In-tro

Figyelem!

Az alabbi blog tartalma egyes elemekben, nep- illetve munkacsoportokban nemtetszest valthat ki, esetlegesen sokkoloan hathat.
Akinek nem inge, ne vegye magara,
Akinek nem tetszik, huzzon a p.....

ennyi.







2007. november 6., kedd

A „szőrös rák” sztori

Szombat este elmentünk „szőrös” rákot enni. (A rendes neve Eriocheir sinensis, azaz kínai gyapjasollós rák – dejó ez az internet).
Az előzményekről kb. annyit, hogy még anno valaki mesélte (talán a kínai tanár volt az, talán nem), az egyik nagy kedvenc kínában (ételek terén) a szőrös rák, s mikor felvetődött a téma a magyarok körében egy hétvégi vacsi során, Guczó mondta, hogy épp mostanság van szezonja a nőstényeknek, ha gondoljuk elmehetünk megnézni, csak Laci kell még hozzá, mert ő a nagy szakértő.
Azért írom, hogy a nőstényeknek, mert itt külön időszakot tartanak számon a fiú és lány károknak, attól függően, hogy épp melyik finomabb. Ez úgy néz ki, hogy mikorra megnőnek (szeptember-október), először a nőstény rákokat fogyasztják előszeretettel, majd mikor megjön a hideg, áttérnek a hímekre. (Állítólag még finomabbak, mint a nőstények, ha egy kicsit megcsípi őket a dér.) Na, de erről majd még később.
Szóval szombaton jött a levél a listára, hogy akkor este megyünk rákot enni. Mondom oké, de nekem 6ig focimeccs van. Aztán kiderült, hogy jobb lesz igyekeznem, mert a hely nem Shanghai-ban van, hanem „egy kicsit arrébb”, konkrétan Suzhou mellett, ami innen barátok között is megvan vagy 80 km. Így végül csak egy félidőt játszottam, aztán húztam haza, s indultunk vacsizni (BTW a végeredmény 0:0, 0:0 lett, szóval nem oszott-szorzott, hogy ott voltam-e vagy sem:)).

Mikor megérkeztünk, először a rákpiacot néztük meg, ami Guczóék szerint jóval kisebb volt, mint tavaly, de nem tudni, miért.

Gondolom nem megy annyira jól a biznisz, pedig még itt mindig jóval olcsóbban adják, mint Shanghaiban a bevásárlóközpontban. (A piacon sikerült lealkudni darabját 15 yunkóra – kb. 400 Ft – amíg a városban elkérhetnek érte akár 5000-et is. De persze ez is sokmindentől függ...főleg attól, mennyivel vágják át az embert...)
Páran vettek is pár darabot – kvázi aki kínai barátnővel volt, az vett, aki meg nem, az nem:) – így sikerült végignézni az egész procedúrát, no meg egy rakás infót begyűjteni Laci jóvoltából. (Eszméletlen ez a srác; kvázi bármit kérdezel tőle, tudja a választ, legyen az kémia, biológia, történelem, nyelvtöri stb.)
A rák nemét az alsó rész „kialakításából” lehet megállapítani:
A nőnél a fiú rák, „V” betűvel az alján, Lacinál a lány rák.

A nemek szerinti válogatás csak egy szempont a sok közül. Mivel a rákokat is hamisítják (surprise!), jól meg kell nézni, mit és honnan veszünk. Gondolom most mindenkit az érdekel, hogy a csába lehet rákot hamisítani. A történet lényege, hogy a legfontosabb szempont a rák élőhelye, vagyis annak tisztasága. Rengetegen csinálják azt, hogy otthon a kis helyi pocsolyában (ahol ruhát, edényt, se.... meg még sokmindent mosnak illetve eresztenek be) tenyésztik őket, majd mikor már elég nagyok, jól lemossák őket, majd 1-2 hétre átlógatják őket a (valamelyik híres) tiszta vizű tóba, hogy tisztuljanak, majd eladják. Igen ám, de az így tisztított rák csak a felszínen tiszta, de nem húsa illetve zsírja (már amennyi van neki), nem finom (néha meg nem is egészséges). Ez azonban kívülről nem nagyon látszik, legalábbis egy laikusnak nem tűnik fel. Laci útmutatása alapján azonban már el lehet dönteni, okés-e a rákocska.
Először is meg kell nézni a páncélja színét: ha világosabb zöld, akkor nagyon tiszta vízben nőtt fel, viszont ha sötét és barnás, akkor nem. Ezt ugye nem nagyon tudják hamisítani (bár nem lennék meglepődve, ha mégis:)). Aztán meg kell még vizsgálni, hogy a szőrök a lábán (innen a neve) illetve az ollóin milyen állapotban vannak. Ha szép selymes, különálló, világos, ezüstös szőröket látunk, az jó jel, ha viszont sötétebb, esetleg csomósabb is a szőrzet, akkor bizony silány minőséggel van dolgunk.
Ezek, és természetesen a méret alapján (itt – is – érvényesül a minél nagyobb, annál jobb irányelv) már egész jól ki lehet válogatni, melyik rákocskát akarjuk majd forró vízben halálra főzni és bezabálni.
Képek a válogatásról:



A kiválogatott rákokat fonott zsákokba rakják. Ha jól össze vannak tömörítve, pár napig a hűtőben is elállnak (a lényeg, hogy ne tudjanak mozogni, mert ugye ott már nem kapnak enni, s ha lemozogják azt a kevéske sárga – mellesleg szerintem gusztustalanul kinéző – zsírt, akkor megette az egészet a fene:)).

A rákpiac után végre elindultunk az étterembe. (Már nagyon éhes volt mindenki.) Persze itt ez sem megy olyan simán: nem úgy van az, hogy csak besétálunk rákot enni; először szépen ki kell alkudni az árát, feltéve, ha nem akarunk 3-szor annyit fizetni, mint amennyit „ér” az egész. Fél óra alatt sikerült letornászni az árat 3700 Ft per db-ról 1200-re, majd újabb 20 perc elteltével már asztalunk is lett. Fél óra alatt fel is vették a rendelést, majd újabb 20 perc elteltével már jöttek is a fogások. (Ugye nem csak rákot rendeltünk, mert azzal nem lehet jóllakni.)

A rákon kívül most másról nem írnék, mert a kínai kajához való hozzáállásomat már szerintem ismeri mindenki, változást pedig ez a vacsi sem hozott (legalábbis „pozitív” irányút nem).
Szóval a rák: kiszedik a medencéből, belevágják a forró vízbe és 20 perc múlva kész is. Nem kell hozzá nagy tudomány, már mint az elkészítéshez. A fogyasztásához annál inkább: ez a rák ugyanis azon kevés kaják egyike, amelyiket jóval tovább tart megenni, mint elkészíteni (hívhatnák a szakácsok bosszújának is).
Szóval megkapjuk a rákot, ami így néz ki:

Első lépésként felfordítjuk, majd a hátsójánál fogva szétkapjuk.

Aztán eltávolítjuk a kopoltyúját, a seggéről a szivacsos fehér részt és a lábait. A lábaiban is van hús (kb. 2 köbmiliméter), ha az ember letöri az alsó „lábszárat” és a felső csonkot, ki lehet szivogatni és/vagy elharapdálgatni a páncélt, s kiszedni alóla az etióp gyerekek számára is minimális mennyiségű táplálékot.
Ha végeztünk a lábakkal, jöhet a törzs.
Ezt is széttördeljük, majd utána, ha még van ingerenciánk, a dzsuvában úszó kezünkkel kipiszkálhatjuk azt a kis húst is, ami itt van.
Ezzel én is próbálkoztam egy darabig, majd hagytam a francba az egészet.

Azért, ha valakinek van türelme, s jó a technikája, ennyire is ki lehet pucolni a dolgot:

De én még így sem látom értelmét az egésznek. Kész, maradok a sztéknél! 
Még pár kép a végére:
Laci magyaráz:

A profik:

Egyébként ahogy a neten elnéztem, ez a rákfajta egyre jobban elterjed világszerte, aminek sok helyen nem örülnek. Szóval itt a megoldás, lehet belőle gazdagodni: ahol problémát okoz eme rákfajta elszaporodása, ne írtsuk őket mindenféle vegyszerrel: csak fogdossuk össze szépen őket, s adjuk el jó drágán a helyi kínaiaknak (ők is mindenhol ott vannak már úgyis, szóval van piaca és tutira megveszik), így megszabadulunk a kártevőktől és még jól is profitálhatunk belőle.

2 megjegyzés:

Norb írta...

en tutira ott halnek meg ha ilyeneket kene ennem!
meg akkor is ha csak a kozelembe nyitogtana vki a rakocskakat!
A magyar ember csak csirket meg disznot eszik es kesz! :)

Névtelen írta...

azt egyebkent tudjatok, hogy akar mar itthon is lehet szoros-gyapjas rakot "halaszni" ?? :)
remelem, atmegy a link
http://www.inforadio.hu/hir/eletmod/hir-163671