Kínai esküvő

Hétvégén voltunk kínai esküvőn. A képeket majd pótlom – megint otthonfelejtettem a fényképezőt, de ezentúl már tényleg vinni fogom; ha más nem, magamhoz kötözöm, mint Guczó:) :) :).
Anyway, annyira nem volt nagy szám az egész, sőt. Kezdjün azzal, hogy mint már írtam, itt általában az a szokás, hogy külön van maga a házasságkötés (ha jól emlékszem anno ezzel vitatkozott valaki, de nem érdekel, hogy mit mond, mert eddig akinek itt a cégnél és ismerősök körében esküvője volt, mind így tartotta, szóval nekem van igazam és kész! :)).
Szóval először összeházasodik a pár, mint mondjuk otthon a polgármesteri, vagy hogy hívják – majd megtanulom, ha eljön az ideje:) – utána pedig külön van a „lagzi”.
Általában erre a „lagzira” hívják meg a jónépet (kvázi boldog-bolgodtalant), természetesen a sok lóvé reményében. (Mellesleg azért van külön a kettő, mert még a polgárit nem olyan nehéz elintézni, a „lagzira” gyakran egy évet is kell várni a „jó” helyek telítettsége miatt.Csak azt nem tudom, mi lenne itt azokkal a párokkal, akik az esküvő után fél-egy évvel később jönnek rá, hogy nem illenek össze, s így elválnak. Kiírhatnák, hogy a lagzi válás miatt elmarad, hahaha :)).
A „lagzi” amin voltunk, a következőképp nézett ki: nagynehezen megtaláltuk az éttermet. Ami több emeletes volt. A kártyán nem volt rajta, hanyadikra kell menni. Minden emeleten „lagzi” volt, úgyhogy több párt is volt alkalmunk látni :)
Nos, a szerencsés..khmm..kolléga a 3. emeleten vert tábort. Miután megérkeztünk és lepakoltunk, volt fotózás. Részleteket nem árulok el, mert tök jó ötlet és nem akarom, hogy lenyúljátok:)
Majd mikor már mindenki megérkezett – fél-egy óra késéssel – elkezdték felszolgáli az ünnepi vacsorát. Először csak az előételeket (szándékosan nem hívom őket appetizernek...) rakták ki. Majd következett a bevonulás. Ez kvázi úgy nézett ki, hogy a koynha előtti kis térből indult a „nagy menet” keresztül a mobilis virágkapun (á la csájna), majd egy kis beszéd után helyet foglaltak és elkezdődött a vacsi. A kajákat most nem nagyon részletezném, cuzamme kaki volt; minden olajos, édes takonyszószban úzott, totál semmi fűszer, viszont szinte minden feltrancsírozva, kvázi előrágva...guszta volt nagyon. Nekik nagyon ízlet, nekünk nagyon nem. Életem egyik legnagyobb hazugsága volt, mikor a vendéglátónak a kajáról kellett nyilatkoznom, s azt mondtam, minden nagyon jó. De most miért rontsam el a kedvét – majd hazamegyünk, eszünk egy kis kolbászt, oszt’ jólvan. :)
A vacsi közben volt pár „Action point”: egy kis kornyikálás a vőlegény részéről, 2-3 ruhacsere a menyasszony részéről, pár találós kérdéses játék, s természetesen végig ultranyálas zene.
De ez még mind ok, mivel ugye más ország, más szokások. A leginkább meghökkentő az volt, hogy a rendezőség már a vacsora alatt elkezdte bontani a díszletet. Először az asztaldíszeket gyűjtötték be még a félidő előtt, majd a nagyobb dekorációs elemeket. Úgy másfél óra elteltével felszedték az amúgy „ízlésesen lecelluxozott és tiszta” vörös szőnyeget is. Tették mindezt természetesen a karbantartók, koszos, mocskos karbantartói ruhában a vacsora kellős közepén (térben és időben egyaránt). A használt étkészlet összegyűjtése eltakarítása is kb. harmadosztályú menza jellegű volt: be középre mindent egy nagy tologatós kocsi műanyag dobozaiba, majd át vele az egész pereputtyon.
Na, szerintem ez a kettő nagyon gáz volt.
Szóval kipróbáltuk ezt is, s betettük szépen az élményt a szőrös rák mellé...