Otthon

A tavaszi szünetben hazalátogattam. Jó volt megint látni a családot és a barátokat. Igazából ez az egyedüli hátránya a külfüldi életnek, kiváltképp ha ilyen … messze kerül az ember – gyakran elgondolkodom rajta, hogy megéri-e ez az egész, főleg egy ilyen fos cégnél (uncsi meló, semmi fejlődési, tanulási lehetőség, aránylag szar fizetés – na nem az ottonihoz képest, minden nap hülyéket istápolni – kivéve talán az én csapatom, mert azok valahogy megtanultak gondolkodni és meglepően önállóak…). Ha eszembe jut, hogy az eltelt 3 év alatt mit sikerült félrerakni és összevetem azzal, hogy közben lemaradtam pl. hugomék teljes főiskolai pályafutásáról…remélem egyszer meghozza a gyülölcsét ez a “befektetés”. Mondjuk annak örülök, hogy nem Magyarországon kellett lehúzni ezt a több, mint 3 évet olyan fizetésért, amiért lassan már Romániában is körberöhögik az embert…kár, hogy ennyire szétcseszték az országot…ez van.
Szóval voltam otthon, nagyon jó volt, csak rövid. A program a szokásos volt, rokonlátogatás és sörözés a haverokkal. A buli idén kimaradt (egyszer elmentünk az egri Leonardo klubba – egy nagy fos, de legalább drága és bunkók a pincérek: nem értem, miért kell az 1500 forintos koktélt úgy odacseszni az ember elé, mintha moslékot adnának a disznóknak…); szal buli nem volt, de nem is bánom. Kinőttem már belőle :D
Sikerült viszont hatalmasakat kajázni, aminek az eredményével (6kg+) még most is küzdök, de anyum és nagymamám isteni főztjéről semmiért sem mondanék le, kiváltképp mikor évente csak két hétig élvezhetem.
Egyik délután kimentünk Tündi (PET kedvese) szüleinek a nyaralójához gulyást főzni. Nagyon szép délután volt, felidézte a régi nyugodt, gondtalan életet.

Művelődünk: kicsit fel kellett frissíteni a tudásom az otthoni Celeb világ terén, mivel elég hülyén néztek rám, amikor megkérdeztem, hogy "a Klaudia már nem a nagy melákkal van?"
Lesétáltunk a közeli tóhoz. Út közben egyébként elhaladtunk egy kormányzati nyaraló mellett (azóta szerintem már át van festve narancsra a kb. 10000 m2-es telken fekvő komplexum)...de nem mondhatom, hogy kapják be, mert ez már nem az én adóforintjaimból épült:D:D:D).

Isteni volt a gulyás.Is. Mert volt még mellé 2-3 fogás :D
Szieszta.

Volt egy hosszabb veszprémi látogatás is: le akartunk menni egyetemi napokra, de egyszer sem jött össze - jobb is volt ez így. :D Első este Barniék kopasztottak meg ultiban, második este még délután átmentünk Bogiékhoz, amiből éjszakába nyúló beszélgetés, flekkenezés meg borozás lett, harmadik este pedig Robi bácsiék álltak meg pár órára útban Zánkára.

Egyik nap voltunk bowlingozni is (jó volt a hely, bár a 250 forintos 2 decis ásványvíz kicsit lehúzós). Jól elvoltunk ott is :)

Öcsém gurít

Bogi dob :D:D:D -bocsesz :D

Sajna két jóbarátom esküvőjét sem sikerült beiktatni a programba, mert már nem volt elég szabadságom (meg 3 hétre nem is engedtek el). :(
Az út oda-vissza egyébként dögunalom volt, mert Hainan (kínai) Airlines-zal jöttem-mentem és itt a menüben kb. 3 darab régi film van, meg pár kínai, aztán csókolom. Viszont 30kg-ot engednek fel a repülőre, ami könyvkihozatal szempontjából igen baráti. (Azt mondjuk elfelejtették közölni, hogy a Peking-Shangai vonalon ez csak 20kg, de ezt már kisujjból sikerült elintézni a pekingi reptéren – a helyiek ellen a leghatásosabb fegyver a sajátjuk: bamba tekintet, “nekem ezt nem mondták, nem én vagyok érte a felelős…” duma, azt csókolom.
Egy dolog megmosolyogtatott egyébként az átszállásnál, becsekkolásnál: egy kínai fazon Európába készült, s neki kipakoltatták a bőröndjét, mert valami 35 kg volt. Előkerült vagy 3 kiló rizs, 2 liter kínai étolaj meg egy rakás zöld tea. :D:D:D Nem bízta a véletrenre: