In-tro

Figyelem!

Az alabbi blog tartalma egyes elemekben, nep- illetve munkacsoportokban nemtetszest valthat ki, esetlegesen sokkoloan hathat.
Akinek nem inge, ne vegye magara,
Akinek nem tetszik, huzzon a p.....

ennyi.







2007. május 21., hétfő

5 nap - 30000 km

Igen, ennyit utaztam az utóbbi 5 napban...nem volt egy leányálom...
A Magyarországon töltött hetek után csütörtökön visszaértünk Shanghaiba. Én ma reggel már harmadszor a héten. Történt ugyanis, hogy még aznap, hogy megjöttünk, el kellett repüljek Pekingbe egy mobilos kiállításra - aminek mellesleg semmi értelme nem volt, de ez már csak ott derült ki. Péntek éjjel érkeztem vissza. Szombaton dél körül csörgött a telefon. Én hülye felvettem. A főnököm volt. Azt mondta, hogy el kell menjek Helsinkibe. Mondom neki, de hát most jöttem onnan (mert ugye az otthon töltött két hét szabadságból 2 nap utazás és 4 nap munka volt, amiből kettő Finnországban...) Akkor is mennem kellett, mivel a DHL elkavart egy nagyon fontos szállítmányt a Nokiának, s már nem ért volna oda időben hétfő reggelre, ezért újat kellett küldeni. Shanghaiból. Honnan máshonnan. Még jó, hogy ott vagyunk Európa összes országában. Természetesen egyik csomagküldőnek sincs 24 órás szolgáltatása Kínából, természetesen nekem semmi közöm nem volt az egészhez, de természetesen egyik b..i manager dumagép sem vállalta magára e nemes feladatot (a kifogásokig jutottak, hogy miért nem érnek rá, aztán sz.rtak bele az egészbe), így hát megint a mérnökön csattant az ostor. De hát így van ez: a manager dumál a semmibe a semmiről, nem csinál semmit, ha baj van, akkor helyrehozatja a hibát a mérnökkel, a vállveregetést meg a pénzt meg begyűjti magának. Ez a világ rendje...
Azt sem értem, hogy ha már van egy elkavarodott csomag, amit azért tudtak, hogy hol van (UK), miért egyszerűbb a világ másik végéről újat küldeni, de szerintem az egyszerű válasz az, hogy nem akartak foglalkozni vele. Így hát mennem kellett, mert ugye a mérnök nem mondhat nemet (hiába, hogy be volt táblázva a hétvégém és gyakorlatilag mindent felrúgtak).
De most végre visszaértem, kétszer tíz órás út után, megyek aludni. A blogot meg a héten frissítjük. Kitartás! Éljen... :)

Ui: az útról még annyit, hogy odafele egy 45 fős francia csoporttal utaztam. Hát mit mondjak... A franciák tényleg taplók, beképzeltek és kiba egoisták. Mentségükre csak annyi hozható, hogy nem direkt csinálják. Egyszerűen ilyenek. Benne van a géneikben...

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

:))

Névtelen írta...

GKN: Zsir! ennyit egesz eddigi eletemben talan ha repultem :)
remelem legalabb business class-on kuldtek vissza, es egesz uton jo kis filmeket neztel! :)

Greg / 尤睿 írta...

Napersze, biznisz kla'sz merknoknek... turistaosztaly, az volt. Filmet meg nem lattam, mert aki a monitorok poziciojat tervezte, az van nem ellenorizte a lathatosagot a leghatso sorbol, vagy ugy volt vele, hogy:"Le van szarva, hogy nem latja, ugyis hatra tudja donteni teljesen az uleset, akkor meg biztos aludni fog!"