Két kollégám, Daniel és Nicole (kínaiak és teljesen normálisak) kíséretében megtekinettem a pekingi Print Expo-t. Hogy miért, azt most nem részletezem, hátha a konkurencia is olvassa a blogot (na persze...:) de akkor is olyan jól hangzik :):) )
Szóval kedd reggel indultunk Shanghai-ból, s némi késéssel (fél óra a 2 órás úton). A pekingi reptérről a szállásra mentünk, mert én hülye hoztam magammal poggyászt a 2 napos útra. Hiába, nem vagyok olyan rutinos, mint kollégáim, akik közül ráadásul a srácnak volt több cucca: egy kistáska egy füzettel. (A csajnál egy színházi méretű retikül volt, amibe, mint kiderült, belefért egy váltás felső is...hiába, a női táskák már csak ilyenek - mindig minden van bennük, csak épp azt nem tudni, hogy egyáltalán hogy fér bele ennyi minden, na meg azt, hogy a millió rekesz és zseb ellenére miért nem lehet benne soha semmit sem megtalálni...költöi kérdés volt :) )
Szóval én hoztam magammal 2 napi ruhát, na meg laptopot is, amit letettem a szállodában (meg gyorsan benyomtam egy isteni Piroska-szenyát a "frankó" kis kínai repcsi kosztra).
Eztán elmentünk ebédelni. Kínait. Több szenyát kellett volna ennem...
Kb. du 2-re értünk ki az expo-ra, mivel egyrészt a pekingi közekedés kb. olyan pocsék, mint a pesti, mikor kiönt a Duna és lezárják az alsó rakpartot, másrészt meg hiába mondtam a recepciós csajnak, hogy lehetőleg az expo közelében foglaljon szállást, ez valahogy nem sikerült neki, így egy órát autóztunk a szállodától a kiállítás színhelyéig (a szálloda egyébként jó volt, na meg jó távol a reptértől is...). Ott röpke fél óra alatt be is jutottunk, úgyhogy kemény másfél óránk maradt a keddi napból arra, hogy valami értelmes dolgot is csináljunk.
Maga a kiállítás egyébként már színvonalasabb volt, mint a multkori, bár azért még bőven van hova fejlődni: az első csarnokban (összesen 10 volt) a hátsó részeken már inkább bazár jelleget öltött a dolog: ki mit hozott, azzal rakta tele a standját és próbálta eladni. Volt ott mindnen, a csapágyaktól kezdve, a fogaskerekeken, körkéseken át a kézi gravírozóig - hogy mi közük volt a Print Expohoz, azt nem tudnám megmondani.
...
A vásáron is belebotlottam jópár kínai-angolos fordításba, elírásba (mint a multkor a 'Sample Lable' - 'Mina Cíkme' - ). A legjobb talán a mágneses szerszám, a 'Magnetic Cylinder' kínai változata tetszett:
Utána még volt egy kis időnk szétnézni, úgyhogy gondoltuk, elugrunk a Tienanmen térre. Először ilyen kis triciklivel szerettünk volna menni, amik ezerszámra rohangálnak az utcán, mint a taxik (elvileg) olcsóbb alternatívái. Gyakorlatilag a fapados személyszállítást hivatottak megvalősítani. Persze laowai-ként erről ne is álmodjon az ember: élből át akartak b-ni az árral: 150 yunkóért vittek volna kb. 10 km-t. Én kapásból kiröhögtem, de hiába minden igyekezet, nem sikerült megegyezni, így maradt a kényelmes taxi negyedannyiért. (Ami se nekem, se a triciklis fuvarosnak nem tetszett, de ez most egy ilyen loose-loose szitu lett. Kell ilyen is.)
A 10 kilcsis távot 1 óra alatt lekavartuk, s 5 körül már a téren is voltunk. Mit mondjak, nem dobtam magam hanyatt. Eleve Peking, mint ahogy Pepa is írta, elég koszos. Büdös. Szmogos. Poros. És szürke. Mindenféle tekintetben. A Tiltott város pedig meglehetősen lepukkant. Mindenhol rozsda, por, kosz, omladozó vakolat. Igaz, hogy csak a külső pár udvarban voltunk, de akkor is. Számomra elég kiábrándító volt.
