Mivel a „szállodában” azt mondák, nincs messze, hát gyalog vágtunk neki. A tóhoz elég könnyen eljutottunk, csak egy széles autóút választotta el a lakóparktól, ahol mi is voltunk. Épp, hogy átkeltünk, azt vettük észre, hogy a borkok mögül, ahol a tó volt, mintha kicsit távolabb gejzil törne elő. Furi volt, mert nem hallottunk arról, hogy lenne ilyen, de megnéztük, mi az, ha már ott voltunk.
Mint kiderült, ezek a kínaiak egy bazi nagy szökőkutat telepítettek a tóra. Nem gejzil, de így is jól nézett ki. Még sosem láttunk vizet ilyen baromi magasra felnyomatni:
Miután továbbmentünk és megtudakoltuk, merre is kéne pontosan menni, beültünk egy kávéra a közeli k.drága kávézóba (hiába, itt is ugyanúgy lehúzzák a túriatákat, mint a Balcsinál a németeket). A kávézótól egy nagy földnyelv nyúlt be a Teknős-sziget felé, ahol családok piknikeztek, játszottak, pihentek és természetesen sárkányt eregettek. Itt lehetett sárkányt is kapni, volt pár nagyon jópofa.
Uticélunkhoz elég hosszú út vezetett, jópár hídon át, de a nagyon szép idő és a mégszebb környék miatt egyáltalán nem bántuk.
A tó mellett elterülő partszakasz tele volt vendéglőkkel, játszótérrel, homokozóval; minden, ami kell. A vízeben viszont nem sokan fürötdek, annak ellenére, hogy több vendéglős is úgy látta, a víz még mosogatásra is teljesen megfelelő.
Nem álltunk meg kajálni...
Természetesen itt is lehetett csónakázni, méghozzá nem is akármin: frankó kis hadihajókon keménykedhettek gyerekek és felnőttek egyaránt.
Egy másik pofás kis vizijáték a bubiba zárt gyerek: csak beleteszed a kis mihasznát a gumigömbbe, pumpálsz neki egy kis levegőt és pórázon tartva szépen kilököd a tóra. A gömb vízhatlan és hangszigetelt, szóval garantált a nyugalom 10-15 percre.:)
Mint már említettem, jópár hídon át vezetett az utunk, itt az egyik. Nekem teccik:
A tavon sok kis öböl volt, ennek a szélén egy étterem is:
Közben eléggé kisütött a nap, volt vagy 32-34 fok. Izzadtunk is rendesen, persze vizet nem sikerült venni, mert az egyetlen utcai árusnál több, mint pofátlanok voltak az árak. Mire a Teknős-sziget bejáratához vezető hídhoz érkeztünk, kb. 2 óra gyaloglás után, már nagyon szomjasak és fáradtak voltunk. De mi kemények voltunk! Nem úgy mint ez a kutya.
:)
Bocs, nem tudtam kihagyni.
:)
A Teknős-szigetről annyit kell tudni, hogy egy csomó mesterségesen kialakított park és építmény van rajta. Az utikönyv szerint ezeket filmforgatások díszleteinek csinálták. ettől függetlenül nagyon szép volt! Már amit láttunk belőle, mert természetesen egy nap alatt nem lehet bejárni az egészet.
Menet közben Piroska talált egy hatalmas pókot is (később még többet). Nem tudom pontosan, milyen „márkájú”, de a lábaival együtt majd akkora volt, mint a tenyerem!
Volt egy kis japán szekció is gyümölcsössel. Innen a szobrok tetszettek a legjobban.
Miután átvágtunk a félszigeten, elmentünk hajókázni egyet. A Majom (Sanya)-szigetre vezetett utunk. Ilyen nagy turistaszállítókba pakoltak be mindenkit. Elfért vagy 200 kínai a fedélzeten. Szerencsére nem volt túl hosszú az út, s le is tudtunk ülni egy kicsit.
A Majom-sziget két részből állt, a nagyobbikhoz ezen a hídon kellett átmenni.
Itt már nem volt annyira szép a víz; mondhatni tiszta zöld volt minden az alkától.
De ettől függetlenül jól meg volt csinálva minden, s a táj és az épületek is nagyon gyönyörűek voltak. Ezt a szigetet sikerült alaposan bejárni.
Érdekes volt, hogy az egész abszolút nem tűnt műnek, egész addig, még le nem érkeztünk a szigeten lévő templom alatt található fekvő buddhához. Ez ugyanis egy barlangban volt található, aminek bejáratait apró, falba vájt szobrocskák díszítették.
Ez még rendben is lett volna, csakhogy a barlang nem volt befejezve...
Nem is tudom már, mikor érkeztünk vissza a szállóhoz, de utána már nem mentünk sehova, annyira elfáradtunk. Szuper nap volt!
Természetesen nem sikerült mindent megnézni, úgyhogy ide is vissza kell majd még jönni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése