette a 100 km-es távot!
100 kilómétert egy huzamban futni magában is szédületes teljesítmény, de hogy ne legyen annyira monoton a téma, a szervezők tettek az útvonalba pár párezer méteres emelkedőt is. www.ultramongolia.com akit bővebben érdekel a verseny és a gyönyörű táj.
Mégegyszer szívből gratulálunk Esztinek ehhez a kiemelkedő teljesítményhez!
Takács Eszter sikeresen teljesítette a 100 km-es távot!
100 kilómétert egy huzamban futni magában is szédületes teljesítmény, de hogy ne legyen annyira monoton a téma, a szervezők tettek az útvonalba pár párezer méteres emelkedőt is. www.ultramongolia.com akit bővebben érdekel a verseny és a gyönyörű táj.
Mégegyszer szívből gratulálunk Esztinek ehhez a kiemelkedő teljesítményhez!
Hogy vagyunk mostanság?
Az utóbbi időben kicsit megfogyatkoztak a blogos bejegyzések. Nem, mintha nem csinálnánk semmit, hanem éppen az ellenkezője: nem sok szabadidőnk van mostanság:)
De a lényeg, hogy jól vagyunk.
Piroska is elkezdett dolgozni, s mellette intézi még a munkavállalásihoz szükséges irathadsereg beszerzését is (milyen jó, hogy ezt nekem elintézte a cég! Iszonyat meló van vele, nem is beszélve a mindenhova fizetendő összegekről. - Komolyan mondom, nem hittük volna, hogy ilyen sokba kerül dolgozni :) )
Szóval nap közben munka van, este pedig kínai óra - kivéve kedden, mert akkor darts liga (mellesleg tegnap este volt egy 140 es köröm:) ).
Jövő hét végétől már nem lesz hétvége sem, legalább is ami engem meg a hétvégi délutánokat illeti: sikerült kifogni egy tréninget, ami két hónapon keresztül megfelezi a még meglévő szabadidőm mennyiségét. De legalább itt lehet menni tréningre (itt is volt harc azért, de jobbak az esélyek, mint otthon voltak. Sajnos...)
Szóval mostantól egy darabig nem kell azon törnöm a fejem, hogy mit csináljak szabadidőmben, mert nem lesz. Helyette irány az "iskolapad" :):)
Anyway, az előző hétvége is jól sikerült: pénteken este BBQ party volt: egy magyar-német párost búcsúztattunk, mert mennek vissza ÓDZSÓ-ba (Európa:))
Volt céges vendég is Angliából, vele szombat este vacsoráztunk egyet.
Vasárnap érkezett Litassy Ricsi Shanghaiba, úgyhogy vele is elmentünk vacsizni, sörözni meg dumálni egy nagyon jót. (Bár ez a japán étterem elég gagyi volt, de majd legközelebb.)
Kb. ennyi. Most megyek vissza dolgozni, mert még baj lesz :)
De a lényeg, hogy jól vagyunk.
Piroska is elkezdett dolgozni, s mellette intézi még a munkavállalásihoz szükséges irathadsereg beszerzését is (milyen jó, hogy ezt nekem elintézte a cég! Iszonyat meló van vele, nem is beszélve a mindenhova fizetendő összegekről. - Komolyan mondom, nem hittük volna, hogy ilyen sokba kerül dolgozni :) )
Szóval nap közben munka van, este pedig kínai óra - kivéve kedden, mert akkor darts liga (mellesleg tegnap este volt egy 140 es köröm:) ).
Jövő hét végétől már nem lesz hétvége sem, legalább is ami engem meg a hétvégi délutánokat illeti: sikerült kifogni egy tréninget, ami két hónapon keresztül megfelezi a még meglévő szabadidőm mennyiségét. De legalább itt lehet menni tréningre (itt is volt harc azért, de jobbak az esélyek, mint otthon voltak. Sajnos...)
Szóval mostantól egy darabig nem kell azon törnöm a fejem, hogy mit csináljak szabadidőmben, mert nem lesz. Helyette irány az "iskolapad" :):)
Anyway, az előző hétvége is jól sikerült: pénteken este BBQ party volt: egy magyar-német párost búcsúztattunk, mert mennek vissza ÓDZSÓ-ba (Európa:))
Volt céges vendég is Angliából, vele szombat este vacsoráztunk egyet.
Vasárnap érkezett Litassy Ricsi Shanghaiba, úgyhogy vele is elmentünk vacsizni, sörözni meg dumálni egy nagyon jót. (Bár ez a japán étterem elég gagyi volt, de majd legközelebb.)
Kb. ennyi. Most megyek vissza dolgozni, mert még baj lesz :)
2007. július 4., szerda
Ha lúd, legyen kövér...
És akkor itt van a kedvenc angol tanfolyam reklámom is:
Rengeteget röhögtünk rajta régen, főleg hogy egyik német kollégám ugyanígy ejtette... :):):)
Rengeteget röhögtünk rajta régen, főleg hogy egyik német kollégám ugyanígy ejtette... :):):)
No comment...
Az alábbi videót egyik kint élő srác találta. Ahogy azt az azsia.net is megirja, nemrég a nemzetközi járatokat vezető pilóták számára kötelezővé tették az angol nyelvvizsgát. Hogy miért? Hát szerintem az ilyenek miatt:
Kirándulások
Múlt héten itt volt Magyarországról néhány ismerősünk, akiket végigvezettem Shanghai főbb látnivalóin. Az idő nem kimondottam volt fénykpezésre és városnézésre alkalmas, mert vagy borús-párás 35 fok volt, vagy napos párás 38, vagy zuhogó esős 35, de mi nem adtuk fel, még egy-két jó képet is sikerült készíteni.
A képen a két magyar lány látható a Jin Mao egyik szegletében. Felmentünk, hogy meg tudják nézni a kilátást, de sajna a pára miatt 5-10km-nél messzebbre nem lehetett látni.
Yuyuan kert: erről már korábban is írtunk, minden turista ide jön először ha Shanghaiban jár (és mi is idehozunk minden kedves látogatónkat először), mert van itt kert, templom, piac, jáde, Starbucks és McDonalds, szóval minden, amire egy turista kíváncsi lehet :)
A hőség és hétfő délelőtt ellenére nagyon zsúfolt volt a kert:
Kedden úgy gondoltuk, hogy meg kellene nézni azt is, hogy milyen a Shanghai-on kívüli igazi kína, úgyhogy tettünk egy rövid kiránydulást Suzhou-ba, egy közeli kisvárosba - 80km-re van és 6 millióan lakják, szinte falu :) CRH (China Railway Highspeed) vonaton utaztunk odafelé, ez egy meglehetősen új gép, még csak április óta használják, de az biztos, hogy igazán kellemes ezen utazni. Belül olyanok az ülések, mint a repülőn, csak éppen a lábad előtt még van kb fél méter hely. Tiszta, gyors, és olcsó: 35 perc alatt tettük meg az utat, és mindez 25Y-ba került (625 Ft, otthon mennyi most a helyjegy?)
Az állomáson "gyorsan" megvettük a visszajegyet, aztán megpróbáltunk taxival bejutni a városba, de egy taxi sem volt hajlandó elvinni mindket, mondván túl közel van a hely, ahova menni akarunk... Hát jó, gondoltuk ha nincs más választás, akkor megpróbáljuk a motoros riksát, ami úgy néz ki, hogy egy motornak a hátsó részét kiszélesítik, lesz két kereke hátul, és erre felraknak egy ponyvát, bele két "üléssort", és hajrá. Viszont még ezek sem voltak hajlandóak elvinni minket, csak a kerékpáros riksás emberek foglalkoztak velünk, hogy ők olcsón elvisznek. Nekünk csak anyni problémánk volt velük, hogy ránézésre kisebb volt, mint bármelyikünk, meg aztán nem gondoltuk, hogy ráférünk hárman egy riksára... ráfértünk :) Ilyen volt a kilátás:
Ilyen pedig a belátás :)
Itt tényleg ez a közlekedési forma
Csipesz a nadrágon!
A hídnál azért meg kellett tolni :)
Szieszta
Kínai lány napvédővel
Ez pedig már a kert. Én egyszer már jártam itt, sajnos Gergővel még nem tudtunk eljönni, de talán nemsokára arra is sor kerül.
Nem csak evezett, énekelt is!
A régi városfal egyik kapuja
Belső kertek
Tényleg nem kicsi város
Ezt a házat visszafelé láttuk meg, és azon gondolkodtunk, hogy ez előtte is így volt-e. Mindenesetre a kevésbé romos részében még főztek...
Csütörtökön pedig újból Shanghai volt napirenden. A Pearl Tower aljába színpadot építenek
A nap többi részében sajnos már az eső esett, úgyhogy ennyi képet csináltam csak. Voltunk még néhány jó helyen (pl antik piacon), de majd legközelebb fényképezek.
A képen a két magyar lány látható a Jin Mao egyik szegletében. Felmentünk, hogy meg tudják nézni a kilátást, de sajna a pára miatt 5-10km-nél messzebbre nem lehetett látni.
Yuyuan kert: erről már korábban is írtunk, minden turista ide jön először ha Shanghaiban jár (és mi is idehozunk minden kedves látogatónkat először), mert van itt kert, templom, piac, jáde, Starbucks és McDonalds, szóval minden, amire egy turista kíváncsi lehet :)
A hőség és hétfő délelőtt ellenére nagyon zsúfolt volt a kert:
Kedden úgy gondoltuk, hogy meg kellene nézni azt is, hogy milyen a Shanghai-on kívüli igazi kína, úgyhogy tettünk egy rövid kiránydulást Suzhou-ba, egy közeli kisvárosba - 80km-re van és 6 millióan lakják, szinte falu :) CRH (China Railway Highspeed) vonaton utaztunk odafelé, ez egy meglehetősen új gép, még csak április óta használják, de az biztos, hogy igazán kellemes ezen utazni. Belül olyanok az ülések, mint a repülőn, csak éppen a lábad előtt még van kb fél méter hely. Tiszta, gyors, és olcsó: 35 perc alatt tettük meg az utat, és mindez 25Y-ba került (625 Ft, otthon mennyi most a helyjegy?)
Az állomáson "gyorsan" megvettük a visszajegyet, aztán megpróbáltunk taxival bejutni a városba, de egy taxi sem volt hajlandó elvinni mindket, mondván túl közel van a hely, ahova menni akarunk... Hát jó, gondoltuk ha nincs más választás, akkor megpróbáljuk a motoros riksát, ami úgy néz ki, hogy egy motornak a hátsó részét kiszélesítik, lesz két kereke hátul, és erre felraknak egy ponyvát, bele két "üléssort", és hajrá. Viszont még ezek sem voltak hajlandóak elvinni minket, csak a kerékpáros riksás emberek foglalkoztak velünk, hogy ők olcsón elvisznek. Nekünk csak anyni problémánk volt velük, hogy ránézésre kisebb volt, mint bármelyikünk, meg aztán nem gondoltuk, hogy ráférünk hárman egy riksára... ráfértünk :) Ilyen volt a kilátás:
Ilyen pedig a belátás :)
Itt tényleg ez a közlekedési forma
Csipesz a nadrágon!
A hídnál azért meg kellett tolni :)
Szieszta
Kínai lány napvédővel
Ez pedig már a kert. Én egyszer már jártam itt, sajnos Gergővel még nem tudtunk eljönni, de talán nemsokára arra is sor kerül.
Nem csak evezett, énekelt is!
A régi városfal egyik kapuja
Belső kertek
Tényleg nem kicsi város
Ezt a házat visszafelé láttuk meg, és azon gondolkodtunk, hogy ez előtte is így volt-e. Mindenesetre a kevésbé romos részében még főztek...
Csütörtökön pedig újból Shanghai volt napirenden. A Pearl Tower aljába színpadot építenek
A nap többi részében sajnos már az eső esett, úgyhogy ennyi képet csináltam csak. Voltunk még néhány jó helyen (pl antik piacon), de majd legközelebb fényképezek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)