(A Tien an men egyébként annyit tesz kb., mint megtudtuk, hogy "Égi/Mennyei biztonság ajtaja", szóval vészkijárat az égbe:). Gondolom szegény srácok 89-ben nem teljesen így gondolták, mikor halomra lőtték őket. Erről egyébként itt tilos beszélni, s a kormény olyannyéra érzékeny a témára, hogy az évfordulón, minden év május 4-én még kis csoportokban is tilos oda menni. A hivatalos verzió szerint melleseleg senki sem halt meg. Csak akkor nem értem, mire fel ez a nagy szigor.)
A téren és a környékén elég sok a katona - mint kiderült azért, mert a tiltott városban laktanya működik. Kint párosával mászkáltak. A képen egy közkatona látható, aki peckesen állt végig és állandóan kinézett oldalra, ahol a feljebbvalója állt (kb. 3-4 méterre tőle). Mikor az elindult valamerre, emez tartva a távolságot, párhuzamosan követte. Hiába, semmi sem fog már kárpótolni a kimaradt katonaévekért...:)
A jól ismert bejárat, Mao nagytestvérrel.
Lépcső az emeletre. Mindössze 10 yunkó volt feljönni, a kilátás szép is, de azért itt látszik, mennyire nem törtődnek az épülettel.
Vonulás fentről.
A tető még így is nagyon szép:
Visszafele még egy érdekességgel találkoztam: a buszmegállókban külön emberek vannak felfogadva arra, hogy jelezzék, hol áll, illetve hol álljon meg a busz. Mindezt teszik egy kis piros zászlóval, amin rajta van a busz száma. A menetrendet pedig egy hangosbeszélőn adják az utazó közönség tudtára. Hát nem tudom, ugyan ez mind megoldható egy, a megfelelő helyre elhelyezett táblával, de az gondolom nem teremt ennyi munkahelyet. (Mondjuk itt se mindenhol álltak ilyen emberkék, s a legtöbb helyen tábla is volt, de biztos van erre valami magyarázat.)
Este a szállodában vacsiztunk (mire visszaértünk, este lett...), pontosabban Daniel meg én, mert Nicole elment aludni. Ez még ok is volna, csakhogy Daniel még annyit sem beszél angolul, mint én kínaiul. De azért szerencsére boldogultam valahogy - jó kis gyakorlás volt:) Vacsira természetesen kínai volt, úgyhogy utána kivégeztem a 2. szenyámat is :) Alapvetően egyébként nincs bajom a kínai kajával: annyi csak a titka, hogy jól kell elkészíteni. Azaz kéne...
Másnap korán szerettünk volna indulni, de a szálloda recepciója sajna egy nap alatt nem sokat fejlődött, s a kijelentkezés - a becsekkoláshoz hasonlóan - majd egy órát vett igénybe (nem volt előttünk senki).... De a reggeli legalább frankó és színvolnalas volt, főleg egy kínai szállodához mérten.
Délután 1-re végeztük ki a kiállítást. Kölcsönösen. Lejártuk a lábunkat, de nem baj, mert ebédre egy nagyon tuti ebédlőbe ültünk be: ki lehetett kérni a húst es az ember saját magának süthette meg az asztal közepén lévő rostélyon (vajon így hívják?). Szóval barbeque volt. Nagyon jó! Benyomtunk 3 tányér húst.
Beépített barbecue:
Nicole és Daniel:
Összedobtam már egy vacsorát :)
Így, tele pocival húztunk ki a reptérre. A gép szerencsére nem késett, így 5:40-re vissza is értem. A forgalom visszafele is megtréfált: este 7 után kicsivel értem haza. Ennek örömére lenyomtunk 2 kínai órát, majd Die Hard 1 és alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése