Előző héten szünet volt itt Kínában. Nem tudom pontosan, mit ünnepeltek és most lusta is vagyok utána nézni (pontosabban nem érdekel), de valami nemzeti ünnep volt. Lényeg, hogy nem kellett dolgozni. Szerencsére Piroska is el tudott jönni három napra (ők ugye magyar munkarend szerint dolgoznak, ami az egyidőben történő szabadságolásunkat meglehetősen megnehezíti, de ez van).
Eredetileg a Hainan-sziget lett volna a cél, de végül egy “low budget” kirándulás mellett döntöttünk. (Ha bejönne a blogspot Kínában, most fordítanám is ezerrel ezt a cikket angolra, hátha olvassa valamelyik fejes. Bár elvileg a “LOW BUDGET”-et így is kéne érteniük:) .)
A lényeg, hogy végül a Wuxi-Nanjing útvonal mellett döntöttünk, amit nem is bántunk meg.
Szóval szerda reggel felkerekedtünk, s elindultunk vonattal Wuxiba. Ez a kis pármilliós város Shanghai-tól kb. 130 km-re van, úgyhogy a helyi sebes vasúttal – CRH – (kvázi az otthoni IC 10 év múlva, ha végre egyszer beindul a fejlődés a MÁV-nál) ott is voltunk kb. 50 perc alatt. Első osztályon 1175 forintból…
A vasútállomásról egyből a “szállodába” (lehet szó szerint érteni, de erről kicsit később) mentünk, miután sikerült meglelni a taxisok droszt pontját. (Itt semmi sincs már kiírva pinyinül, azaz latin betűkkel, így egész utazásunk során kicsike kínai nyelvtudásunkra és meglehetősen szerény karakterkészletünkre kellett hagyatkozni, de azért ment a dolog.)
Miután lepakoltunk, a Lonely Planet (ez itt a reklám helye, a számlaszámomat meg majd küldöm a javításokkal együtt :) ) útmutatása alapján elmentünk a Xihui parkba. Már a szállodába vezető úton konstatáltuk, hogy magába a városba nem érdemes bemenni, mert nincs túl sok túrista látványosság. Pontosabban csak 3 van, de az nagyon: lepukkantság, mocsok és igénytelenség a köbön.
Valahol a városban. Itt még mertem fényképezni.
A park bejáratánál találkoztunk egy tücsökárussal, kicsit szóba is elegyedtünk vele. Eszméletlen, hogy mikkel lehet itt kereskedni!
Bent első utunk rémséges volt, ugyanis rögtön egy szellemvasútba botlottunk, amit Piroska nagyon szerett volna kipróbálni. A nosztalgiaút visszahozta kedves emékeimet: máig sem értem, mi a jó abban, hogy az ember tudatosan halálra ilyesztgeti magát…de azért jó volt:)
Miután lement a pulzusunk 120-ra, sétáltunk egyet a parkban. Egész sokan voltak, de szerencsére abszolút nem volt tömeg. Rengeteg család volt kint gyerekekkel, gondolom azért mert a park, amellett, hogy szép és gondozott, tele van vidámpark jellegű létesítményekkel, ami szerintem egész jó ötlet. Volt pl. vizidodzsem, amit én most láttam először és szerintem “tök király” (állítólag Nyíregyházán volt már ilyen, csak betiltották vagy mi).
Séta közben egy nagyobb tömegbe botlottunk. Nem kellett sok, hogy levegyük, bizony itt is dívik a társközvetítés ezerrel (kvázi Shanghai People’s Park):a fákon kereszbe kifeszített madzagokon lógtak az ismertetők és a kívánalmak: itt találkozhatott a kereslet a kínálattal. A kék sor a férfiak hírdetése, a rózsaszín a nőké.
A park másik érdekessége: bokrokból voltak szobrok kialakítva, formára nyírva. Itt van egy lovas „kedvcsinálónak”:
A parkban volt egy hegy is (Egerben domb, Nyíregyházán hegység:)), tetején egy kilátóval, ahova libegő vitt fel. Nagyon szép volt az út felfele, kiváltképp, hogy nem kellett mászni. Örültünk is neki :)
Természetesen volt csónakázó tó is (itt enyhén felülnézetből), mindenféle érdekes csónakkal.
Fent egész jó volt a kilátás (kár, hogy párás – vagy szmogos – volt az idő). Megpróbáltam panorámaképet is csinálni, persze nemigazán jött össze, de ezért most inkább a szoftvert hibáztatom :)
Magáról a kilátóról vinszont csak annyit: jól látszott, hol járunk...
Miután visszalibegtünk a parkba, még sétáltunk egy nagyobbacskát, majd, hogy keretet adjunk az egész programnak, vidámparkoztunk még egyet. Pontosabban csak Piroska. Én ilyenbe be nem ülök. (Mindig az jut eszembe róla, mikor anno Tiszafüreden voltunk Norbiékkal a Halasnapokon, tudjátok, mikor Pepa elveszett és csak másnap dél körül lett meg:); szóval ott is volt egy Terminátor névre keresztelt masina, ahova a vagányabbja fel is ült, a „gyávábbja”, köztük én is, meg lentről nézte, hogy hányják nyakon őket beboroskólázott, részeg fiatalok:) ).
Szerencsére most ilyen nem történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése