Szkárlett

Karácsonyi ajándék Pepítótól. Majd visszaadom valahogy. :D:D:D

Szóval van ez a csaj, aki most kvázi kísérleti egér státuszban van (már nem sokáig) – cultural exchange project :) LoL. Eddig sem nagyon értettem, mit esznek az emberek a kínai csajokon, ezután pedig mégkevésbé értem. Az igaz, hogy eddigi mintavételezésem eléggé minimális, de a másoktól hallott sztorik alapján nem hiszem, hogy nagy botorság lenne általánosítani. Azt talán már ecseteltem párszor, hogy a shanghaj-i nők milyen jellegzetes vonásokkal rendelkeznek, de ők igazából külön téma (a legrosszabb fajta talán, de ez megintcsak ízlés kérdése). Szóval a shanghajin kívül van még pár sztereotípia.

Az egyik a vidéki, falusi leányka, aki kedves, rendes és szerény, már amennyiben még nem járta át teljesen a városi kultúra (igazából sosem tudnak teljesen asszimilálódni szerencsére, bár ez lényegében olymindegy). Szóval a falusi nép kedves és egyszerű. Nagyon egyszerű. Emellett rendelkeznek a falusi élet jellegzetességeivel étkezés, higénia, műveltség és kultúra terén (értsd itt a turházást, fikázást, böfögést stb.). Ha mindez nem borzaszt el, akkor hajrá, főnyeremény engedelmesség szempontjából! :)

A másik a városi egyszerű teremtés, mint ahogy Szkárlett is. Aránylag jólmenő családból, egyszerű iparos szülőktől, akik már adnak a gyermekeik taníttatására, viszont valahogy hiányzik a szellemi háttér...a csajból is. Ahogy Tamás mondta anno: „ nem tartozik a szellemi elithez”.

Szkárlett tipikus példája azon a már megfelelő anyagi, kulturális (tud normálisan enni, nem turházik és hasonlók) és tanulmányi háttérrel rendelkező fiatalságnak, akiknek a leghalványabb elképzelésük sincs arról, hogy mit akarnak az élettől a jó férjen (=nem baj, ha kurvázik, iszik és kimarad, csak legyen lakás, gyerek és pénz annak taníttatására, na meg valamennyi zsé a bevásárlóközpontokra) kívül. Érzi, hogy talán nem kéne itt megállni, merthogy ennél valamivel többet is ki lehetne hozni ebből a Földön töltött jópár évtizedből, de mit? Ez a kérdés jobbára megválaszolatlan marad, viszont mindig ott motoszkál, boldogtalanná téve gazdáját. A dolog pikantériája, hogy ez nem csak azért van így, mert a delikvens szellemileg nem képes bonyolultabb eszmefuttatásra, hanem mert az ellentmondana a társadalmi elvárásoknak is. A városi nőkkel támasztott alapvető elvárás ugyanis: legyen vékony és legyen szép arca (segge meg melle nemigen van egyiknek sem), minél fehérebb bőre és ürességgel átitatott tekintete. Azaz ne gondolkodjon. Egyáltalán. Ne legyen akarata, véleménye, s örüljön midennek, mint majom a farkának. Végül pedig az sem baj, ha szó nélkül szétteszi a lábát arra a két percre, akkor, mikor ura akarja, de ha nem, az se nagy baj, mert mindig van alternativa. A kínai ételek készítésében való jártasság előny, de ha nem, az se baj, majd a mamák főznek, ő meg majd megtanulja.

Az ilyen típusú nőkből lehetne talán valamirevaló barátnőt faragni (bár az kizárt, hogy valaha is mentális kihívássá válljanak), de ezt a tevékenységet ráhagyom az ajándékozóra, mert nekem se türelmem, se időm, se energiám nincs rá. :)

Jah, a végére még pár helyzet/beszólás, amin azt hittem, hogy összecsikarom magam:

-Albérletet váltottam.

-Miért?

-Mert az előző lakás túl messze volt a metrómegállótól. 8 percet kellett sétálnom, most meg csak 3-at.

-De a 8 perc az nem is sok.

-De sok, mert nem szabad, hogy megerősödjenek az izmaim. (értsd, az itt nem menő, ha csajon izom van)

***

-Meg tudsz tanítani dohányozni?

-Nem. Nem egészséges, ne dohányozz.

-De én meg akarok tanulni!

-Miért?

-Mert egy dohányzó nő szép. Tetszik a fériaknak, ahogy kifújja a füstöt. (És persze, hogy rágyujtott, majd meg is fulladt, mikor mondtam neki, hogy akkor tüdőzze le :):):). Hülye.)

***

-Akkor vacsora?

-Jó de ne későn.

-Este 7 az késő?

-Igen. Este 6 után már csak gyümölcsöt ehetek, mert nem akarok elhízni. (csaj vagy 40 kiló).

***

-Hogyhogy nem beszéled a shanghai-i nyelvjárást?

-Nem akartam vele terhelni az agyamat. (Ez egyébként standard válasz hasonló kérdésekre...)

***