Hétvége / Weekend

Ismét túl vagyok egy hétvégén, méghozzá egy elég hosszúm, mivel hétfőn nem volt áram a cégnél (eddig csak net nem volt, mostmár áram sem; még jó, hogy ezért most szóltak előre...) – ez a mostani sajnos nem telt olyan jól, mint az előző, de túl lehetett élni. (Elfogytak a dvd-im, fél napokat itthon ültem az IT-s fazonra várva, hogy végre megnézze, mi a baj a netemmel, egész hétfőn esett az eső és még sorolhatnám, de koncentráljunk inkább a jó dolgokra)
Péntek este a magyarokkal találkoztam, aztán elmentem bulizni a Windows Too-ba. （Részletes leirés később.） Szombaton focizni voltam, utána az egyik kollégám elhivott hozzájuk vacsorázni. Nem semmi, hogy miként élnek itt még az elfogadható anyagi háttérrel rendelkezőknek mondható emberek is. S milyen érdekesen... A kollégám, akihez mentem, egy nagyon rendes srác, angol nevén Lion (itt mindenkinek van egy rendes – kinai – és egy választott, angol neve. Ha jól tudom, ez üzleti szempontból van igy, hogy mi, külföldiek tudjuk, hogy kit is keresünk és természetesen ki is tudjuk mondani). Szóval a srác 25 éves – bár én kb 32nek tippeltem első körben – egyetemet végzett, s két éve dolgozik a Stokinál. A barátnőjével 3 éve van együtt, de a csaj most kint dolgozik Szingapúrban, mert itt nem talált rendes munkát. Nem sokat látják egymást, valahogy át tudom most érezni a srác helyzetét. Nem tudom, hogy csinálja, de már fél éve nem látta a kedvesét, s még mindig birja. Mondjuk neki nincs sok választási lehetősége...nekem legalább van hova visszamennem  Leon a szüleivel lakik, mert bár nemrég beruházott egy kis lakásba (amit talán élete végére ki is fizet) , ami itt nagyon drága, azt kiadja másnak. A lakás egy meglehetősen lepukkant panelben van, kb. 40 négyzetméter, s ott lakik velük a nagyi is. A környék pár helyen kicsit rémisztő volt; nem szivesen sétálgatnék ott sötétedés után. A lakásban pedig nem szivesen laknék. S ez kb. az én szintem ebben az országban, kb. én is itt tartanék, ha ide születtem volna. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy itt a legtöbb ember egész életében kuporgat, s nem költ semmire, hiába lenne rá pénze. Inkább bent tartja a bankban, hátha kell majd egyszer valamire. Ebben is van valami, de azért egy életet végigélni úgy, hogy nem élsz, nem ér meg még 100 milliót sem. Szerintem legalábbis.
Vasárnap bejártam a környéket, megpróbáltam normális boltokat találni a környéken, de nem sok sikerrel. Ez a hátránya, ha az ember ilyen puccos környéken lakik – mondjuk nem tudom, mi benne a puccos, azon kivül, hogy minden drága. Az egyik szupermarket pl. Armani, Boss és társaik márkaboltjaival van tele. De ki az a hülye, aki átszámitva 360000-ért vesz magának bőrkabátot??? Gondlom, vannak elegen, különben itt is kinai piac lenne...
Hétfőn sikerült vásárolni is pár dolgot, ami később kellhet, s találtam nagy nehezen kenyeret, vajat és sajtot is. A kenyér volt a legnehezebb, de szerintem mert csak rossz helyen kerestem. Egyébként jó hülye egy rendszer van itt a boltokban is, de ezt majd külön.

I’m over with another weekend, a pretty long one actually, since there was no electricity on Monday so we got that day off. Well, these 3 days were not as good as last weekend, but I’ve survived. (Watched all the dvd-s, still did not have internet at home, it was raining all Monday and I could keep on going, but let’s concentrate on the good things.)
Friday night I’ve met with the Hungarians, than to Windows Too (details later). Saturday afternoon it was soccer again, than I got an invitation for supper from one of my colleagues. He’s a very nice guy, 25, called Lion and has been working for STCh for 2 years. He’s got a girlfriend for 3 years now, but the girl is in Singapore, since she couldn’t find a normal job here. They don’t see each other too much, I can enter into his feelings now. I don’t know how can he manage seeing her only once in every half a year. Well, unfortunately he does not have too much of a choice here. At least I have a place to go back if things are not turning out well.
…
On Sunday I was walking around the neighrourhood, trying to find some stores, but not with much luck. One big disadvantage of living at a fancy area – actually I don’t know what is so fancy about it – is that everyhing is expensive. At a supermarket, where ’original’ Armani, Boss and similar stuff is sold, I’ve seen a leather jacket for 1800 USD. But who is that stupid spending that money on a coat? Well, I guess there are some of them, otherwise there would be a Chinese market here instead...
On Monday I’ve managed to buy some things that we’d need later, found some bread, butter and cheese also. They have quite a weird system at the stores also, but I’ll tell about that later.