A héten sikerült egy villámlátogatás erejéig Dél-Koreába utazni. Főnököm ugyanis nem kapta meg időben a vízumját, így nekem kellett kimennem helyette egy nemzetközi kiállításra Szöulba, 2 napra. S bár ilyen roved idő alatt igazából csak egy nagyon felszínes benyomást lehet összeszedni, főleg, hogy egész nap egy expo-n kellett bóklásznom, azért megpróbáltam minél többet begyűjteni belőle.
Szerencsére, annak ellenére, hogy az egész utazás nagyon gyorsan jött (vasárnap este szóltak, hogy lehet menni kell kedden, de csak kedd délelőtt véglegesítődött a dolog), nagyon gyorsan talaláltam pár bézik infót a neten. Éljenek a bloggerek! :)
Mivel a legtöbb helyen azt írták (s ezt egy már itt járt kínai kolléga is megerősítette), hogy annak ellenére, hogy az ország itt van Kína tőszomszédságába, nagyon más, mint Kína, gondolotam jól megnézem magamnak, mi merre hány méter.
A 0. napi tapasztalat elsősorban a reptérre és környékére korlátozódott, de ami már itt is feltűnt:
- a reptéren még a bolti eladó is egész jól beszél angolul
- itt is vannak a reptéren taxis “hiénák”, viszont sokkal udvariasabbak, szintén jól beszélnek angolul és az első szóbol értenek. Ha azt mondom nekik, hogy nem kell taxi, akkor megköszönik és továbbállnak. (Egyszer látnám ezt a shanghai-i reptéren, ahol néha úgy kell elmenekülni előlük.)
- a kijáratnál két ajtó van egymás mellett, egy bejárat, egy kijárat. Amelyikre a bejárat van írva, azon az emberek csak befele jönnek, amelyiken a kijárat van, azon csak kifele mennek.
- a reptér környékén tiszta volt minden, és nem azért, mert 5 percenként feltakarították: a szemét 99%-a a szemetesben landolt.
- A GSM hálózat itt már a multé, szóval mobilom frankón nem működött. Szívás.
- turházás itt is van, viszont ismerik és használják a papírzsepit.
- ja, egyébként itt is két reptér van (Inchon és Gimpo), persze a távolabbira (Inchon) szálltunk le, ami a várostól kb. 120 km-re van. Legalábbis attól a részétől, ahova mi mentünk.Ami a másfél órás út alatt feltűnt (este volt, de akkor is):
- a várost folyó szeli ketté, kvázi mint Buda és Pest, hogy magyaros példával éljek, de ha 30 hidat nem láttam, akkor egyet sem.
- végig 4 és 5 sávos autóúton mentünk, volt forgalom, de valami hiányzott. A dudálás, a másik elé való bepofátlankodás és a folyamatos fénykürt. Ja, és wazze, ezek indexelnek sávváltáskor, de az állam akkor esett le igazán, mikor a sofőr beengedett elénk egy autót és az MEGKÖSZÖNTE! Na ilyet, soha nem látsz Kínában. (Már csak azért sem, mert szerintem a bal oldali indexre is a reflektor, a jobb oldalira meg a duda van rákötve...)
Ja, jutalom a nap végén: este kaptam egy levelet a főnöktől, hogy mégis megkapta a vízumát, holnap csatlakozik. Azért köszi Koreai követség, hogy csúsztatok vele egy kicsit :)
2007. október 31., szerda
2007. október 30., kedd
Korlátok
Csontig rágott téma már - legalábbis itt, Kínában - az internet tartalmának szűrése. Azért írok róla mégis pár sort, illetve gondolatot, mert annak ellenére, hogy a közelgő olipmia kapcsán (is) egyre többször kerül terítékre a net állami korlátozása, véleményem szerint az elmúlt hónapokban tovább romlott a helyzet.
Kiérkezésem után elég nehezen vettem tudomásul, hogy a net alapjából véve kiba lassú, s ez nem csak a távolság miatt van így. De nagy nehezen hozzászokattam magam a dolgohoz; elvégre is nincs választási lehetőség.
A tartalom szűrésének dolgával azonban máig nem sikerült megbarátkoznom: legfőképp a Wikipédia hiányával, melynek (s sok másnak is) abban gyökeredzik az oka, hogy a történelemről, politikáról hamisítás nélkül ír. Mivel a Wikipédián létezik a Tiananmen téri mészárlás, cserében Kínában nem létezik Wikipédia (pontosabban szinte mindig tiltva van). És a Wikipédia csak egy a sok, kapitalista, pártellenes, mocskos website közül.
De a legújabb húzás már nem is az ilyen "mocskos" oldalak tiltása: mivel a kínai internetrendőrség rájött, hogy képtelenség minden csatornát szűrni (mail, filecserélők, video megosztók, blogok stb.), szépen elkezdték ezeket is rávinni a listára. Mindezt azért úgy, hogy a nép ne nagyon lázadozzon miatta:
pl. a myspace esetében is először létrehozták a myspace.cn-t, majd pár hét után tiltólistára tették a myspace.com-ot. Most már csak a .cn elérhető, természetesen csak kínaiul. Biztos vagyok benne, hogy sok itt élő külföldinek ez nem esett jól, de gondolom ezt magasról lesz...ják.
Hasonlóan befellegzett jópár hónapja már a blogspot.com-nak is, s a legújabb tiltólistás a youtube.com. Most már ez sem megy. (Van helyette viszont kínai verzió.)
Szerencsére a sorozatos tiltásokra reagálva (hál'Istennek) terjednek a különböző VPN progik, melyek titkos szörfözést biztosítanak a világhálón, de gondolom a pártközpont majd lereagálja ezt is.
A mai nap a pontot az i-re "kedves" IT-s barátainknak sikerült feltenni: bejelentették, hogy mindent szűrni és ellenőrizni fognak, ami a céges neten keresztül áramol. Hurrá. Ahelyett, hogy a kapcsolat "sebességének" javításával lennének elfoglalva. (Olyan szuper a konnekt bent, hogy szerintem a telom GPRS-e kenderbe veri.)
Arra leszek majd csak kíváncsi, hogyan állapítják majd meg, hogy a magyarul írt levél tartalma hivatalos vagy csak haveroknak szóló "maszlag". Persze az is lehet, hogy az egész csak csesztetés, de itt sosem lehet tudni.
Azt hiszem erre mondná Ford Fairlane, hogy: Clint Eastwood...bekaphatja! :P
Kiérkezésem után elég nehezen vettem tudomásul, hogy a net alapjából véve kiba lassú, s ez nem csak a távolság miatt van így. De nagy nehezen hozzászokattam magam a dolgohoz; elvégre is nincs választási lehetőség.
A tartalom szűrésének dolgával azonban máig nem sikerült megbarátkoznom: legfőképp a Wikipédia hiányával, melynek (s sok másnak is) abban gyökeredzik az oka, hogy a történelemről, politikáról hamisítás nélkül ír. Mivel a Wikipédián létezik a Tiananmen téri mészárlás, cserében Kínában nem létezik Wikipédia (pontosabban szinte mindig tiltva van). És a Wikipédia csak egy a sok, kapitalista, pártellenes, mocskos website közül.
De a legújabb húzás már nem is az ilyen "mocskos" oldalak tiltása: mivel a kínai internetrendőrség rájött, hogy képtelenség minden csatornát szűrni (mail, filecserélők, video megosztók, blogok stb.), szépen elkezdték ezeket is rávinni a listára. Mindezt azért úgy, hogy a nép ne nagyon lázadozzon miatta:
pl. a myspace esetében is először létrehozták a myspace.cn-t, majd pár hét után tiltólistára tették a myspace.com-ot. Most már csak a .cn elérhető, természetesen csak kínaiul. Biztos vagyok benne, hogy sok itt élő külföldinek ez nem esett jól, de gondolom ezt magasról lesz...ják.
Hasonlóan befellegzett jópár hónapja már a blogspot.com-nak is, s a legújabb tiltólistás a youtube.com. Most már ez sem megy. (Van helyette viszont kínai verzió.)
Szerencsére a sorozatos tiltásokra reagálva (hál'Istennek) terjednek a különböző VPN progik, melyek titkos szörfözést biztosítanak a világhálón, de gondolom a pártközpont majd lereagálja ezt is.
A mai nap a pontot az i-re "kedves" IT-s barátainknak sikerült feltenni: bejelentették, hogy mindent szűrni és ellenőrizni fognak, ami a céges neten keresztül áramol. Hurrá. Ahelyett, hogy a kapcsolat "sebességének" javításával lennének elfoglalva. (Olyan szuper a konnekt bent, hogy szerintem a telom GPRS-e kenderbe veri.)
Arra leszek majd csak kíváncsi, hogyan állapítják majd meg, hogy a magyarul írt levél tartalma hivatalos vagy csak haveroknak szóló "maszlag". Persze az is lehet, hogy az egész csak csesztetés, de itt sosem lehet tudni.
Azt hiszem erre mondná Ford Fairlane, hogy: Clint Eastwood...bekaphatja! :P
2007. október 29., hétfő
Van új a nap alatt
Így, lassan egy év elteltével, már-már azt hinné az ember, hogy úgymond mindent látott, főleg a nyilvános "kulturális" szokásokkal kapcsolatosan; már egy-egy csattanósabb köpésre, hangos böfögésre se nagyon kapom fel a fejem, mert minek. Ez van, ez is Kína, ezt sikerült kihozni a többezer éves történelmi múltból az emberek terén.
De tegnap sikerült megismerkednem egy újabb "szokással": mégpedig a fülpiszkáló helyi használatával. A hétvégi költözködés alatt párszor át kellett taxizni egyik helyről a másikra (magáról a költözködésről majd Piroska jelent, remélhetőleg:)), s az egyik ilyen út alkalmával volt szerencsém végignézni, ahogy a taxis megszabadul nem a kívánt zsiradéktól. (Remélem már mindenkinek forog a gyomra:):):))
A műveletsorozat pedig a következő:
1. végy egy fülpiszkálót - a kesztyűtartóban lévő jó lesz
2. a mindenki(?) általtal ismert módon helyezd a bal füledbe, majd tekerkesd.
3. kb. fél perc elteltével szemléld meg az eredményt.
4. amennyiben még nincs elegendő massza a fülpiszkálón folytasd a tevékenységet
5. ha a vatta megtelt, kend a zsiradékot az üléshuzatba a lábad között, utána töröld át a nadrágod szárával.
6. ismételd meg a 2-5. lépést mégegyszer
7. tekerd le az ablakot, majd úgy, hogy mindenki jól láthassa kint is, hasonlóképp tisztítsd ki a jobb füledet is.
8. ha végeztél, ismét tisztísd meg fülpiszkálódat az üléshuzatban, majd tedd vissza a helyére (kesztyűtartó).
Élmény volt, nem mondom... bár lehet, hogy csak én vagyok túl sznob, s már annak is örülni kéne, hogy egyáltalán kitisztította...
De tegnap sikerült megismerkednem egy újabb "szokással": mégpedig a fülpiszkáló helyi használatával. A hétvégi költözködés alatt párszor át kellett taxizni egyik helyről a másikra (magáról a költözködésről majd Piroska jelent, remélhetőleg:)), s az egyik ilyen út alkalmával volt szerencsém végignézni, ahogy a taxis megszabadul nem a kívánt zsiradéktól. (Remélem már mindenkinek forog a gyomra:):):))
A műveletsorozat pedig a következő:
1. végy egy fülpiszkálót - a kesztyűtartóban lévő jó lesz
2. a mindenki(?) általtal ismert módon helyezd a bal füledbe, majd tekerkesd.
3. kb. fél perc elteltével szemléld meg az eredményt.
4. amennyiben még nincs elegendő massza a fülpiszkálón folytasd a tevékenységet
5. ha a vatta megtelt, kend a zsiradékot az üléshuzatba a lábad között, utána töröld át a nadrágod szárával.
6. ismételd meg a 2-5. lépést mégegyszer
7. tekerd le az ablakot, majd úgy, hogy mindenki jól láthassa kint is, hasonlóképp tisztítsd ki a jobb füledet is.
8. ha végeztél, ismét tisztísd meg fülpiszkálódat az üléshuzatban, majd tedd vissza a helyére (kesztyűtartó).
Élmény volt, nem mondom... bár lehet, hogy csak én vagyok túl sznob, s már annak is örülni kéne, hogy egyáltalán kitisztította...
2007. október 24., szerda
Comment Feedback
Meg mindig nem tudok a sajat oldalamra kommentalni, de ez mar csak ilyen kommunista hagyatek:)
Szoval:
Mint a kirandulas alatt kiderult, Piroska imadja a vidamparkot; ha meglatott egyet, rogton borult a program :) de nem baj, tenyleg jo volt a szellemvasut is, bar nem vagyok oda sajat magam ijesztgeteseert :)
A kozos kepeket idozitovel csinaltuk, bar volt, hogy megkertunk valakit. Az uj gepet tuti nem fogom odaadni masnak :)
Hat, ha a Nagy Falnal sok a hulla, akkor az egyreszt tuti azert van, mert epites kozben elaludtak a tetejen, aztan volt, aki lepotyogott :)
A "szetlat" szo Pepa lakasavato-korabeli, valoban :)
Egyebkent bocs a jelenlegi hirektelensegert, de lakasnezes volt, most meg pakolunk, mert hetvegen koltozunk az ujba :) Vegre! Hulye sarga ugynokok meg tulajok... megkeseritik az ember eletet rendesen.
Szoval:
Mint a kirandulas alatt kiderult, Piroska imadja a vidamparkot; ha meglatott egyet, rogton borult a program :) de nem baj, tenyleg jo volt a szellemvasut is, bar nem vagyok oda sajat magam ijesztgeteseert :)
A kozos kepeket idozitovel csinaltuk, bar volt, hogy megkertunk valakit. Az uj gepet tuti nem fogom odaadni masnak :)
Hat, ha a Nagy Falnal sok a hulla, akkor az egyreszt tuti azert van, mert epites kozben elaludtak a tetejen, aztan volt, aki lepotyogott :)
A "szetlat" szo Pepa lakasavato-korabeli, valoban :)
Egyebkent bocs a jelenlegi hirektelensegert, de lakasnezes volt, most meg pakolunk, mert hetvegen koltozunk az ujba :) Vegre! Hulye sarga ugynokok meg tulajok... megkeseritik az ember eletet rendesen.
2007. október 18., csütörtök
Alvós
Azt már megfigyeltük, hogy a kínaiak mindenhol és mindenkor képesek aludni.
Itt van még pár kép, amit a kirándulás alatt csináltunk. A legkomolyabb az utolsó: a faszi jobb oldalan kb. 6 méter mélyen kezdődött a hegyoldal és nagyon meredek volt:)
Itt van még pár kép, amit a kirándulás alatt csináltunk. A legkomolyabb az utolsó: a faszi jobb oldalan kb. 6 méter mélyen kezdődött a hegyoldal és nagyon meredek volt:)
Kirándulás Part 4.: Nanjing 2.nap
...és végre itt az utolsó rész is, a már lassan hetekkel ezelőtti kirándulásról:
A 2. napon ultramaraton túrát szerveztünk, nem futva, csak sétálva, mászva és legvégül vánszorogva. Nagyon jó volt!
Nanjing mellett van egy Purple Gold nevezetű hegy (Lila Arany hegy; nem tudom, hogy találták ki ezt a hüle nevet. Ilyen alapon lehetett volna Barna Gyémánt, vagy akár Rózsaszín Ezüst hegy is, de mindegy:)), szóval ezt a hegyet másztuk meg. Pontosabban csak egy részét, mert noha csak 448 méteres a legmagasabb csúcsa, egész nagy kiterjedésű (főleg a shanghai-i hegyhez képest, ami nincs).
Utikönyvünkre hagyatkozva (majd kijavítva visszaküldjük:)) először a libegőt vettük célba, de mivel a bejárat mellett volt egy tábla, hogy szoborpark balra (azt nem írták hogy 1 km), gondoltuk megnézzük. Utunk egy szép kis bambuszerdőn át vezetett a városfal tövében.
Egyébként alighogy nekiindultunk, rögtön letámadott egy fiatal túristacsapat, hogy le akarnak velünk fényképezkedni:). Hallotunk már ilyenről, hogy kínaiak külföldiekkel akarnak közös képet (gondolom, ez valami olyasmi lehet, mint mikor az állatkertben fényképezkedsz a struccal, zsiráffal és hasonlókkal), de ez volt az első alkalom, hogy velünk is előfordult. Nem értem, hogy tudták eddig visszafogni magukat, hisz olyan szépek vagyunk :D:D:D
Miután átsétáltunk az erdőn, egy nagy parkhoz értünk (volt benne vidámpark is természetesen, de az idő szűkössége miatt Piroska most nem hódolhatott eme szenvedélyének). A bejáratnál egy kinai fazon csinált cukormázból mindenféle alakos édességet. Nagyon ügyes volt, szuperül nézett ki a sárkány (is)!
A park tele volt családokkal, hozták a kis lurkókat játszani. Itt épp kifestőztek vagy mi...
De volt céllövölde is. Azért befigyel a harci üteg:)
Természetesen volt tó is...
...ahol horgásztak és vizililiomot (?) is szedtek a kölykök.
Végül megtaláltuk a szoborparkot is, bár jól el volt dugva.
A bevezető séta után visszaindultunk a hegyre. Út közben láttuk ezt a gyöngyszemet: függőágy árus munkában. Hát kell ennél jobb reklám? :)
Miután visszaértünk a libegőhöz és elnyomtunk egy jégkrémet, felvontattuk magunkat az első állomásra, a PG-hegyi obszervatóriumhoz. Pontosabban mellé, mert miután kiszálltunk, még lépcsőzhettünk vagy 40 percet, hogy odaérjünk (ez nem tudom, miért nincs benne a könyvben, na meg az, hogy kocsival is fel lehet menni...).
Ettől függetlenül megérte felszenvedni magunkat oda, mert egyrészt rengeteg érdekes dolog volt kiállítva, mint például ez a csillagok helyzetét ábrázoló gömb is középpontban a Földdel (i.sz. 220-ban már építettek ilyeneket; itt bizonyára nem pörköltek volna oda Galileinek).
Találtunk itt még egy kiállítást is valami híres kínai csillagászról vagy űrkutatóról, amiben az volt az érdekes, hogy a világ különböző tájáról összegyűjtött bélyegeken keresztül mutatták be az űrrepülés fejlődését. Megtaláltuk a magyar bélyeg mását is:
Volt itt is egy kisebb kilátó, szétláttunk ott is:
Miután visszamásztunk a libegőhöz, folytattuk utunkat a legmagasabb csúcshoz.
Itt fent is ki volt alakítva egy nagyobb kertrendszer, bár ez közel nem volt olyan igényes, mint amit a kínaiaktól már megszoktunk (kertépítés terén).
Ez itt például a pávapark volt:
Ez meg a teaház (vót valamikor):
Miután körbejártuk a hegycsúcsot és pihentünk egy kicsit...
...elindultunk lefelé megkeresni a „kicsit” távolabb lévő mauzóleumokat és kertetek.
Mivel ez a leereszkedünk a hegyről móka kb. másfél órás program volt, már nem maradt időnk mindent megnézni (mellesleg maga a 2 mauzóleum és a közelben lévő kert egy napos móka), de Dr. Sun Yat-sen mauzóleumát, ha nagy nehezen is, de kivégeztük :)
A bejárat lentről: nemigen hittük, hogy fel tudunk mászni.
Már majdnem fent:
Visszanézve még hosszabbnak tűnt:
A Dr., a Kínai Köztársaság megalapítójának szobra az előcsarnokban. (Bent magát a kőszarkofágot nem lehetett fényképezni, pedig jó lett volna egy kép az előtte hajlongó kínaiakkal.)
Nagyjából ennyi fért bele a 2. napba, ide is vissza kell még jönnünk, ami egyáltalán nem baj:) Mondjuk májusban, hátha pont itt lesznek Norbiék is!
A 2. napon ultramaraton túrát szerveztünk, nem futva, csak sétálva, mászva és legvégül vánszorogva. Nagyon jó volt!
Nanjing mellett van egy Purple Gold nevezetű hegy (Lila Arany hegy; nem tudom, hogy találták ki ezt a hüle nevet. Ilyen alapon lehetett volna Barna Gyémánt, vagy akár Rózsaszín Ezüst hegy is, de mindegy:)), szóval ezt a hegyet másztuk meg. Pontosabban csak egy részét, mert noha csak 448 méteres a legmagasabb csúcsa, egész nagy kiterjedésű (főleg a shanghai-i hegyhez képest, ami nincs).
Utikönyvünkre hagyatkozva (majd kijavítva visszaküldjük:)) először a libegőt vettük célba, de mivel a bejárat mellett volt egy tábla, hogy szoborpark balra (azt nem írták hogy 1 km), gondoltuk megnézzük. Utunk egy szép kis bambuszerdőn át vezetett a városfal tövében.
Egyébként alighogy nekiindultunk, rögtön letámadott egy fiatal túristacsapat, hogy le akarnak velünk fényképezkedni:). Hallotunk már ilyenről, hogy kínaiak külföldiekkel akarnak közös képet (gondolom, ez valami olyasmi lehet, mint mikor az állatkertben fényképezkedsz a struccal, zsiráffal és hasonlókkal), de ez volt az első alkalom, hogy velünk is előfordult. Nem értem, hogy tudták eddig visszafogni magukat, hisz olyan szépek vagyunk :D:D:D
Miután átsétáltunk az erdőn, egy nagy parkhoz értünk (volt benne vidámpark is természetesen, de az idő szűkössége miatt Piroska most nem hódolhatott eme szenvedélyének). A bejáratnál egy kinai fazon csinált cukormázból mindenféle alakos édességet. Nagyon ügyes volt, szuperül nézett ki a sárkány (is)!
A park tele volt családokkal, hozták a kis lurkókat játszani. Itt épp kifestőztek vagy mi...
De volt céllövölde is. Azért befigyel a harci üteg:)
Természetesen volt tó is...
...ahol horgásztak és vizililiomot (?) is szedtek a kölykök.
Végül megtaláltuk a szoborparkot is, bár jól el volt dugva.
A bevezető séta után visszaindultunk a hegyre. Út közben láttuk ezt a gyöngyszemet: függőágy árus munkában. Hát kell ennél jobb reklám? :)
Miután visszaértünk a libegőhöz és elnyomtunk egy jégkrémet, felvontattuk magunkat az első állomásra, a PG-hegyi obszervatóriumhoz. Pontosabban mellé, mert miután kiszálltunk, még lépcsőzhettünk vagy 40 percet, hogy odaérjünk (ez nem tudom, miért nincs benne a könyvben, na meg az, hogy kocsival is fel lehet menni...).
Ettől függetlenül megérte felszenvedni magunkat oda, mert egyrészt rengeteg érdekes dolog volt kiállítva, mint például ez a csillagok helyzetét ábrázoló gömb is középpontban a Földdel (i.sz. 220-ban már építettek ilyeneket; itt bizonyára nem pörköltek volna oda Galileinek).
Találtunk itt még egy kiállítást is valami híres kínai csillagászról vagy űrkutatóról, amiben az volt az érdekes, hogy a világ különböző tájáról összegyűjtött bélyegeken keresztül mutatták be az űrrepülés fejlődését. Megtaláltuk a magyar bélyeg mását is:
Volt itt is egy kisebb kilátó, szétláttunk ott is:
Miután visszamásztunk a libegőhöz, folytattuk utunkat a legmagasabb csúcshoz.
Itt fent is ki volt alakítva egy nagyobb kertrendszer, bár ez közel nem volt olyan igényes, mint amit a kínaiaktól már megszoktunk (kertépítés terén).
Ez itt például a pávapark volt:
Ez meg a teaház (vót valamikor):
Miután körbejártuk a hegycsúcsot és pihentünk egy kicsit...
...elindultunk lefelé megkeresni a „kicsit” távolabb lévő mauzóleumokat és kertetek.
Mivel ez a leereszkedünk a hegyről móka kb. másfél órás program volt, már nem maradt időnk mindent megnézni (mellesleg maga a 2 mauzóleum és a közelben lévő kert egy napos móka), de Dr. Sun Yat-sen mauzóleumát, ha nagy nehezen is, de kivégeztük :)
A bejárat lentről: nemigen hittük, hogy fel tudunk mászni.
Már majdnem fent:
Visszanézve még hosszabbnak tűnt:
A Dr., a Kínai Köztársaság megalapítójának szobra az előcsarnokban. (Bent magát a kőszarkofágot nem lehetett fényképezni, pedig jó lett volna egy kép az előtte hajlongó kínaiakkal.)
Nagyjából ennyi fért bele a 2. napba, ide is vissza kell még jönnünk, ami egyáltalán nem baj:) Mondjuk májusban, hátha pont itt lesznek Norbiék is!
2007. október 15., hétfő
Kirándulás Part 3.: Nanjing 1.nap
Kirándulásunk második felében Nanjingba láttogattunk el. A jelenleg kb. 5.5 milliós városról annyit kell – legfőképpen - tudni, hogy a viharos kínai történelem során többször is volt az ország fővárosa, s ez valamennyire még meglátszik a város mai képén is (egész sokmindent nem romboltak – még – le.) Az egykoir városfal meglepően jó állapotban van; olyan nagyra és erősre építették, hogy még a kommunizmus sem fog rajta :) Egyébként állítólag ez a világ leghosszabb városfala: 33 km-nyi veszi körül az egykori óvárost.
Természetesen, mint mindig, most is kicsit elkalkuláltuk magunkat az idővel, még a látnivalók felét sem sikerült megnézni, noha szó szerint lejártuk a lábunkat.
Első nap városnézés volt, amit a helyi történelmi múzeummal - Nanjing Museum - nyitottunk (pontosabban annak is csak az egyik felével, de így is sikerült pár órát elbámészkodni).
Rengeteg régi cucc (és/vagy) másolat volt kiállítva, ezek közül csak pár „kedvencet” említenék meg:
A képen egy Qing dinasztiabeli (1644-1911) trón látható, szvsz még a dinasztia elejéről, mert nem hinném, hogy a szépséget és méretet mindennél előbbre helyező Cixi (Cö-Hszi) ilyen „gagyin” húzta volna le a maga pár évtizedét (mégkevésbé maga a császár).
Volt egy csomó gyöngyházberakásos ládika, dobozka is (pontos neveit szerintem a lányok tudják, én nem). Ezek közül itt van két meglepően modern, gondolom ezek is inkább 19.század közeliek lehetnek:
És itt van egy faragott darab is; nem tudom pontosan, hogy mi, de le merném fogadni, hogy vagy pipereasztal vagy teáskészlet részét képezte :)
Az aprólékos kézimunka mindenesetre lenyűgöző.
Van egy, a múzeumhoz kötődő vicces sztori is: miközben az császári viseleteket tanulmányoztuk, odajött hozzánk egy kínai iskolás csoport (vagy egyetem eleje vagy középiskola vége; nehéz a kínai csajokról ránézésre megállapítani hány évesek) és készítettek velünk egy kis riportot a kiállítással kapcsolatosan. Mókás volt, mert nem tudom, ki volt jobban zavarban, ők vagy mi (bár szerintem ők).
A múzeum után ellátogattunk az egyik régi belső kapu megtartott falrészletéhez is (szintén utikönyv alapján).
Bár a képen nem látszik, de szerintem volt vagy 15 méter széles. A legfőbb érdekessége, hogy annak idején minden kifaragott kövére rávésték a készítő nevét és a gyártás dátumát, így ha idő előtt eltört, tudták, kivel kell garisan kicseréltetni.
Ez a szokás aztán valahogy elkopott az idő hosszú során. Sajnos. Pedig a fal mögötti pár éves épület jó példázza, mennyire lecsökkent ezzel a minőségközpontú gyártás...
Bár a városban sétálgatva akadt ellenpélda is: ez a busz még mindig szállít utasokat, pedig szerintem van legalább 50 éves (ha nem több, nem értek hozzá – mindenesetre a kaszni még fából volt):
Egy kis ebédszünet után (Jack’s Itanlian Restaurant – csak tudnám, miért éppen Jack; nem hangzik túl olaszosan. Mindenesetre nagyon jól főznek!) elsétáltunk a Chao Tian palotához is, ami persze korábban zárt, mint bármi más (kemény meló lehet ez a jegyárusítás), így kvázi csak kívülről vethettünk rá pár pillantást. Igaz, ezért legalább nem vámoltak le, mint az állat.
Mondjuk, amit láttunk belőle, az kb. elég is volt: az épületről és a környezetről is lerít, hogy baromira nem foglalkoznak vele, amíg áll magától, addig jó, ha meg összedől egyszer, akkor majd lehet építeni helyette bevásárlóközpontot. Itt van egy kis realitás a kínai törődésről (szerencsére nem mindenhol ilyen rossz a helyzet): ez a palota előtti halastó (maradványa), az alján a zöld az iszap, vagy 2-3 centi vastag. Alatta még volt víz (gondolom esett) és küzdött benne egy teknős is (a feje lent középen, a deszkadarabtól balra):
Ez pedig a lépcső, ahol az ősi rámpát fényesre csúzdázták a lurkók:
Miután kivégzett a palota környékének látványa, még egy kicsit nyakunkba vettük a várost: meg akartunk keresni egy tavacskát nem messze. A tavat meg is találtuk meg nem is: időközben lakóparkosították.
Úgyhogy kb. ennyi volt a nap, nagy nehezen fogtunk egy taxit és visszamentünk a szállodába, ami szerencsére olcsóbb, tisztább, szebb, de mindenek előtt sokkal kényelmesbb volt, mint az előző.
Zárásul még itt egy kép egy építkezésről. A címe lehetne „Átadás előtt”. Remélem lejön a minőség...
Természetesen, mint mindig, most is kicsit elkalkuláltuk magunkat az idővel, még a látnivalók felét sem sikerült megnézni, noha szó szerint lejártuk a lábunkat.
Első nap városnézés volt, amit a helyi történelmi múzeummal - Nanjing Museum - nyitottunk (pontosabban annak is csak az egyik felével, de így is sikerült pár órát elbámészkodni).
Rengeteg régi cucc (és/vagy) másolat volt kiállítva, ezek közül csak pár „kedvencet” említenék meg:
A képen egy Qing dinasztiabeli (1644-1911) trón látható, szvsz még a dinasztia elejéről, mert nem hinném, hogy a szépséget és méretet mindennél előbbre helyező Cixi (Cö-Hszi) ilyen „gagyin” húzta volna le a maga pár évtizedét (mégkevésbé maga a császár).
Volt egy csomó gyöngyházberakásos ládika, dobozka is (pontos neveit szerintem a lányok tudják, én nem). Ezek közül itt van két meglepően modern, gondolom ezek is inkább 19.század közeliek lehetnek:
És itt van egy faragott darab is; nem tudom pontosan, hogy mi, de le merném fogadni, hogy vagy pipereasztal vagy teáskészlet részét képezte :)
Az aprólékos kézimunka mindenesetre lenyűgöző.
Van egy, a múzeumhoz kötődő vicces sztori is: miközben az császári viseleteket tanulmányoztuk, odajött hozzánk egy kínai iskolás csoport (vagy egyetem eleje vagy középiskola vége; nehéz a kínai csajokról ránézésre megállapítani hány évesek) és készítettek velünk egy kis riportot a kiállítással kapcsolatosan. Mókás volt, mert nem tudom, ki volt jobban zavarban, ők vagy mi (bár szerintem ők).
A múzeum után ellátogattunk az egyik régi belső kapu megtartott falrészletéhez is (szintén utikönyv alapján).
Bár a képen nem látszik, de szerintem volt vagy 15 méter széles. A legfőbb érdekessége, hogy annak idején minden kifaragott kövére rávésték a készítő nevét és a gyártás dátumát, így ha idő előtt eltört, tudták, kivel kell garisan kicseréltetni.
Ez a szokás aztán valahogy elkopott az idő hosszú során. Sajnos. Pedig a fal mögötti pár éves épület jó példázza, mennyire lecsökkent ezzel a minőségközpontú gyártás...
Bár a városban sétálgatva akadt ellenpélda is: ez a busz még mindig szállít utasokat, pedig szerintem van legalább 50 éves (ha nem több, nem értek hozzá – mindenesetre a kaszni még fából volt):
Egy kis ebédszünet után (Jack’s Itanlian Restaurant – csak tudnám, miért éppen Jack; nem hangzik túl olaszosan. Mindenesetre nagyon jól főznek!) elsétáltunk a Chao Tian palotához is, ami persze korábban zárt, mint bármi más (kemény meló lehet ez a jegyárusítás), így kvázi csak kívülről vethettünk rá pár pillantást. Igaz, ezért legalább nem vámoltak le, mint az állat.
Mondjuk, amit láttunk belőle, az kb. elég is volt: az épületről és a környezetről is lerít, hogy baromira nem foglalkoznak vele, amíg áll magától, addig jó, ha meg összedől egyszer, akkor majd lehet építeni helyette bevásárlóközpontot. Itt van egy kis realitás a kínai törődésről (szerencsére nem mindenhol ilyen rossz a helyzet): ez a palota előtti halastó (maradványa), az alján a zöld az iszap, vagy 2-3 centi vastag. Alatta még volt víz (gondolom esett) és küzdött benne egy teknős is (a feje lent középen, a deszkadarabtól balra):
Ez pedig a lépcső, ahol az ősi rámpát fényesre csúzdázták a lurkók:
Miután kivégzett a palota környékének látványa, még egy kicsit nyakunkba vettük a várost: meg akartunk keresni egy tavacskát nem messze. A tavat meg is találtuk meg nem is: időközben lakóparkosították.
Úgyhogy kb. ennyi volt a nap, nagy nehezen fogtunk egy taxit és visszamentünk a szállodába, ami szerencsére olcsóbb, tisztább, szebb, de mindenek előtt sokkal kényelmesbb volt, mint az előző.
Zárásul még itt egy kép egy építkezésről. A címe lehetne „Átadás előtt”. Remélem lejön a minőség...
2007. október 14., vasárnap
Lenin és Mao
Tegnap este voltunk Teppanyakizni - sajna nem vittünk gépet (mellesleg megjavították az objektivet, s mint kiderült, tényleg nem mi b..tuk el, hanem gyári hibás volt, így aztán nem is kellett fizetni érte. De a lényeg, hogy kész van), szóval a gépet itthon felejtettük, így nincs kép (még) az új jövevényekről. Beatrix és Péter egy hete érkezett, ők is 3 éves projektre. Jót ettünk, jót ittunk és nagyon jót dumáltunk. Miután ők hazamentek, Guczóval és Márival még átmentünk egy eldugott kocsmába meginni egy sört. Guczó meg akarta mutatni a helyet, mert nagyon jó, hangulatos, viszont magunktól sohasem találnánk meg, ami igaz is, mert kintről még az ajtó sem látszik (kvázi el kell tolni a falat, hogy bejusson az ember:)).
A bár neve Mokkos bár egyébként és tényleg nagyon hangulatos, de az igazi poén (amellett, hogy még szállodában sem nagyon van ilyen magas színvonalú wc) az ott fellelt gyufásdoboz volt. Pontosabban gyufásdobozok: az egyiken Lenin atyánk portréja sasolt, a másikon pedig Mao elvtárs nézett farkasszemet, mellette egyik idézetével:
"What really counts in the world is consciantiousness, and the Communist Party is most particular about being conscientious."
"A világon a legfontosabb a lelkiismeretesség, s a kommunista párt a legkomolyabban veszi ezt."
A bár neve Mokkos bár egyébként és tényleg nagyon hangulatos, de az igazi poén (amellett, hogy még szállodában sem nagyon van ilyen magas színvonalú wc) az ott fellelt gyufásdoboz volt. Pontosabban gyufásdobozok: az egyiken Lenin atyánk portréja sasolt, a másikon pedig Mao elvtárs nézett farkasszemet, mellette egyik idézetével:
"What really counts in the world is consciantiousness, and the Communist Party is most particular about being conscientious."
"A világon a legfontosabb a lelkiismeretesség, s a kommunista párt a legkomolyabban veszi ezt."
2007. október 11., csütörtök
Kirándulás Part 2.: Wuxi 2.nap
A második nap délelőtt nekivágtunk megkeresni a Teknős-szigetet (ami félsziget, de ez most nem is annyira számít) és a Majom-szigetet (ismertebb nevén Sanya-sziget). Jó kis program elé néztünk már az utikönyv alapján is.
Mivel a „szállodában” azt mondák, nincs messze, hát gyalog vágtunk neki. A tóhoz elég könnyen eljutottunk, csak egy széles autóút választotta el a lakóparktól, ahol mi is voltunk. Épp, hogy átkeltünk, azt vettük észre, hogy a borkok mögül, ahol a tó volt, mintha kicsit távolabb gejzil törne elő. Furi volt, mert nem hallottunk arról, hogy lenne ilyen, de megnéztük, mi az, ha már ott voltunk.
Mint kiderült, ezek a kínaiak egy bazi nagy szökőkutat telepítettek a tóra. Nem gejzil, de így is jól nézett ki. Még sosem láttunk vizet ilyen baromi magasra felnyomatni:
Miután továbbmentünk és megtudakoltuk, merre is kéne pontosan menni, beültünk egy kávéra a közeli k.drága kávézóba (hiába, itt is ugyanúgy lehúzzák a túriatákat, mint a Balcsinál a németeket). A kávézótól egy nagy földnyelv nyúlt be a Teknős-sziget felé, ahol családok piknikeztek, játszottak, pihentek és természetesen sárkányt eregettek. Itt lehetett sárkányt is kapni, volt pár nagyon jópofa.
Uticélunkhoz elég hosszú út vezetett, jópár hídon át, de a nagyon szép idő és a mégszebb környék miatt egyáltalán nem bántuk.
A tó mellett elterülő partszakasz tele volt vendéglőkkel, játszótérrel, homokozóval; minden, ami kell. A vízeben viszont nem sokan fürötdek, annak ellenére, hogy több vendéglős is úgy látta, a víz még mosogatásra is teljesen megfelelő.
Nem álltunk meg kajálni...
Természetesen itt is lehetett csónakázni, méghozzá nem is akármin: frankó kis hadihajókon keménykedhettek gyerekek és felnőttek egyaránt.
Egy másik pofás kis vizijáték a bubiba zárt gyerek: csak beleteszed a kis mihasznát a gumigömbbe, pumpálsz neki egy kis levegőt és pórázon tartva szépen kilököd a tóra. A gömb vízhatlan és hangszigetelt, szóval garantált a nyugalom 10-15 percre.:)
Mint már említettem, jópár hídon át vezetett az utunk, itt az egyik. Nekem teccik:
A tavon sok kis öböl volt, ennek a szélén egy étterem is:
Közben eléggé kisütött a nap, volt vagy 32-34 fok. Izzadtunk is rendesen, persze vizet nem sikerült venni, mert az egyetlen utcai árusnál több, mint pofátlanok voltak az árak. Mire a Teknős-sziget bejáratához vezető hídhoz érkeztünk, kb. 2 óra gyaloglás után, már nagyon szomjasak és fáradtak voltunk. De mi kemények voltunk! Nem úgy mint ez a kutya.
:)
Bocs, nem tudtam kihagyni.
:)
A Teknős-szigetről annyit kell tudni, hogy egy csomó mesterségesen kialakított park és építmény van rajta. Az utikönyv szerint ezeket filmforgatások díszleteinek csinálták. ettől függetlenül nagyon szép volt! Már amit láttunk belőle, mert természetesen egy nap alatt nem lehet bejárni az egészet.
Menet közben Piroska talált egy hatalmas pókot is (később még többet). Nem tudom pontosan, milyen „márkájú”, de a lábaival együtt majd akkora volt, mint a tenyerem!
Volt egy kis japán szekció is gyümölcsössel. Innen a szobrok tetszettek a legjobban.
Miután átvágtunk a félszigeten, elmentünk hajókázni egyet. A Majom (Sanya)-szigetre vezetett utunk. Ilyen nagy turistaszállítókba pakoltak be mindenkit. Elfért vagy 200 kínai a fedélzeten. Szerencsére nem volt túl hosszú az út, s le is tudtunk ülni egy kicsit.
A Majom-sziget két részből állt, a nagyobbikhoz ezen a hídon kellett átmenni.
Itt már nem volt annyira szép a víz; mondhatni tiszta zöld volt minden az alkától.
De ettől függetlenül jól meg volt csinálva minden, s a táj és az épületek is nagyon gyönyörűek voltak. Ezt a szigetet sikerült alaposan bejárni.
Érdekes volt, hogy az egész abszolút nem tűnt műnek, egész addig, még le nem érkeztünk a szigeten lévő templom alatt található fekvő buddhához. Ez ugyanis egy barlangban volt található, aminek bejáratait apró, falba vájt szobrocskák díszítették.
Ez még rendben is lett volna, csakhogy a barlang nem volt befejezve...
Nem is tudom már, mikor érkeztünk vissza a szállóhoz, de utána már nem mentünk sehova, annyira elfáradtunk. Szuper nap volt!
Természetesen nem sikerült mindent megnézni, úgyhogy ide is vissza kell majd még jönni:)
Mivel a „szállodában” azt mondák, nincs messze, hát gyalog vágtunk neki. A tóhoz elég könnyen eljutottunk, csak egy széles autóút választotta el a lakóparktól, ahol mi is voltunk. Épp, hogy átkeltünk, azt vettük észre, hogy a borkok mögül, ahol a tó volt, mintha kicsit távolabb gejzil törne elő. Furi volt, mert nem hallottunk arról, hogy lenne ilyen, de megnéztük, mi az, ha már ott voltunk.
Mint kiderült, ezek a kínaiak egy bazi nagy szökőkutat telepítettek a tóra. Nem gejzil, de így is jól nézett ki. Még sosem láttunk vizet ilyen baromi magasra felnyomatni:
Miután továbbmentünk és megtudakoltuk, merre is kéne pontosan menni, beültünk egy kávéra a közeli k.drága kávézóba (hiába, itt is ugyanúgy lehúzzák a túriatákat, mint a Balcsinál a németeket). A kávézótól egy nagy földnyelv nyúlt be a Teknős-sziget felé, ahol családok piknikeztek, játszottak, pihentek és természetesen sárkányt eregettek. Itt lehetett sárkányt is kapni, volt pár nagyon jópofa.
Uticélunkhoz elég hosszú út vezetett, jópár hídon át, de a nagyon szép idő és a mégszebb környék miatt egyáltalán nem bántuk.
A tó mellett elterülő partszakasz tele volt vendéglőkkel, játszótérrel, homokozóval; minden, ami kell. A vízeben viszont nem sokan fürötdek, annak ellenére, hogy több vendéglős is úgy látta, a víz még mosogatásra is teljesen megfelelő.
Nem álltunk meg kajálni...
Természetesen itt is lehetett csónakázni, méghozzá nem is akármin: frankó kis hadihajókon keménykedhettek gyerekek és felnőttek egyaránt.
Egy másik pofás kis vizijáték a bubiba zárt gyerek: csak beleteszed a kis mihasznát a gumigömbbe, pumpálsz neki egy kis levegőt és pórázon tartva szépen kilököd a tóra. A gömb vízhatlan és hangszigetelt, szóval garantált a nyugalom 10-15 percre.:)
Mint már említettem, jópár hídon át vezetett az utunk, itt az egyik. Nekem teccik:
A tavon sok kis öböl volt, ennek a szélén egy étterem is:
Közben eléggé kisütött a nap, volt vagy 32-34 fok. Izzadtunk is rendesen, persze vizet nem sikerült venni, mert az egyetlen utcai árusnál több, mint pofátlanok voltak az árak. Mire a Teknős-sziget bejáratához vezető hídhoz érkeztünk, kb. 2 óra gyaloglás után, már nagyon szomjasak és fáradtak voltunk. De mi kemények voltunk! Nem úgy mint ez a kutya.
:)
Bocs, nem tudtam kihagyni.
:)
A Teknős-szigetről annyit kell tudni, hogy egy csomó mesterségesen kialakított park és építmény van rajta. Az utikönyv szerint ezeket filmforgatások díszleteinek csinálták. ettől függetlenül nagyon szép volt! Már amit láttunk belőle, mert természetesen egy nap alatt nem lehet bejárni az egészet.
Menet közben Piroska talált egy hatalmas pókot is (később még többet). Nem tudom pontosan, milyen „márkájú”, de a lábaival együtt majd akkora volt, mint a tenyerem!
Volt egy kis japán szekció is gyümölcsössel. Innen a szobrok tetszettek a legjobban.
Miután átvágtunk a félszigeten, elmentünk hajókázni egyet. A Majom (Sanya)-szigetre vezetett utunk. Ilyen nagy turistaszállítókba pakoltak be mindenkit. Elfért vagy 200 kínai a fedélzeten. Szerencsére nem volt túl hosszú az út, s le is tudtunk ülni egy kicsit.
A Majom-sziget két részből állt, a nagyobbikhoz ezen a hídon kellett átmenni.
Itt már nem volt annyira szép a víz; mondhatni tiszta zöld volt minden az alkától.
De ettől függetlenül jól meg volt csinálva minden, s a táj és az épületek is nagyon gyönyörűek voltak. Ezt a szigetet sikerült alaposan bejárni.
Érdekes volt, hogy az egész abszolút nem tűnt műnek, egész addig, még le nem érkeztünk a szigeten lévő templom alatt található fekvő buddhához. Ez ugyanis egy barlangban volt található, aminek bejáratait apró, falba vájt szobrocskák díszítették.
Ez még rendben is lett volna, csakhogy a barlang nem volt befejezve...
Nem is tudom már, mikor érkeztünk vissza a szállóhoz, de utána már nem mentünk sehova, annyira elfáradtunk. Szuper nap volt!
Természetesen nem sikerült mindent megnézni, úgyhogy ide is vissza kell majd még jönni:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)