Olcsóbb és gyorsabb, ráadásul még mindig élmény, mégha nem is pózolunk a kilóméter-óra előtt, mint a túristák :D hahaha, mekkora arcom van :D
Amszerdamba érkezve még volt pár sörre időnk (hát igen, a csatlakozásokon még dolgozhatnának a menetrendesek, mert ez a 3-4 óra várakozás nem valami felhasználóbarát), utána elköszöntünk Pepítótól. Még dumáltunk egy kicsit Susannal, (hogy kitöltsük az időt:) ), aztán mentünk mi is a géphez. Ekkor már baromi álmos voltam, úgyhogy miután kicsit felengedtem a repülőn (a shanghai-i 32 fokhoz képest Amsterdamban kemény 10 fok körül lehetett), el is nyomott a buzgóság. Csak leszállás után tértem kicsit magamhoz, mikor elkapott a brüsszeli jóidő (kb. 6 fok volt este fél 11kor és elég rendesen esett az eső). A szállodába már ultra fáradtan érkeztünk (sajna nem sikerült fuvart intézni az ottani magyar vállalkozással - , mert 10 napra előre kellett volna szólni, hogy legyen hely, de majd legközelebb), szerencsére a portás gyerek rendes volt – elég volt reggel becsekkolni.
Másnap d.e. kivillamosoztunk az Expora – volt vagy bő háromnegyed óra, meg vagy 26 megálló, mire kiértünk, de jó volt, mert egy csomó európai arcot láttam. Mégtöbb négert. S mégtöbb arabot. Eszméletlen, hogy mennyien vannak, de állítólag a zord külső barátságos belsőt takar. Ha Norbi mondja, elhiszem.
A kiállításról: hatalmas és nagyon jó volt, rengeteg cég, sok újítás és érdekesség, aminek remélem hogy legalább egy részét applikálni fogjuk mi is (bár szerintem megint jön majd a „ez túl drága nekünk” duma meg a „nem kell nekünk ilyen profi megoldás” szöveg. Aztán majd ülünk tovább nyakig a szarban, de hát ezt megszokhattam volna már a bő 4 év alatt...).
Este találkoztunk a magyar Stoki képviseletével: Balázs és Zoli is kijöttek nézelődni, csak ők péntek délutáni érkezéssel. Pár sör és egy kis vacsi mellett (azt nem írom, hogy hú de jó volt a kaja, a kiszolgálást meg inkább hagyjuk) eldumálgattunk, majd mindenki húzott aludni. (Személy szerint én nagyon álmos voltam, de szerintem a többiek is.)
Szombat reggeltől megint kiállítás látogatás, szerencsére már csak d.u.4-ig. Én már ebédkor alig tudtam járni, de szerencsére a tatárbifsztektől újra erőre kaptam. (Mondanom sem kell, a három nap alatt annyit ettem, amennyi csak belém fért :).)
Expo után gondoltuk, megnézzük az Atomiumot, ha már egyszer itt vagyunk.
Fel is mentünk, ha jól emlékszem, 96 méter magasba, ahonnan egész jó kilátás nyílt volna, ha nem lett volna olyan takony idő, mint Shanghaiban szokott lenni. Szerencsére a Mini-Európát azért észrevettük az ablakból.
---165---
Miután lelifteztünk, átsiettünk megnézni az Unió nevezetes épületeit, pontosabban kicsinyített mását. (Szerencsére az eső erre a kis időre elállt.)
A makett-land nagyon látványos és érdekes volt, az épületek tényleg nagyon részletesen meg voltak csinálva. A furi az volt, hogy a legtöbb mellett ott figyelt vagy egy-egy Coca-Colás és DHL-es kamion, ami a legtöbbször nagyon nem illett a környezetbe. De gondolom így olcsóbb volt...
Szombat este találkoztunk Norbiékkal. Zoliék sajna valamiért nem jöttek, így aztán egyedül Susant vittem magammal, aki viszont nem élveszte annyira a társalgást, főleg mivel magyarul folyt. Nem baj, legalább most már van elképzelése, milyen is az, mikor velük megyek céges vacsorázni, s mindenki kínaiul karattyol. Úgyhogy nem is tartott velünk a második helyre. Na bumm... :D
Szóval a szombat este király volt! A Havannában kezdtünk, ami egy nagyon frankó hely, este 10-ig Happy Hour van a koktélokra (egy koktél csak 5 euró). Miután befutott Balázs (Norbi EU-s haverja) és Mariann is, s megalapoztuk a hangulatot pár Mojitoval, White Russian-nel és barátaival, átmentünk egy másik helyre csocsózni. Érdekes kocsma volt: a pultos csak akkor volt hajlandó kiszolgálni, ha franciául beszéltél hozzá (mellesleg ezzel a baromira beképzelt, fennhéjzó stílussal már sikerült hamarabb is összefutnom, s nem értem, mirért vannak annyira nagyra, főleg a menekültek, akik pár éve még a kefét rágták kaja helyett, mert nem volt más, de mindegy. Kellett a sör, úgyhogy nem küldem el a csába, sőt vettem neki is egyet, hagy érezze jól magát a taplója.) A másik „vicces” dolog az volt, hogy itt találkozott a helyi plebs, persze családostól, s amíg a szülők az egyik asztalnál ittak és okádták a dohányfüstöt, addig a másik asztalnál a gyerekek beszélgettek egymással. Szép kis életkép, nem mondom, nem mondom melyik népcsoportra emélkeztettek.
A következő megálló a koncert volt: Norbiék egyik kollégája lépett fel a zenekarában egy másik pubban. Ez a krimó tipikusan belga kialakításő volt (bár lehet, az épületet korábban építették, minthogy Belgium lett volna:)): középen nagy pult, körben pár asztal, a zenekar a sarokban kb. fél négyzetméteren, a tánctér előtte pedig a pult és a fal közötti kb. fél méter széles sáv volt. De a hangulat király volt!
A koncert után még átnéztünk egy másik helyre egy kis sajtot kóstolni. Itt már nem maradtunk sokáig, mert elég koránra járt, nekem meg még ott volt a „dzsetlegem”.
Másnap még elmentünk egy kicsit várost nézni, s ezúttal Susan is velünk tartott. Mondjuk szerintem még Norbiék is több figyelmet szenteltek a látványosságoknak, de mit vár az ember: a kultúrális forradalom okozta (bár szerintem nem lehet mindent erre fogni) többszáz éves lemaradást nem lehet csak GDP növekedéssel lefaragni. Egy biztos, azért ami csillogott vagy szerencsét hozott, annak itt is volt keletje :). Másnak meg k.... nem.
Nekem személy szerint sikerült megint kicsit beleesnem Brüsszelbe, mert csodálatos egy város!
Végezetül itt van pár kép:
---251---
Norbi magyaráz. De minek :D
Ezek meg miben mesterkednek?
Friterie: itt lehet kapni a sültkrumlis hot dog-ot.
Csigaleves szakáccsal (diplomája van belőle)
Norbi és az új sapesz. Büntet :D
Bevásárlóutca romá(n) tarhálóval.
1 megjegyzés:
he, mi a baj az uj sapimmal????? :))))
remelem mar be is szereztel harom hasonlot! :)
Megjegyzés küldése